Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-231

281. országos ülés 1898. február 3-án, csiitörtJStSn. 207 kikereste épen a három legkényesebb természetű dolgot, a hol tapasztalatai alapján feltétlenül bízhatik személyemben, hogy azokat én részleteiben itt, a ház színe előtt, de sehol, és semilyen körülmények között nem firtatom. De néhány megjegyzést mégis bátorkodom tenni. A mi azt illeti, hogy egy fiatal embert nem vitt be a rendőrség a bolondok házába, hanem az apa kérelmére lett oda internálva, arra nézve kijelentem, hogy az apa kérelmére a fiút elfogták, és aztán privát úton ezt vele tudatva kérdést intéztek hozzá, hogy mi történjék most fiával, mire az apa azután bejött a rendőrséghez, és intézkedett, hogy már most tessék a bolondok házába szállítani. Lepsényi Miklós? Inkább oda, mint a börtönbe! Pichler Győző : T. ház! Az, a kiről szó van, oly tiszteletben álló kiváló érdemű egyénnek a fia, hogy én ezt az esetet itt bővebben részletezni nem fogom, de kijelentem, hogy annak, hogy olyan nagyon nagy bolond nem volt az a fiatal ember, az is jele

7 hogy közvetlen 24 órával az előtt, mielőtt, mint elmebajost elszállították, még a közigazgatás szolgálatáb an állott. (Mozgás.) A mi a kis lánykák ügyét illeti, a melylyel — azt mondta a belügyminiszter úr — a legnagyobb hatást értem el előadásomban, erre nézve csak egyetlen egy kérdést bátorkodom intézni a t. belügyminiszter úrhoz, Egyáltalában nem törődve azzal, hogy milyen körülmények játszottak ott közre, bármit tett az a 10—11 éves két kis leány, csak azt kérdezem, igaz-e az, hogy az iskolába ment be a detektív . . . Perczel Dezső belügyminiszter: Nem igaz! Pichler GyŐZÖ: ... és a tanitó szemeláttára, a tanítóhoz intézett kérelemmel vitte el a leánykákat? Perczel Dezső belügyminiszter: Essem igaz! Pichler Győző: A belügyminiszter úr kategorieze kijelentette, hogy nem igaz, hogy ez megtörtént. Ezzel szemben kijelentem, hogy ezt a czáfolatot, tudom, teljes jóhiszeműséggel tette a belügyminiszter úr. Én bármikor be fogom neki igazolni, hogy igenis az iskolába, a tanítóhoz ment a detektív és úgy vitte el a kis leánykákat s így hivatalos úton, hivatalos jelentésben hazugságokat referálnak a belügyminiszter úrnak. A mi azt illeti, hogy a VII. kerületi iskolaszék elnöke szólította fel a rendőrséget arra, hogy vitesse el a leánykákat, erre nézve kijelentem, hogy ez esetről abszolúte nem volt tudomása az iskolaszéknek, de az igazgató a saját hatásköre által adott hatalommal, mikor elvitték a kis leánykákat, csapta ki őket az iskolából és utólag jelentette be az iskolaszéknek. Most az ügy a tanács előtt van, az illető kis leányok szülei nálam jártak épen ma, s teljesen megerősítették azt, a mit mondtam. A mi azt a családi ügyet illeti, hogy beidéztek egy fiatal embert és menyasszonyát, erre nem akarok reflektálni, miután itt két egyén boldogságáról van szó, a mit itt firtatni helyén sincs. Csak ilyen gyengéd okok miatt nem válaszolok a t. belügyminiszter úrnak, de igen kérem, hogy ha már nyilatkozott ezen három igen kényes ügyben., kegyeskedjék felvilágosítani bennünket arról, hogy vájjon azon többi esetekben a rendőrség eljárását tapintatosnak, helyesnek és törvényesnek látja-e? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tapintatosan járt-e el akkor, mikor a nélkül, hogy nagyobb vétség vagy dolog fenforgása nélkül világraszóló botrányt csinált, blama!t egy uralkodót, erre bátorkodtam volna kíváncsinak lenni, hogy meghalljam tőle. Helyesli-e azt, hogy a tanúkat úgy hallgatják ki, hogy négy napon át egymásután ugyanazt a tanút naponta 9 —10 óra hosszat vexálják, kínozzák étlen-szomjan, letartóztatva tartják a főkapitányság épületében ? Helyesli-e, hogy lopás gyanúja miatt hat hétig ott tartanak egy embert, s mikor kiereszti az ügyészség, még három napig a tolonczházban tartja? Helyesnek tartja-e, hogy tisztességes, teljes garancziát nyújtó polgárokat egyszerűen az őrszobában tett feljelentések alapján kiczipelik az ágyból, beczipelik éjjel 1 í órakor a rendőrségre, s csak reggel négy órakor bocsátják ki. Azt gondoltam, hogy a t. belügyminiszter úr mindezekre a tényekre megnyugtató választ ad, de nem is követelem, hogy választ adjon, ismerem a miniszteri szék kényes feladatait, nem érzem magamat dezavuálva, és miután a t. belügyminiszter úr ezt a három lényeges esetet választotta ki, a hol tudta, hogy a tisztesség és az egyéni érzés által meg van kötve az ember szája, kijelentem, hogy abban, hogy a többire nem felelt, találom én a legnagyobb feleletet, ebben a nemfelelésben a meg nem czáfolt beismerést. Egyébként kérem a t. belügyminiszter urat, ha ezt a tételt tárgyaljuk, ne csak ezekkel a kérdésekkel foglalkozzunk, hanem pozitiyebb kérdésekre méltóztassék válaszolni. A máit évben meg méltóztatott ígérni a költségvetés tárgyalása alkalmával, hogy a személyzetet szaporítani fogja, mert az ügydarabok száma rohamosan növekszik, . . . Perczel Dezső belügyminiszter: Nem olvasta el tegnapelőtti beszédemet! Pichler Győző: . . . hogy a tolonczügyet rendezni fogja, és ha tavalyi beszédében ezen