Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-231

február 8-án, csütörtökön. 202 231- «rszágos ülés 1898. felelőssé tenni azt a csendőrséget brutalitásáért és nem is fogom felelőssé tenni a fővárosi rendőrséget, mert ezen botrányoknak, brutalitásoknak és ezen a téren jelentkező visszaéléseknek magában ennek a korszaknak a szellemében, ennek a korszaknak a romlott erkölcsében rejlik minden oka. És sajnálatos dolog, legalább nézetem szerint, végzetesen hátrányos az államra nézve, hogy a belügyminiszter úr ezen mai korszaknak haladásától követelt érzülettel egyáltalában számolni nem akaró társadalmi réteget képviseli és nem bír számolni azzal, mint a kormány egy tagja, mint az első politikai tényező Magyarországon, hogy a jogok fejlesztése, a szólásszabadság biztosítása által a társadalom minden rétegének módjában áll betekinthetni a nagy munkásvilág tömegének lelkébe, megtudni azt, hogy mi annak a baja, hogy mért panaszkodik. Az, hogy a t, belügyminiszter űr megakadályozza, a mint újságokból olvassuk és szanaszét látjuk az országban, hogy ba az alföldi mutikásnép, vagy az ország bármely táján a nép munkáskongresszusra akar összegyűlni, hogy a kapitány ezt meg nem engedi, a polgármester és főispán meg betiltja, ez helyes dolog? A ki józanul számol azon nagy indulatokkal és azzal a természetes okkal, hogy se Isten, se ember nevében meg nem tagadható azon jogos követelés, a melylyel politikai tekintetben az a munkásvilág a most uralkodó társadalmi réteggel szemben áll, cselekedhetik-e így ? Azt csak nem fogja a t. belügyminiszter úr nekem válaszolni, hogy ezeknek a tanoknak, a melyeket a társadalom most uralkodó rétege veszedelmeseknek tart, hogy ezeknek gátvetője a népgyűlések beszüntetése, vagy a szólásszabadság korlátozása. Hogy ha az a munkásnép azt látja, hogy tőle még azt az egyetlenegy jogot is megvonják állami hatalommal, erőszakkal és szuronynyal, ha azt sem engedik meg, hogy nyílt üléseken beszélhessen a saját bajairól, hát nem e természetes dolog-e, hogy az államhatalommal szemben az a milliók és milliókra menő népréteg, mint a zsarátnokot terjeszti a hamu alatt a maga indulatának mérgét és ez vezet oda, a mi az államjogrendet meg fogja támadni, ez vezet oda, hogy a t. belügyminiszter úrnak nem lesz annyi zsandár-szuronya, a mennyi az egész ország minden vidékén és táján feltámadható népindulatot és vihart korlátozhassa és elnyomhassa, Ha annak a munkásnak baja van, hát beszéljen nyiltau a gyűlésen, sőt ez kívánatos is, sőt egy bölcs kormánynak, a mely látni, hallani és tudni akar és ismerni akarja az ország helyzetét, meg kell hallgatnia azt a népet, számolnia kell annak érzelmeivel, nem pedig, mint tegnapelőtt mondta a t. belügyminiszter úr, hogy azért van szükség rendőrök és csendőrök alkalmazására; mert meg kell nyugtatni a népet. Ha a nép közé menne a t. belügyminiszter úr, s azt mondaná a főispánjának, vagy a főszolgabírójának, hogy engedélyezzétek azokat a népgyűléseket, és magatok is legyetek ott és hallgassátok meg, hogy mi a kívánsága, követelése a népnek, miért akar gyülekezni és miért panaszkodik az a népréteg, a melytől a szabad gyülekezésjog és szólásszabadság el van vonva: akkor a belügyminiszter úr a megfelelő helyes és igazságos informáeziót fogja nyerni, akkor megtalálja az útját és módját annak, hogy a mind mélyebben gyökerező és az állami jogrendet mindinkább fenyegető szoczialisztikus törekvések miképen szabályozhatók. De ha a t. belügyminiszter a főispánjától, a főispán az alispánjától, s az alispán a főszolgabírójától nyeri az inforroáczióját, ez egy egyoldalú informáczió. A világnak két képe van: egyik a hivatalos világ, a melyet a kormányzat mutat mi felénk, s azt mondja rá, hogy nagyon szép. Mi a kormányzattal szemben a másik, a gyakorlati élet világát mutatjuk fel. Ennek a kettőnek egymással karöltve kell járni, egymást ki kell békíteni, s e kettő indulatának és lelkének egybe kell folyni. Ha az állami kormányzat ezen alapeszmétől indulva ki, bgy ilyen leki világ által vezérelteti magát, akkor megtalálja úgy a belügyminiszter, mint az egész kormány s a mostani elfogult társadalom az utat és módot arra, hogy a szoczialisztikus törekvések szabályoztassanak, s ha hibás kinövései vannak, ezek helyes irányba tereitessenek. Azokat megölni nem lehet. Zwingli, mikor Kappel-nél egy durva katona leszúrta, azt mondta, hogy; »A testet megölheted, de a lelket nem,« A t. belügyminiszter úr is megteheti, hogy egyik-másik munkásmozgalmat szuronynyal, rendőrrel, állami omnipotencziával elfojthat egy pillanatra, de abban a tömegben rejlő vágyat, fel-felhangzó panaszt szuronynyal elnyomni nem lehet. Az kopogtatni fog a parlament ajtaján, s nincs joga az uralkodó társadalomnak csak egy ^pillanatra is elzárkózni azon kiáltó szó elől, a melyik azt mondja: »Jogot a népnek!« T. ház! Én a magam részéről, miután nem látom a belügyi kormányzat ténykedése által a legkevésbbé aem biztosítva az állami élet, az alkotmányos élet garancziáját: az egyéni szabadságot, — nálunk ez a közbiztonsági tételt közbizonytalansággá teszi maholnap — épen azért én a tételt nem szavazom meg. Lakatos Miklós jegyző: Mócsy Antal! Mócsy Antal: T. képviselőház! A tegnapelőtt és ma e czímnéí elhangzott felszólalások megkönnyítők feladatomat: rövid lehetek.