Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.
Ülésnapok - 1896-229
174 229. országos Blés 1898. január 81-én, liétfon. ben, mint a tífusz, a melyet Gyöngyösön is az okozott, a miről a fővárosban panaszkodnak, tudniillik a rossz viz, nagyon sajnálatos, hogy ha a megyei felsőbb tisztviselőknek a polgárok buzgalmával szemben daezoló eljárása ilyen eredményre vezet. Nagyon természetes tehát, hogy e tekintetben a t. belügyminiszter úr figyelmét vagyok kénytelen felhívni és kérni, hogy vizsgálja meg sürgősen ezt az ügyet s legyen tekintettel a gyöngyösi nagy tifusz veszélyére, intézkedjék az iránt, hogy a mint ezt a fővárosban és egyéb helyütt is teszi, ezen állapotoknak megszüntetése érdekében egy közegészségügyi felügyelő menjen ki a helyszínére. Különben, kérem, nyugtasson meg az iránt, hogy, a menynyiben a t. belügyminiszter úrnak a közegészségügy szivén fekszik, s a miut azt Pap Samu t. képviselőtársam is kifejezte: az ivóviz kérdését olyannak tekinti, a mely szorosan összefügg a közegészségügyi állapotokkal, s hogy a kormány a maga gondosságával hozzá fog járulni azon nagy kérdés megoldásához, hogy az ivóviz kérdése a vidéken, az ottani járványok megszüntetése czéljából állami hozzájárulással és állami közegek szakértelmének igénybevételével mielőbb megoldassák. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Major Ferencz: T. ház! Az igen tisztelt miniszter úr beszédemre úgy nyilatkozott, hogy a lehető legsötétebben festem a helyzetet, hogy a mit előadtam, túlzás. A miket mondottam, azok minden betűjéért szakértőkkel szemben is helytállók. Az utóbbi évtizedben tartott valamennyi kongresszuson még sokkal feketébben pertraktálták közegészségügyi állapotainkat; évről-évre minden kongresszuson, minden szakértő a legnagyobb felháborodással fakadt ki azon mulasztások, azon közöny és indolenczia ellen, a melyet a kormány a közegészségügy iránt tanúsít. Legyen szabad ez alkalommal egy kérelmet intéznem az igen tisztelt belügyminiszter úrhoz. Nem tudom, fogja-e teljesíteni, de kötelességszerű érdeklődésem a közegészségügy iránt parancsolja, hogy e kérést intézzem hozzá. A legnagyobb halálozási arányt, mint említettem, az okozza, hogy kint nemcsak a megyékben, hanem a városokban is a szülők, főleg a szegényebb osztályokban, nem bírnak azon ismeretekkel, a melyek szükségesek, hogy a régi babonával szemben okszerűen képesek legyenek saját gyermeküket megvédelmezni, nincs meg a tudásuk, hogy mikép kell a gyermeket ápolni, és czélszertien táplálni, mikép kell esetleg ragályos kóroktól megvédeni. Kérem tehát az igen tisztelt miniszter urat, utasítsa a közegészségügyi osztályt, hogy adjon ki egy népszerűen szerkesztett, kimerítő kis füzetet, melyben könnyen érthetően legyen megismertetve a gyermekek ápolása és ezélszeríí táplálása és záradékul a fertőzési, ragályos kórok elleni védekezés. (Helyeslés balfelől.) E füzetet a hatóságok az egész országban terjeszszék és követeljék meg ismeretét különösen azoktól, kik gyermekeket dajkaságba fogadnak. Ezzel, azt hiszem, hézagot fog pótolni a kormány e téren. Az országos közegészségügyi egyesület is elfogadta ezen indítván} ómat és keresztülvitelére határozta el magát. Kérem az igen tisztelt belügyminiszter urat, hogy e praktikus kérelmet vegye tekintetbe és intézkedjék. Elnök: Kivan még valaki ezen tételhez hozzászólani ? Mócsy Antal: Én óhajtanék. Elnök: Akkor a tétel feletti vitatkozás a holnapi ülésre marad, melyre nézve javaslom, hogy az holnap délelőtt 10 órakor tartassák és napirendjét első sorban a ma félbeszakított tárgyalás folytatása képezze; a mennyiben pedig a belügyi tárcza költségvetésének tárgyalása befejeztetnék : a kereskedelmi tárcza költségvetése következzék. Méltóztatik ezt elfogadni ? (Elfogadjuk!) Ezt tehát határozatul kimondom és az ülést bezárom. (Ás ülés végződik d. u. 2 órakor.)
