Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-229

170 2S9- országos Ülés 1898. január 81-én, hétfőn. emberekkel úgy bánhassak el, mint a hogy a földmívelésttgyi miniszter úr a tüdővészes állatokkal elbánik. Azt hiszem, hogy ezen argumentuma s ezen parallela felállítása teljesen téves, mert nagyon természetes, hogy a maga szempontjából mindegyikünk egész más eredményre jut, mert a földmívelésügyi miniszter úr nem azoknak a beteg állatoknak gyógyítása czímón, hanem azoknak lebunkóztatása által okozott kár megtérítése czímén adja azon összegeket. (Úgy van! Derültség a jobbóldalon.) Tehát itt parallelát állítani fel és a kettőt egymással egybeállítani nagyon is elhibázott dolog és efemer hatásra számíthat ugyan azoknál, a kik nem gondolkoznak, hanem a mélyebbre ható kritikát ki nem állja. (Helyeslés jobbfelöl.) Szintén nagyon sajnálom azt, hogy á t. képviselő úr, a ki egész beszédében magát mindig a humanizmus érzete által vezetettnek tüntette fel, itt nem átallotta egy még gúnynak, vagy viccznek is nem egészen beillő tréfás megjegyzést tenni, hogy a mostani belügyi kormányzat egészségügyi politikáját senkisem helyesli és örvend neki, kivéve az egy pénzügyminisztert, mert miután nagyon sok ember hal el, természetesen növekedik a haláleset folytán beállott illeték-többlet. Én azt hiszem, hogy ez a mennyire nem igaz, épen olyan rossz volt, és szánalmas bizonyítéka annak, hogy milyen arányban áll nála a humanizmus a ezinizmussal. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) T. ház! Arra nézve, hogy ott, a hol a közegészségügyi körzetek eddigelé még orvosokkal betölthetők nem voltak, a törvényhozás a belügyi kormányzatot arra utasítsa, — és Buzáth Ferencz képviselő urnak határozati javaslata erre tendál, — szükség nincsen. Megtett a kormány magától is mindent és ebből a jelentésből is látható, hogy évről-évre fogy azon köröknek a száma, a hol nincs körorvos. De hogy én az egészségügyet, különösen a közegészségügy köréből a körorvosi intézményt ragadjam ki, a mely szigorúan véve, sem a megyei, sem pedig a községi helyhatósági intézmények körébe nem tartozik és úgy per exrupto az államosítást itt indítsam meg, azt hiszem, erre szükség nincs s az ügynek sem válnék előnyére. Jeleztem álláspontomat s ismételten jelzem most is, hogy ezt a kérdést csakis a közigazgatás reformja alkalmából fogjuk sikeresen megoldhatni. (Helyeslés jobbfelöl,) Viszont meg kell itt említenem azt is, hogy a fertőző heveny betegségek terjedésének meggátlása czéljából az országos közegészségügyi tanács egy minden tekintetben kiváló és igen jeles munkálatot készített és terjesztett fel hozzám, hanem épen azért, mert ennek a legkisebb részletekre is kiható törvényjavaslatnak nagyon sok olyan intézkedése van, a mely az egyéni szabadságot talán túlnagy mérvben korlátozza, ennek az életbeléptetését mindaddig, mig minden tekintetben megfelelő közigazgatásunk nem lesz, kivihetőnek nem tartom, és ebben rejlik oka annak, hogy tárgyalását későbbi időre tartom elhalasztandónak. * Úgy áll a betegápolás ügye, a melyet a felszólaló képviselő uraknak majdnem mindegyike szóba hozott, hogy — elismerem — ez idő szerint közegészségügyünknek egyik fohátránya az, hogy egyrészt a kórházak, vagy egyáltalában nem képesek, vagy csak nagyon hosszú idő alatt képesek megkapni azon ápolási díjakat, a melyek egyes vagyontalanabb törvényhatóságokból és községekből származó ápoltaknak ápolása czímén őket megilletik, másrészt az egyes ápoltak illetőségi helyének kiderítése gyakran nemcsak hónapokat, de esztendőket vesz igénybe. Én, mint már múlt évben is jelezni szerencsés voltam, arra határoztam el magamat, hogy a betegápolásról szóló törvény helyett egy új törvényjavaslatot terjesztek a törvényhozás elé. Ez a törvényjavaslat készen is van és alapeszméje az, hogy a nyilvános betegápolás költségei egy országos betegápolási alapból fedeztessenek és nem elkülönözötten, törvényhatóságok szerint. Ez a törvényjavaslat most van az érdekelt más minisztériumoknál tárgyalás alatt, és miután itt főkép a pénzügyminiszter van érdekelve és miután úgy kontemplálom, hogy az országos betegápolási alap az előző évi egyenes állami adók után az országos betegápolásra kivetett pótadókból fedeztessék, be kell vámom, hogy a pénzügyminiszterrel a tárgyalások befejeztessenek s mihelyt ez megtörtént, — a mi nem sok időbe kerül, — elő fogom terjeszteni a törvényjavaslatot és azt hiszem, hogy a ház azt törvényerőre fogja emelni. (Helyeslés jobbfelöl.) A mi pedig az elmebeteg-ügyet illeti, itt is be kell ismernem,- hogy csakugyan nagyon sok még azon közveszélyes elmebetegek száma, a kik kellő férhelyek hiánya miatt ez idő szerint állami, vagy törvényhatóságok, vagy magánosok által fentartott intézetekben el nem helyezhetők. De azért e tekintetben is atalhatok azon haladásra, a mely a legutóbbi években történi: és utalhatok arra, hogy most a tavaszszal fog megkezdetni egy ilyen czélra alkalmas nagyobb helyiségnek építése a pozsonyi közkórház mellett és azzal kapcsolatban Ez évrőlévre történik, természetesen ugrást tenni nem lehet, valamint egyszerre nagyobb mértékben férhelyeket biztosítani sem, egyrészt kellő számú pszichiáter és kezelő orvos hiányában, a kiket szintén képezni kell, másrészt a pénzügyi szempontokra való tekintettel, melyek elől a leg-