Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-229

229. országos ölés 1898, január 31-én, hétfőn. 161 fölé a t. liberalizmus s a magyar ezivilizáezió dicsőségére. Ugyanazért, t. ház, mert feltéve azt, hogy egy szanatóriumot sikerííl is a társadalomnak összehozni, de minő érdekeket elégíthet ez ki egy oly bajjal szemben, a hol a statisztika kimutatása szerint 65.00-en halnak el évenkint éa húszszor annyian szenvednek e bajban. Tehát ily fontos kérdést elejtenünk nem szabad és ugyanaz a mind súlyosbúló veszedelem ineggátlásának czéljából elvárhatjuk a t. belügyminiszter úrtól, hogy a szükséges intézkedések megtétele czéljából a törvényhozásnak jelentést tegyen. T. képviselőház! Közegészségügyünknek egyik főtényezőjét kórházaink képezik. Itt sem találjuk meg a kellő arányt. í82 magánkórház és gyógyintézet mellett csupán csak 82 közkórházunk van, ámbátor készséggel elismerem, hogy a közkórházakban ápoltak száma jóval több, mint a magánkórházakban ápoltaké. Kórházaink legnagyobb része a szükséges anyagi erő hiánya mellett feladatának csak részben felelhet meg. Ezek okát abban találjuk, hogy kellő alap hiánya miatt kizárólag a betegápolási jövedelmekhői tartatnak fenn, melyek, feltéve, ha a folyó kiadások fedezésére elegendők is, de arra semmiesetre sem elégségesek, hogy azokból a kórházi építkezés, berendezés és a fokozatos fejlődés folytán előálló anyagi szükségletek is fedeztessenek. Kórházaink legnagyobb része a mezei betegápolási pótadóból tartatik fenn s daczára annak, hogy ezen alap egészen erre a czélra fordíttatik, a kórházak mindinkább fokozódó szükségleteinek fedezésére nem elégséges, pedig az 1876. évi XIV. törvényczikk 61. §-a I. fejezetének 10. §-a szerint ennek még egyéb rendeltetése is volna. Árra, hogy kórházaink nem képesek a betegápolási díjakból szükségleteiket fedezni, csak például említem fel, hogy a fővárosi kórházaknak egy milliónál több betegápoláei díjuk van és mégis valóban csak tengenek, és hogy egyikmásik működését meg nem szüntette, csak annak tulajdonítható, hogy a törvényhatóságok a kórházi szükségleteket más alapokból fedezik ideiglenesen; mert ha ezt nem tennék, az egész intézmény romba dőlne. T. képviselőház! Ép azért, mert kórházaink tisztán csakis a betegápolási díjakból tartatnak fenn, épen azért nem bírják megtartani a XIV. törvényczikk 61. §-át, a mely szerint a betegápolási díjak egyedül és kizárólag a folyó szükségletek fedezésére fordítandók. Ennek pedig az a szomorú következménye, hogy a kórházakban a betegápolás bizonyos mértékben nem felel meg a czélnak. Ebben leli magyarázatát az a körülmény, hogy köznépünk a kórházi intézménynyel megbarátkozni nem tud; és tényleg úgy KÉPVR NAPLÓ. 1896 —1901. XII. KÖTET. áll a dolog, hogy kórházainkba csak azok mennek, a kik más expediens hiányában azt nem bírják kikerülni; részben periig olyanok, a kik inkább ápolásra, mint gyógyításra szorulnak, de a kiket legszívesebben tűrnek kórházaink, mert legkevesebbe kerülnek. (Igás! Úgy van ! a baloldal hátsó padjain.) Kórházainkkal szemben tehát más álláspontra kell helyezkednünk. És itt nem vagyok egy nézeten Pap Samu t. képviselőtársammal, a ki örvendetes haladást lát abban, hogy a múlt évben négy új kórházi intézmény létesült. Én a haladást abban látom, hogy már meglevő kórházaink hiányait pótoljuk s anyagi exisztencziájukat biztosítsuk, mert csak így felelhetnek meg feladataiknak. Különben sem helyes kórházainkat szaporítani, mert azok fentartäsa megint csak a betegápolási adóra lesz utalva, a mely pedig a létező kórházak fentartására sem elég. így aztán az új kórházak a már létezőknek fennállásit is veszélyeztetik, a nélkül, hogy valami hasznos szolgálatot tehetnének. A betegápolási pótadó rendezése tekintetéhen a t. miniszter úr már a múlt évi költségvetési vitában kijelentette, hogy az idevágó törvényjavaslat készen van s rövid idő alatt be fog nyújtatni. Ennek már egy éve és még sem volt szerencsénk a javaslattal foglalkozhatni. Szóba kell hoznom a szegény betegek ingyen gyógyszerrel való ellátását is. Már tavaly felszólaltam az ellen, hogy még mielőtt 40.000 forint volt e czírnen felvéve, a t. miniszter úr ezt redukálta 20.000 forintra, a múlt évben pedig egészen törülte e tételt. A miniszter úr álláspont ját azzal indokolta, hogy az 1885: III., az 1871 : XI., a régi községi törvény, valamint az 1886 : XXII. töxvényczikk a községekre hárítja a szegény betegek ingyen gyógyszerrel való ellátását. En nem mondtam s most sem mondom ennek ellenkezőjét; hisz a községek, addig is, mig ez a 40.000 forint fel volt véve, teljesítették kötelességüket, igaz, hogy rosszul. Mert a miniszter úr maga mondja jelentésében, hogy évenként több százezer ember hal meg olyan, a ki ingyen gyógyszerben nem részestílt. Az * a 40 ezer forint, a mi erre a czélra fel volt véve a költségvetésben, leginkább azon szegény vidékeken, az úgynevezett országos alapra történt rendelések voltak, a hol az illető községek erre a czélra egy krajczárt sem áldozhatnak. A közegészségügyi törvény 9. és 10. §-a pedig egyenesen megrendeli, hogy mindazon községekben, a melyek vagyonilag képtelenek a közegészségügyi czélokra áldozatokat hozni s azon törvényhatóságokban, a melyek a községek ezen szorult helyzetén segíteni nem képesek, a költségeknek bizonyos részben való viselése a kincstár kötelessége. Hát, t. ház, az országos alapra tett 21