Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-229

156 239, országos Slés 18»8. január 3í-én, hétfőn. magánkurzusokat hallgatni, mert ezek nélkül lehetetlen a szigorlatokon megállani a helyet. Más pályát végző fiatal ember diplomájával egyszerre állást kap, a melyből kiindulva, ha lassan bár, de fokozatosan, biztosan előrehalad. Az orvosi pályán a szigorlatok letevése után még legalább egy-két évi kórházi gyakorlat szükséges, részint a hiányzó gyakorlati ismeretek kiegészítése miatt, részint mert a törvény minden hivatalos orvosi állás elnyerésénél föltételűi ttízi ki a korházi gyakorlat kimutatását. Ezeket mind összevéve bátran el lehet mondani, t. ház, hogy az előkészület az orvosi pályára nyolcz évet vesz igénybe. De ez még nem minden. Hátra van még a tiszti orvosi és a törvényszéki orvosi vizsga. Ha ezeket le nem teszi az orvos, akkor semmiféle hivatalos orvosi állást be nem tölthet. De a törvény azt rendeli, t. ház, hogy ezeket a vizsgákat csak két évi gyakorlat után lehet letenni. A ki tehát megkezdte a gyakorlatot, félbe kell szakítania, újból komoly tanuláshoz kell fognia, újból drága kurzusokat kell hallgatni, és még drágább könyveket beszereznie. A mi a tiszti orvosi vizsgát illeti, t. ház, részemről helyesnek tartom annak fentartását, mert elismerem, hogy a tiszti orvosoknak bizonyos specziális ismeretekre van szükségük. De czélszerübbnek és méltányosabbna tartanám, ha megengedtetnék, hogy a tiszti orvosi vizsga az egyetemi tanulmányok bevégzése után azonnal letehető legyen mert az orvosoknak felesleges megterhelését és zaklatását látom abban, hogy a gyakorlat megkezdése után annak félbeszakításánál ismét theoretikus tárgyakat legyenek kénytelenek tanulni. Végre, t. képviselőház, az orvos valamenyi képzelhető vizsgát letett és végleges állandó letelepedésre gondolhat. És ekkor mi vár rá? Ha nincs annyi vagyona, hogy valami nagyobb városban türelmesen bevárhassa, míg az öregebb kollégák félre vonulása vagy kidűlése után a sor rá is kerülhet, ha azonnal kenyér után kell látnia, elmehet körorvosnak, mert ilyen állások mindig vannak üresedésben. Itt kap 3—400 forint fizetést, 30—40 krajczár látogatási díjakat szedhet. Jövedelme tehát vajmi kevés lesz, de annál nagyobb lesz a változatosság; mert a körhöz tartozó 30—40 községet havonként kétszer kell meglátogatnia, a mi, azt hiszem, egy körorvosra nézve elegendő változatosság (Igaz! Igás! jobhfelöli) Ilyen sorsra jut, t. képviselőház, a ki 20 évig készüli; pályájára. Csoda-e, ha ily körülmények közt mindig kevesebben és kevesebben vállalkoznak, éreznek magukban hajlamot arra, hogy ezt a nehéz, költséges, zaklatott és eredményeiben annyira silány pályát választják életük czéljáúl? (Helyeslés.) Nem az orvosok érdekében beszélek én, t. képviselőház, hanem a közegészségügy érdeke lebeg szemeim előtt; mert attól félek, hogy, ha az orvosoknak az ország bizonyos vidékein már most is elégtelen száma még tovább megfogyna, evvel okvetlenül a közegészségügy szenved. A közegészségügy terén kifejtett munkásságot a ragályos betegségek elleni küzdelem jellemzi. Ezen küzdelemnek sikerét látjuk, t. képviselőház, a himlőnél, a koleránál, a difteritisznél. A himlőoltás általános kötelezővé tételével, a kolera kórokozójának felismerésével, a mi lényegesen megkönnyítette a kolera elleni egyéni védekezést, a difteritisz új gyógymódjával ezen betegségek igen sokat veszítettek hajdani rémes, pusztító jellegükből. Az újabbkori tudományos búvárkodás kiderítette, hogy a gümőkórt is a ragályos betegségek közé kell sorozni, és ezen felismerés alapján kell megindulnia a küzdelemnek a gümőkór ellen. A jövő közegészségügyi feladatainak legfontosabbikát a gümőkór elleni küzdelem képezi. Annak illusztrálására, t. képviselőház, hogy a gümőkór minő pusztításokat visz végbe az emberek között, legyen szabad néhány adatot felhoznom. A gümőkór pusztítását a többi fertőző betegségek pusztítása még olyan években sem közelíti meg, a melyekben az utóbbiak járványszerfíleg lépnek fel. A dr. Maszák által összegyűjtött adatok szerint Poroszországban e század elején 40 év alatt a kolera áldozatainak száma 343.953-ra ment. Ugyanezen idő alatt a gümőkór 3,500.000 ember életét oltotta ki. Svájezban 1880—1890. években, a gümőkóron kivtíl, az összes fertőző betegségek évenként átlag mintegy 3800 ember életét oltották ki; a gümőkór egymaga 6179 ember halálát okuzta. Németországban évenként legalább 180.000 ember hal meg és legalább 1,300.000 ember szenved gümőkórban. Nálunk, t. ház, a gümőkór az összes halálokok 12°/o-át teszi, s a t. belügyminiszter úr kimutatísa szerint az 1896. évben 61.179 ember halt meg gümőkórban. Ezek szomorú adatok, de némi vigasztalásul hozzátehetem, hogy a gümőkór elleni küzdelem nem reménytelen, sőt ellenkezőleg, a legszebb kilátásokkal kecsegtet. Milyen tág tere nyilik itt az állami és társadalmi humánus akcziónak, ha egyszer elérkezik az az idő, a mikor a nemzetek annak tudatára ébrednek, hogy a művelt népek feladata nem az, hogy talpig felfegyverezve egymással szemben álljanak, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon) hanem az, hogy a közös ellenség, mindnyájunk ellensége: a betegségek, és ezek kö-