Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-228

228. országos ülés 1898. január 29-én, szombaton. 145 pedig hogy odadobja magát azon korrupeziónak, a mely ma a társadalom minden rétegében beférkőzött. T. ház! Ezek után én azt kifogásolom, hogy az igen tisztelt miniszter úr nem igyekezett már régen a szinészeti kérdést a vidéken megoldani. Tudom, hogy ez irányban tanulmány már lett téve, de hisz ezen irány már évtizedek óta így van, tehát már régi mulasztások vannak és gyógyítási módokról uem gondoskodtak, a melyek útját állják a magyar színészet hanyatlásának. T. ház! Midőn ez irányban felhívom az igen tisztelt ház figyelmét, kérem, fordítson ezen irányra egy kis gondot; igyekezzék, hogy a színművészet ezen helyzetéből kiemeltessék s hogy valóban istápolója lehessen a színművészet úgy a hazafiságnak, hazaszeretetnek, mint az igazi nemes erkölcs és ízlés fejlesztésének. És épen azért, mert kifogásoltam a nemzeti színház jelenlegi irányát, a mikor csakis a kassza-darabokat adják elő, s nagy ritkán részesülhet a közönség igazi magasabb drámai előadásokban, kérem a t. miniszter urat, hogy igyekezzék mindent megtenni, hogy a nemzeti színház ez irány felé törekedjék, melyet a nemzet rég kijelölt. Hisz a közelmúlt maga is beigazolta, mikor egy sikerült drámai előadás után maguk a színészek mondták,: most már meg van mentve a nemzeti színház jövője és reputácziója. Ebből világos, hogy maguk a nemzeti színház tagjai látták, hogy a követett iránya a nemzeti színháznak nem felel meg. Tehát elsősorban a nemzeti színháznál kérem a szükségesek megtételét, másodszor pedig igen kérem a t. miniszter urat: legyen szíves a vidéki színészet terén egész reformot igénylő intézkedéseket megtenni, mert ott olyan siralmas állapotok vannak, hogy ezen viszonyok között nem képes azon czélnak szolgálni, a melyet tőle a nemzet joggal megkíván. Én előre kijelentem, hogy legnagyobb készséggel hozzájárulok a kivánt áldozatokhoz. Ezeket voltam bátor az igen tisztelt ház figyelmébe ajánlani és ismételve kérem a t. belügyminiszter nraí, hogy ilyen irányban igyekezzék a gyökeres megoldásról sürgősen intézkedni. Biztosítom, hogy a ház, az anyagi áldozattól nem fog elzárkózni. (Helyeslés a haloldalon.) Elnök: Kivan még valaki a tételhez szólani? Ha senki^em kivan, a vitát bezárom. Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! A színházi ügyek tételénél Visontai Soma képviselő úr beszédére reflektálva, sajnálattal vagyok kénytelen beszédében egy tévedést rektifikálni. 0 ugyanis azt mondja, hogy a múlt évi budgettárgyalás alkalmával megígértem, hogy EÉPVH. KAPLÓ. 1896 — 1901. XII. KÖTET. a magyar királyi opera és nemzeti színház állapotáról évi jelentést fogok előterjeszteni. Én úgy emlékszem, —- a naplóból is meggyőződtem arról, — hogy a képviselő úr nem is én hozzám intézte ezt a kérdést; ezt az akkori intendáns báró Nopcsa Elek helyezte feltételesen kilátásba, de ő is, mint intendáns, természetesen csak úgy, hogyha az ő felsőbbsége ehhez a beleegyezést megadja. Én egyet helyeztem kilátásba — s ennek eleget is teszek — azon határozati javaslatra vonatkozólag, melyet a t. képviselő úr beszédem után visszavont s melyben utasíttatni kérte a belügyminisztert, hogy a vidéki magyar színészet érdekében mielőbb terjeszszen javaslatot a ház elé, miután az előmunkálatok akkor eléggé előhaladottak voltak, hogy a jövő költségvetés alkalmával előterjesztést teszek. Ebben a tekintetben be is váltottam Ígéretemet. Az a tervezet, mely a vidéki magyar színészet rendezéséről szólt, elkészült. Sajnos, hogy egy pontot eí kellett ejtenem, miután a szinészegyesület az ő alapszabályainak ezen tervezettel való összhangzásba hozatala czéljábóí szükséges módosításához hozzá nem járult és azt megtagadta. A tervezet többi része, először a belügyminiszter által a vidéki magyar színészet felett gyakorlandó közvetlen ellenőrzés módozatainak megállapítása; másodszor a színigazgatók engedélyezése és a színtársulatok szervezésének kérdése, harmadszor a szinügyi bizottságok alakítása s végre az ällamsegélyezés kérdése. Az első pontra nézve, a belügyminiszter közvetlen felügyeletének éber gyakorlása szempontjából Gyarmathy Miklóst, a kolozsvári szitiház volt, intendánsát a vidéki színházak felügyelőjévé neveztem ki, kötelességévé tevén, hogy minden színi kerületben minden színházat meglátogasson s tapasztalatairól jelentést tegyen. Mihelyt jelentései alapján együtt lesz az anyag, nem fogok késni a mostani szerény 20,000 forintot lényegesen meghaladó összeget kérni a törvényhozástól; azt hiszem, ez már az 1899. budget összeállításánál meg fog történni. Én ezt helyeztem kilátásba, nem mást; nem is volna helyes szaporítani azt a sok jelentést, melyet évenként 4—500 példányban idekíildenek s a legkevesebben olvassuk el. Azt pedig nem hiszem, hogy a ház a színházak apró viszályaival és kontroverziáival foglalkozni kívánna. A ki érdeklődik az ügy iránt, a minisztérium illető osztályánál úgy az adminisztratív mint a művészeti ügyekre nézve a legbővebb felvilágosításokat nyerhet. A mi a vesztett pöröket illeti, sajnos, a múltban kötött szerződésekből kifolyólag egyes tisztviselők és művészek részéről megindított perek az államra nézve csakugyan hátrányosan végződtek, részint végitéletileg, részint két fóru19 *