Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-228

| 34 2g8- owwágos flWs 1898. január 29-én, ssombatoa. államtitkárnak hívta meg s ott működött hosszú ideig, és most három törvényhatóság vezetése van rá bízva. Azt hiszem, ilyen férfiú, becsületességének éö szeplőtlen voltának tudatában, jogosan mellőzhette a sajtópert, (Helyeslés a jobboldalon.) és jogosan tette, hogy a sajtóban ellene indított hajszára nem reagált. Különben is a dolog lényege összefügg azzal az első hírlapi támadással, a melyért igenis megindította a sajtópert, a melyben az esküdtek egyhangúlag hozott verdiktje őt teljesen igazolta és a rágalmazókat elmarasztalta. (Élénk ellenmondás balfelöl.) Az, hogy a felső bíróság tisztán formai okokból ezen változtatott, mit sem von le a verdikt értékéből. így áll, t. ház, Szalavszky Gyula, Trenesén-, Pozsony megye és Pozsony szabad királyi város főispánjának itt szellőztetett ügye. Azt hiszem, nem tehetek mást, mint ma is ismétlem ugyanazt a választ, melyet tegnap a Rakovszky István, ma pedig Molnár János által felhozott kérdésre nézve megadtam, hogy egyáltalában nem látom semmi okát annak, hogy Szalavszky Gyula irányában ezért bárminő eljárást indítsak. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi már most a tételre nézve felhozott dolgokat illeti, én tudom azt és előre láttam, hogy mint a múlt években, az idén is a költségvetési vita alkalmával a főispánok tételénél úgy a főispáni kar, mint egyes főispánok és az egész intézmény ellen ugyanazok a támadások intéztetnek, hanem én azt hittem, hogy azon tapasztalások, a melyek hasonló támadások után beállottak, arra fogják indítani a képviselő urakat, hogy talán a támadás formájában egy kis különbséget tesznek. Ma mégis sajnálattal látom, hogy, különösen Rakovszky István úr, ismét ugyanabba a hibába esett és itt a főispánoknak holmi spiczlikhez, mouchardokhoz és nem tudom még mihez hasonlítását tartotta helyénlevőnek. Én ezt olyan izlósbotlásnak tartom, a melyre bővebben reagálni a magam részéről nem tartom szükségesnek.. (Helyeslés jobbfelől.) Úgy látszik, Sima Ferencz képviselő úrnak elkerülte a figyelmét, hogy a főispánok fegyelmi hatóság alatt nem állanak, azért emlegette, hogy mikor látott valaki egy főispánt, a kit megbüntettek volna. Rakovszky István: Elég nagy hiba! Perczel Dezső belügyminiszter: A főispánok fegyelmi hatóság alatt nem állanak ; de állnak egy sokkal nagyobb felelősség alatt, mert minden eljárás és minden fegyelmi felelősségre vonás nélkül, mihelyt a kormány bizalmát elvesztették, (Mozgás és derültség balfélől.) a kormány megköszöni nekik fáradozásaikat s a hivatalvesztés eo ipso beáll. Tehát nem szükséges, hogy fegyelmileg büntettessenek vagy mozdíttassanak el. Senkisem tarthatja az ügy érdekében kívánatosnak, hogy a vármegye élén álló olyan dignitáriusok és funkezionáriusok ellen, mint a főispánok, 10, 50 vagy 100 forintnyi pénzbírságok, vagy nem tudom minő fenyítékek alk alm áztassanak. A Juriss István képviselő úr mai beszédének elbeszélő részében felhozott konkrét esetekről nincs tudomásom. Beismerem, hogy vannak hiányok. Hiszen nincs hét, hogy ne fordulna meg nem egyes fegyelmi ügy, de egész halmaza a fegyelmi ügyeknek a belügyminisztérium előtt, sőt mondhatnám, alig van nap, hogy nagyon súlyos büntetést megállapító fegyelmi ítélet ne menne ki a belügyminisztériumból. Esztendőnként egész sorát a jegyzőknek kell hivatalvesztésre ítélni. Azok az ügyek, ha konkrété előadatnak, mindenesetre beható vizsgálat tárgyává fognak tétetni és a kiderítendő tények alapján igazságos határozattal elláttatni. A mi a képviselő úrnak azt a tanácsát illeti, hogy bár ő tudja, hogy a belügyminiszternek nagyun sok a dolga, jó lenne, ha esztendőnként két-három napra kimenne a nép közé, ezt a tanácsát úgy is követem. Higyje meg, nagyon sokat forgok a nép között és közvetlenül értesülök bajairól. De ia nem megyek is ki, ajtóm előttük mindig nyitva áll és hetenként egy napon mindenkit fogadok; a legalsóbb rétegekből való emberek panaszát is átveszem, ha irásbelileg adják, vagy pedig meghallgatom a szóbelieket és mindenesetre megvizsgálom a tényállást és igazságot szolgáltatok nekik. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ezek után, t. ház, nem tartom szükségesnek, hogy a Rakovszky István képviselő úrnak tegnapi második felszólalásában szememre vetett hetykeséget igazoljam azzal, hogy én azt a hasonlatot, a melylyel irányomban lord Chatamre hivatkozva élt, akár az angol parlamentarizmusból, akár pedig még messzebbre menve vissza, a római szenátus történetéből vett egy másik hasonlattal viszonozzam, — azt hiszem, az enyém nem lenne olyan bók, és igazabb lenne — de épen azért, nehogy igazoltnak látszassék az, hogy kihivó vagyok, nem élek e hasonlattal. (Élénk tetszés jobbfelől.) Kérem a t. házat, méltóztassék a tételt megszavazni. (Helyeslés jobbfelől.) Rakovszky István I Quousque tandem abutere Catilina patientia nostra? (Derültség jobbfelől.) T. ház! Személyes kérdésben kérek szót. A t. belügyminiszter úr többek között azt mondta, hogy a pozsonyi esküdtszék a rágalmazókat elitélte. T. ház! Én azt nem tudtam, hogy ha a felsőbíróság egy ítéletet kasszál (Felkiáltások jobbfelől: Ez nem személyes kérdés !), az^még min-