Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.

Ülésnapok - 1896-228

228. országos ülés 1898. január 29-én, siombaton. 119 előirányzat nélküli kiadások és hitelátruházásokról szóló számvevőszéki jelentés fagyában. Kérem a t. házat, méltóztassék ezen jelentés kinyomatását, szétosztását elrendelni s napirendre tűzése iránt határozni. Elnök: A zárszámadásvizsgáló bizottság jelentése ki fog nyomatni, szét fog osztatni s annak idején napirendre ki fog tűzetni. Következik az indítvány- és interpellácziós könyvek felolvasása. Perczel Béni jegyző: Tisztelettel jelenlem a háznak, hogy az indítványkönyvben újabb bejegyzés nincs; ellenben az interpellácziós könyvben a mai napról két interpelláczió van bejegyezve: Meltzl Oszkáré: a névmagyarosítás ügyében a kereskedelemügyi magyar királyi miniszterhez és Kiss Alberté: a bagaméri zendülés tárgyában a bel- és igazságügyi miniszterekhez. Elnök: Az interpellácziók az ülés végén a szokott időben fognak megtétetni. Major Ferencz: T. ház ! Legyen szabad a napirendhez hozzászoknom ! Elnök: Tessék! Major Ferencz í Azt méltóztatott az elnök úrnak mondani, hogy két interpelláczió vin benyújtva, a melyek annak idején fognak be ulatni. Azonban a múlt napok tapasztalataiból kiindulva, minthogy megtörtént, hogy az interpellácziók egyáltalán nem voltak tárgyalás alá vehetők, mert az interpellácziók háromnegyed kettőre, sőt kettőre voltak kitűzve; kérném az igen tisztelt elnök urat, hogy az interpellácziók megtételének idejét — két interpelláczió lévén — megjelölni méltóztassék. Elnök: Szívesen; félkettőre tehetjük ez interpellácziókat. Következik a belügyminisztériumi költségvetés (írom 306) folytatólagos tárgyalása. Perczel Béni jegyző (olvassa) : Főispánok és a budapesti főpolgármester, valamint a főispáni titkárok fizetései és lakpénzei. Rendes kiadások, XVI, fejezet, 4. czím. Kiadás 370.74Í. forint. Hock János jegyző : Molnár János ! Molnár János: T. ház! A liberális rendszer és annak folyománya: a legutóbb lezajlott országos képviselőválasztások odajuttatták a magyar parlamentet, hogy az nagyon hasonlít a holttengerhez, a melynek nincsenek ugyan viharjai, de élet sincs benne. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Azt hittük, t. ház, hogy csakugyan így van, midőn tegnap egyszerre, a kormánypárti padok magaslatáról felrebbent egy vésztjósló sirály, a t. belügyminiszter úr pedig egész papirhorgonyokkal jelent meg, hogy azokba kapaszkodhassak, ha a vihar kitörne. De szerencsére nem tört ki vihar, hanem csak egy kis EÍPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. XII. KÖTET. esete-páté. Ha ez a csete-páté személyes ügy körűi forogna, vagy pláne abban állna, hogy itt valakinek a szennyesét mosogassuk, akkor én már társadalmi állásomnál fogva sem avatkozhattam volna és nem is avatkoznám a vitába. De itt nem személyes, hanem közügyről van szó és azt a személyes ügy terére csak Gajári Ödön képviselő úr igyekezett terelni és utána a t. belügyminiszter úr, a ki úgy tett, mint Bodóné, a ki másról beszélt, mikor a bor árát kérték, vagyis egy férfiút vett védelmébe, a kit itt senki meg nem támadott, (Úgy van! Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) és meg nem védelmezte azt a férfiút, a ki támadtatott, tudniillik saját becses személyét. Mert mit tett Rakovszky Istvánt, képviselő úr? Olvasván a múlt év szeptember havában a »Hazánk«-nak, tehát egy tekintélyes napilapnak kompromittáló czikkét egy főispán, tehát egy roagasraugú köztisztviselő ellen, azt kérdezte a t. belügyminiszter úrtól, miután ez a czikk megczáfolva nem volt, hogy vájjon megttírheti-e azt a férfiút, a ki oly mélyen van abban a czikkben kompromittálva, ha az a czikk igaz, és megfordítva, hogy vájjon megttírheti-e a t. miniszter úr, h ~gy oly czikkek íródjanak, mint SÍJ5 ct czikk, ha az a czikk nem igaz? És a t. miniszter úr erre mit felelt ? (Halljuk ! Halljuk! balfelől.) Először is Szalavszkyfóbiával vádolta Rakovszky István képviselő urat; másodszor megsemmisítette intenczióját; harmadszor pedig nagy apparátussal védelmezte Szalavszky urat, a kit — ismétlem — senki meg nem támadott. (Élénk ellenmondás jobbfelől.) Mert hiszen nem arról van szó, hogy azon czikkel szemben bűnös e vagy nem bűnös Szalavszky úr, hanem az a kérdés, vájjon bűnös-e vagy nem bűnös a miniszter úr? Hogy miben bűnös-e vagy nem bűnös, azonnal kifejtem. A tényállás, t. ház, ez volt. Megjelent egy diffamáló czikk múlt év szeptember havában a »Hazánk«-ban, egy magas állású köztisztviselő, a pozsonyi főispán úr ellen. A jó hírnév megvédelmezesének legelemibb szabálya, úgy tudom, és talán mindnyájan úgy tudjuk, az, hogy ha valakit nyilvánosan megtámadnak, ha bűnös benne, hallgat, (Úgy van! ügy van! a baloldal hátsó padjain.) ha pedig nem bűnös akkor jajgat, vagyis a megtorlásnak min den megengedett eszközét felhasználja arra, hogy ártatlanságát kiderítse. (Élénk helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Ezt pedig Szalavszky főispán úr tenni el mulasztotta. Ezzel a mulasztással élhet egy magánszemély akár alázatossägból, akár egyéb okokból, de sohasem élhet nyilvános hivatalt viselő egyén, a kinek reputácziója nem magánügy, 17