Képviselőházi napló, 1896. XII. kötet • 1898. január 18–február 14.
Ülésnapok - 1896-227
28J. országos ülés 1898. január 28-án, pénteken. 119 megyei közigazgatási hivatalnokokat és a közigazgatás összes baját abban összpontosította, hogy kevés a pénz, a tisztviselők nem tudnak megélni, pénz keli. T. belügyminiszter úr! Igazat adok én annak a múlt századbeli nagy és szellemdús viveur-nek, ki azt mondotta: nem az a legfőbb a világon, hogy az ember' egy magas állást foglaljon el; nem az, hogy dúsan legyen javadalmazva, hanem az, hogy az ember biztosan álljon. És ez az a hiány, a mely mai közigazgatásunk ban mindemlít mutatkozik: hogy a közigazgatási hivatalnok az ő létét nem látja biztosítva, mivel a legfőbb fegyelmi hatóságot felette a belügyminiszter képezi, az a belügyminiszter, a kinek végrehajtó szerepét játszsza a megyében a főispán. A t. belügyminiszter maga mondta el a jászberényi polgármester esetét. A t. belügyminiszter becsületére válik, hogy a belügyminisztériumban ezen úgy látszik könnyelmű száddal szemben ennek a zaklatott ellenzéki férfiúnak adtak igazat; de ezzel, t. miniszter úr, nincs még vége a leszámolásnak. Mert mi következik ebből? Hogy az a főispán merész kezekkel nyúlt egy ember becsületéhez, mikor őt lopás miatt hivatalától akarta megfosztani. (Úgy van! bal idői.) T. miniszter úr! Egy botlást, egy második botlást meg lehet bocsátani az embernek, de ha annak az embernek a járása a botlások szüntelen sorozata, akkor az az ember vagy rosszhiszemű — a mit nem akarok állítani, — de mindenesetre képtelen erre az állásra. (Igaz/ Úgy van! a szélső baloldalon.) Nagy súlyt fektetek arra, hogy a közhivatalnoknak meglegyen az a tisztelete, tekintélye, a melylyel tartozik minden állampolgár a közhatalom kezelői iránt. A főispán hatalmát gyúpontúl tekintem, a melyben egyrészt a kormányhatalom bizalma, másrészt a közönség bizalma központosul, A kormányhatalom bizalmával már abban a perczben rendelkezik, a mikor kinevezik a főispáni székbe, a közönség bizalmára érdemeket kell szereznie. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A lezajlott választások alkalmával épen a főispáni kar tevékenységének volt felróható az a sok alkotmánysértés. Ez nem is meglepő. Mindig mutatkozik e jelenség, ha egy kormányrendszer végnapjai felé közeledik. Olyankor látjuk — ezt, t. miniszterelnök úr, sem vitatni, sem kétségbe vonni nem lehet, — hogy oly elemek keresik a hatalmat, melyet attól rendes körülmények között távol tartunk, mert veszélyesek a közerkölcsökre. így volt ez í franczia forradalomban a hol a sansculotteok, agy Metternich utolsó aerájában, midőn a Naderer-ek, a spiczlik, így III. Napóleon alatt, midőn a mouchard-ok, így van a t. kormány alatt, midőn a főispánok játszszák a főszerepet. I (Élénk tetszés balfelől. Mozgás jobbról.) A választásoknál az alkotmánysértések egész sorozatát követték el, és ezért egyetlen főispánnak haja szála sem görbült, sőt megdicsérték, és érdemetleneket oly magas kitüntetésekkel halmoztak el, melyeket azelőtt valaki hosszú évek tisztességes munkája és szeplőtelen becsületesség fejében talán csak élete alkonyán érhetett el. Ismét Krístóffy József képviselőtársam szánoklata folyamán haladok, midőn az általa szóba hozott nimbuszra térek át. (Malijuk! Halliuk!) Azt hiszi, a t. képviselőház, hogy mikor a közigazgatás élén arra hívatlan elemek állanak, olyanok, a melyek nem tartják azt, a mire fogadást tettek, a kik a törvényt nem tisztelik, és az ellen cselekeszuek, a mi az ő tekintélyűik egyetlen kútforrása, ez által meg van védve a magyar nimbusz? Meg van védve az által, ha a nyitrai, a stomfai, két izben aesaczaiés a várnai választásokat megtűrjük? Azt hiszem, nem. Nincs is az ellenzéken senki abban a reményben, hogy a t. kormány ezen javítani fog. Ezen törvénysértés a kormány tudtával, sőt beleegyezésével történt. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Most még a t. előadó úr tgj kifejezésével akarok foglalkozni, a melylyel tökéletesen egyet értek. (Halljuk! Halljuk!) A t. előadó úr igen helyesen azt mondotta, hogy a hivatali függetlenséget a becsületesen végzett munka adja meg. A-tól Z-ig aláírom, hogy a hivatalnoknak tisztességes becsületérzés ad erőt abban a válságos perczben, a midőn felebbvalója talán törvénytelen kívánalmakkal közelíti meg, (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) azon perczben, a mikor látja, hogy családja, és exiszteneziája veszélyeztetve van. Ha minden elNagyja őtet, a tisztességérzet, a becsületérzet — a mit a t. előadó úr is felhozott vezércsillag, a mely vezeti és feutartja. (Helyeslés a baloldalon.) Épen azért nem értem, hogy tűrhet meg a t. kormány egy qly férfiút, a ki ez irányban a legprimitívebb követelményeknek sem felel meg, Ennek az ilusztrácziójára fel fogok olvasni egy czikket, mely a » Hazánk* 1897. szeptember 28-iki számában jelent meg. (Derültség jóbbfelől.) Ezen nevessenek majd akkor, ha czikket felovastam. (Halljuk ! Halljuk! olvasa): »Az ország második városának élen mint első ember oly ember áll, kit csak azért nem lehetett elcsakatni, mert későn jelentették fel piszkosságait. S midőn mi a becsületre hivatkozva, egy ember eltávolítását követeljük, Bánffy Dezső az o kormányának ily benső tagját bízza meg a magyar állam képviselésével egy ezredéves emlékmű leleplezésénél, mely az ország határán mutat utat be északnyugatról hazánkba. S miután Szalavszky Gyula avatta fel ezt az emlékünket, mit mond ez az árról érkező idegennek mást, mint ezt: : ;., *a ;,