Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-201

86 Horvátországban époly erélyesen fogunk a mellett küzdeni, mint önök, (Mozgás a szélső baloldalon.) De sohasem azon okokból, a melyeket a képviselő urak felhoznak, mintha politikai szempontok kívánják azt, hanem csak akkor, a midőn Ausztria részéről rá lesz kényszerítve Magyarországra az önálló vámterület. És miután Komjáthy t. barátom az imént néhány szót intézett a szabadelvű párthoz, legyen szabad nekem is néhány szót intéznem a t. túloldalhoz, épen magatartására nézve. (Halljuk! Halljuk!) Én abban a meggyőződésben vagyok, hogyha ez a kormány meg nem tudná a provizóriumot csinálni deczember 31-éig, és hogyha képesek volnának önök uraim egy másik kormányt ide állítani, még ha ez a kormány Kossuth Ferencz és Komjáthy Béla t. képviselőtársam volnának is, csakugyan ilyen provizóriumot volnának kénytelenek létrehozni. De midőn azt beszélik és írják a sajtóban, hogy az a t. párt obstrukezióval akkar élni ebben a kérdésben, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Dehogy! Nem akarunk!) Hát akkor tessék itt megmondani a házban, hogy nem akarnak. De minden esetre tessék a legközelebb jövőre vigyázni, és ne kényszerítsék ezt a kormányt és ezt a pártot arra, hogy arra a bizonyos álláspontra álljon, hogy salus reipublicae suprema lex. (Zaj és mozgás a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: íme, a törvényszegés! (Úgy van! a szélső baloldalon.) Gyurkovics György: Nem a törvényszegést pártolom — hanem azt akarom hangsúlyozni, hogy ez az ország élni akar és mi magunk is akarjuk tudni, hogy mi lesz ezzel a tizes bankóval, a mely januárius 2-án zsebünkben van, mi lesz azzal a kereskedővel, a kinek (Zaj a szélső baloldalon.) Ausztriával üzleti összeköttetései vannak. Tehát ne tessék odáig juttatni a helyzetet. Egyik részen áll a kormánynak és ennek a pártnak kötelessége, tudniillik, hogy hivatkoznia kell arra, hogy »salus rei publicae suprema lex« és a maguk részén fog állani az a jelszó, hogy pártbeli taktikával. Thaly Kálmán: Konzequenczia! Gyurkovics György: Tehát jó van — csak konzequencziából nemcsak egy rendkívüli helyzetet fognak előidézni ebben az országban, hanem még az alkotmányosságot is fogják eljárásukkal csorbítani, (Zajos ellenmondások a szélső baloldalon. Nagy zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) mert ebben a pillanatban, t. ház, sokkal erősebb az anyagi és gazdasági érdeke ennek az_ országnak, mint az önök konzequencziája! (Elénk helyesés a jobboldalon.) Ezeknek az érdekeknek meg kell felelni minden esetre és az urak Nagyjanak tehát fel evvel a »konzequeneziával«, evvel a pártbeli taktikával, mert úgy is tudják, eezemlber 20-án, hétfőn. hogy mi lesz ennek a vitának vége ? (iSagy zaj a szélső baloldalon és felkiáltások: Mi lesz hát? Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) Az, hogy a többség e! fogja fogadni. (Közbekiáltások a szélső baloldalon: Mit?) A provizóriumot. (Közbekiáltások a szélső baloldalon. Mikor f Egy hang a jobboldalon : Akkor, a mikor! Nagy zaj a szélső baloldalon.) Elnök (csenget): Csendet ^kérük, t. ház! Gyurkovics György: És ha már, t. ház, a tisztelt túloldal ragaszkodni akar a magyar politikai függetlenséghez, ha maguk azt hiszik, hogy erre az országnak szükség van, akkor kérem az urakat, hogy halászszák el ezt a kérdést legalább addig, a míg a monarchiának sokszor emlegetett súlypontja át nem lesz helyezve Budapestre. Véleményem szerint, t. ház, ez lenne az időpont, a mikor ezeket a kérdéseket komolyan és behatóan lehetne tárgyalni és kifejteni. (Helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a szélső haloldalon: Mikor lesz az ? Nagy zaj. Elnök csenget.) És ezzel, t, ház, befejezem rövid beszédemet (Halljuk! Halljuk!) avval a kijelentéssel, hogy kívánom ennek az országnak érdekei folytán a kiegyezést Ausztriával, de hogyha onnan ránk fogják kényszeríteni az önálló vámterületet, akkor mindenesetre mellette leszek és a mellett működni és szavazni fogok. Ma elfogadom a iőrvéii3'j avaslatot. (Helyeslés jobbfelöl.) Rakovszky István jegyző: Pichler Győző! Pichler Győző: T. „ház! (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Őszinte aggodalommal és bizonyos félelemmel fogok mai beszédemhez, melylyel a t. ház figyelmét igénybe kívánom venni. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Hetek óta egyebet sem hangoztatnak a sajtóban, a közéletben azok, a kik a szabadelvű párt híveinek vallják magukat, mint hogy ezen párt hazaárulásra készül, ezen országot a legnagyobb válságba akarja dönteni. (Igaz! a jobboldalon.) És épen azért, mert ezek a vádak oly egész egyenességgel és közvetlenséggel dobatnak oda a függetlenségi párt elé, kötelességének tartja a párt minden egyes tagja azzal szemben síkra szállani és beigazolni azt, hogy azon vád, a melylyel illetik, nem való. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon. Felkiáltások a jobboldalon: Be való!) Mert hogy ezen függetlenségi pártnak egész magatartásával, konzequeneziájával, elvhűségével milyen helyes úton jár, beigazolja az, hogy az igen tisztelt miniszterelnök lír ma oly törvényjavaslatnak tárgyalásában vesz részt, a mely a hatvanhetes alapot alapjában megingatja. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Önök, igen tisztelt szabadelvtípárti képviselőtársaim, harmincz éven át hirdették itt a házban és hirdette irodalmuk azt, hogy az 1867 : XII. törvényczikk egész teljében szent és sérthetetlen, abba belemagyarázni semmit sem lehet, azt fejleszteni nem szabad. •201. országos ülés 1897.