Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-201

201. országos ülés 1897. deczember 20-án, hétfőn. '79 hiába beszélek. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) , Midőn azt mondottam, hogy a függetlenségi és a 48-as párt az önálló vámterületnek föltétlen hive, akkor jeleztem azt, hogy először politikai, másodszor közgazdasági okok vezették a függetlenségi pártot. Engedje meg a t. ház, hogy ha már felhoztam a politikai okokat, hogy, tertermészetesen kellő rövidséggel, felsoroljam a gazdasági indokokat is, és megvilágosítsam azon álláspontot, a melyet e tekintetben elfoglalunk. Egy tételt állít fel az igen t. kormány, azt mondván, hogy a közgazdasági tekintetekből Magyarország érdeke csakis a közös vámterület alapján oldható meg. Én ezen állítást tévesnek, sőt kimondom, ha talán erős is, valótlannak tartom, mert az én felfogásom szerint két oly ellentétes irányú és érdekű országot, mint Magyarország és Ausztria, azonos vámtarifákkal kielégíteni teljesen lehetetlen. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Úgy hiszem, hogy 1852-től kezdve, midőn az akkori abszolút kormány Magyarországot a közös vámterületbe bekebelezte, mindig tapasztalnunk kellett azt, hogy az Ausztriában felűlkerűlt védvámos irány miként igyekezett az osztrák ipart ott dédelgetni a Magyarország közgazdaságának rovására. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem csak a mi piaczunk volt Ausztria nyeraterményeinkre uézve, hanem Oroszország, a Balkán-államok és Amerika is versenyzett velünk gabonánkkal és zsírunkkal, marhánkat pedig mindig a legolcsóbban és az általuk meghatározott árom vásárolhatták meg. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezt bizonyítani is kell, t. ház. Az 1867-iki kiegyezés óta Magyarországon a közös vámterületnek vámtételei háromszor változtak, mégpedig változtak 1878-ban, 1882-ben és 1887-ben; és minden egyes változás egy újabb csapás volt Magyarország közgazdaságára és minden egyes változás egy újabb dédelgetés volt az osztrák iparra nézve. És akkor, mikor a védvámokkal egészen oly határig mentünk el, a mit csigázni már nem lehetett, akkor a mi nyersterményeink semmi védelemre nem találtak mert az 50—70 krajczár, vagy 1 forint 50 krajczáros vámokat védelemnek tekinteni nem lehet, Minthogy közgazdasági életünkről van szó, méltóztassanak megengedni, ha talán unalmasnak is tetszik, hogy azon tételnek bebizonyítására mily mostohán jártak el velünk, az osztrák és a mi kormányunk is, egynehány adatra reámutathassak. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Az volt egyik thézisem, hogy az 1867-iki kiegyezés óta valahányszor a vámtételek változtak, az mindig Magyarország rovására és az osztrák ipar dédelgetésére szolgált. Hogy mily horribilis vámtételek voltak egyes czikkekre uézve érvényben 8 mily mértékben emelkednek most, arra nézve bátor leszek egyes tételeket felhozni. így a pamutszövetek vámja az 1878, XXI. törvényczikk szerint 24 forintban állapíttatott meg, az 1882 : XVI. 5. czikkel már felemeltetett 32 forintra és 60 forintra, az 1885. XXV. törvényczikkelylyel 32 forintról 70 forintra. De tovább megyek. A len és kenderből készült czérnák vámja felemeltetett 12 forintról 18—35 forintra. A lenszövetek vámja 12—120 forintról 12 — 160 forintra; a selyemszövetek vámja 70 forintról előbb 80 forintra, majd 90 forintra, a csipke vámja 150 forintról 300 forintra, egyéb gyapjúárú vámja 80 forintról 110 forintra, a varróselyem vámmentessége eltörültetvén 22 forint meg 50 forintra, a félselyem-árúk vámja felemeltetett 150 forintról 400 forintra, a művirágét 70—170 forintról 450 forintra. Nem akarom továbh folytatni. Itt vannak adataim. Azt hiszem, ezen szemelvény is elég arra, hogy mily óriási vámemelésekbe mentek bele azért, hogy Magyarország iparának fejlődését lehetetlenné tegyék és az osztrák ipart emeljék. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Meg is volt ennek az eredménye, mert addig, mig Magyarországon alig-alig lendült az ipar, addig Ausztriában a gyárak egymásután emelkedtek, óriási tőke-szaporítások és befektetések történtek, hogy Ausztria ipara közgazdaságilag megizmosodjék, mig Magyarország ezalatt szegényebbé vált. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt hittük, hogy ezzel szemben talán nyerstermelésűnk érdekében kaptunk valamit. Miként mondám, mig a gabonára 50, 70 és 150 krajczár csekély vámot vetettek, addig, hogy egyebet ne hozzak fel, a kendert és lent egész vámmentesen hozták be, úgy, hogy a külföldi termelők elfoglalták Ausztriát s így mi csak termelésünknek kis részét értékesíthettük Ausztriában. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ott van a gyapjú, csak részben tud elhelyezést találni az osztrák piaczon. Akkor, midőn mesterségesen az osztrák vámtarifát úgy állapították meg egyrészről az ipari, másrészről pedig a mezőgazdasági terményeinkkel szemben, a mikben mivoltunk érdekelve, akkor egész megnyugvással merte a magyar kormány megkötni külállamokkal a kereskedelmi szerződéseket. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) 1891-ben kötöttünk a középeurópai államokkal kereskedelmi szerződéseket. T. ház! Ezek a kereskedelmi szerződések már évek óta vannak életben, Németes Olaszországgal, Svájczczal és Belgiummal hatodik éve, Szerbia, Románia és Oroszországgal már ötödik éve. A midőn már ezen egész időt átéltük, talán már tudnunk kellene és lehetne mérlegelni azt is, hogy milyen hatást