Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-200

'200. országos ülés 1897. d« 1. Szíveskedjék a fenti indokok alapján a 7821. szám alatti körrendeletét hatályon kivíü helyezni s egy új körrendeletben a záros határidőt eltörülni. 2. A 48-as honvédek igazolására nézve pedig új körrendeletében minden törvényhatóságnak s ezáltal minden egyes község elöljáróságának kötelességévé tenni, hogy a 48-as honvédeket nyomozzák ki, igazolványaikat a folyamodványnyal együtt hivatalból állítsák ki és küldjék fel elintézés végett*. (Helyeslés a ssélsö baloldalon.) Ezen interpelláczióban foglalt kérelmet annál könnyebb teljesítenie a miniszterelnök urnak, mert már 1895-ben volt egy ilyen rendelet, a melyet szives volt visszavonni, egy évre prolongálni. Minthogy ez így áll, ki kell nyo mozni, puhatolni azokat a nyomorék, beteges embereket, a kik interpelláczióm értelmében a haza háláját és könyörületet igénylik. (Éljenzés a ssélsö baloldalon.) Elnök: A miniszterelnök úr kivan szólani. B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nen fogok ugyan felelni az interpelláczióra érdemileg, azért nem is kérem, hogy a tudomásulvétel iránt méltóztassék határozni; de kell egy néhány szót szólanom. (Halljuk!) Mielőtt Városy képviselő úr megkezdte volna beszédjét, s egyes képviselő urak a termet elNagyták, valamelyik képviselő úr közfoekiálltott, hogy »futnak a 48-as honvédek elől!« Hát, t. ház, lehetséges, hogy ez bizonyos czélzatosság-gal volt mondva; azokra a képviselő urakra nem illik, reám sem. Ha az igazságnak és méltányosságnak legkisebb mérvét is méltóztatik gyakorolni akarni, akkor kell, hogy tudják, hogy én voltam az, a ki a 48-as honvédek nyugdíjkérdését rendeztem, (Helyeslés. Igaz! Úgy van! jobbfelöl.) én voltam az, a ki nyomorult alamizsna helyett az állami költségvetésbe rendszeresen az eddiginél sokkal nagyobb összeget vettem be; én voltam az, a ki a miniszterelnökség kebelében e czélból szerveztem egy osztályt, a mely ezzen kérdéssel alaposan, részletesen foglalkozik. Es én vagyok az, t. ház, a ki a költségvetésbe fölvett 400.000 forinttal szemben az 1896. év folyamán 648.000 forintot utalványoztam ki saját felelősségemre, attól a felfogástól vezéreltetve, hogy ezen jogos igények kielégítést kivannak. (Általános helyeslés.) Én vagyok az, a ki azon vádakkal szemben, a melyek itt elhangzottak, a szivtelenségre való hivatkozás daczára ezen évben is már 600.000 forinton felöl utal ványoztam ki a honvédek nyugdíjaira. Mikor ez így van, honnét veszi a képviselő úr magának a jogosultságot, hogy azon erős szavakban engem szivtelenséggel, háladatlansággal vádoljon ? (Helyeslés jóbbfelől.) Nem ismerem el, hogy ez 18-än, szombaton. 7 ^ jogosált volna a képviselő úr részéről legkevésbbé velem szemben, a ki e tekintetben többet tettem, mint akármelyik elődöm; mert több történt az én időmben, az én eljárásom folytán e téren, mint azelőtt bármikor. (Igaz! ügy van! jobhfeUl.) Lehetséges, t. ház, hogy igaza van a felszólaló képviselő úrnak abban, hogy az a bizonyos László valóban honvéd is volt; de nekem is igazam van akkor, a midőn igen szigorú ellen őrzési szabályok alá helyezem az ügyet, mert, azt hiszem, ha akarjuk, hogy a valóban volt honvédek részesüljenek nyugdíjban, nem akarhatjuk, hogy azt züllött, haszontalan emberek, a kik a honvéd nevet csak bitorolják, tőlük elvegyék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Nekem alkalmam volt látni, hogy azon kérvények között mennyi szabálytalan van nemcsak az időhatár tekintetében, hanem abban a tekintetben, hogy az illetők nem is voltak honvédek. Egész sor példák állanak előttem, hogy három ember összeállott, hogy egymást igazolja, s a végén kisül, hogy egyik sem volt honvéd. Ily körülmények között ne méltóztassék azt hinni, hogy jogosan lehet engem támadni, a mikor 11.000 honvéd kap nyugdíjat. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Senkisem támadta !) Kérem, ha nem támadás az, a mit Várossy Gyula képviselő úr mondott, akkor mi a támadás ? Városy Gyula: Nem, csak kérelem volt: B. Bánffy Dezső miniszterelnök: T. ház! Ha. a statisztikai adatokat veszszük elő, és kezdjük megcsinálni a számadásokat arra néze, hogy az 1848/49-ben létezett honvédekből mennyi élhet ma, nagyon kérdéses, hogy az a 11.000. a ki nyugdíjazva van, egyáltalában élhetne-e. (Derültség.) Mindezekre való tekintettel kilátásba helyezem a képviselő úrnak azt, hogy foglalkozni fogok a kérdéssel a személyi vonatkozás tekintetében is, az igazolási eljárás tekintetében is, és annak idején válaszomat a dolog érdemére megadom. (Helyeslés jobbfelöl.) De midőn megadom, veszem magamnak a szabadságot arra, hogy az egyes honvédegyletek igazolási eljárását részletesen rajzoljam, és ezzel igazoljam azt, hogy az a szigorú eljárás a miniszterelnökségnél igen helyes és indokolt. Különben — ismétlem — a kérdésre úgy sem adtam érdemleges választ, ez majd annak idején megtörténik. (Élénk helyes jobbfelöl.) Városy Gyula: T. ház! Én a legnagyobb örömmel veszem tudomásul, hogy a miniszterelnök úr a 48-as honvédeknek ügyében és javára mit tett. így is kell tenni ilyen magas körben és én ezt örömmel konstatálom. Én magát a miniszterelnök urat sem szivtelenséggel, sem hälátlanságggal nem vádoltam, . . .