Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-200

200. országos ülés 1897. deenmber 18-án, szombaton. í azon intéshez, — annyival inkább, mert a kérdés csakugyan nincsen napirenden, — melyet gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam hozzánk intézett. De három dolgot egy egy kis antidotumként mégis kénytelen vagyok Kossuth Ferencz t. képviselőtársammal szemben felállítani; azt hiszem, annak idején lesz alkalmunk ezt tüzetesen bizonyítani. (Felkiáltások a szélső baloldalon; Ltsz ! Less!) Az egyik az, hogy én azt hiszem, talán még ő is konczedálni fogja, hogy a vámközösség eddig mezőgazdasági érdekeinknek nem ártott. (Nagy zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) A másik az, — s itt már ellenmondásban vagyunk, — hogy ő azt állította, hogy a magyar ipart a vámközösség teljesen tönkretette, megsemmisítette. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Igaz ! Úgy van! Nagy zaj. Halljuk! Halljuk ! Elnök csenget.) Hivatkozott az osztrák ipari fejlődés statisztikájára; de nem a mienkre, a statisztika minálunk reánk vonatkozólag állításával ellenkezőt bizonyít, mert gyáraink szaporodását, nagyobb tőkéknek befektetését mutatja. (Közbekiáltások a szélső baloldalon: A szubvenczió !) Nem azt teszi ez, — annyira ismerem a tárgyat, — hogy semmi bajt nem okozott volna iparunknak a vámközösség; ellenkezőleg, tudom pozitive, hogy némely iparágra, igy például a szövet- és üvegiparra (Felkiáltások a szélső baloldalon: A textil-iparra.) hátráltatólag, bénítólag hatott; ez kétségtelen és ezt kötelességünk ki is emelni; de nagyban és egészben azt a tételt, hogy akár mezőgazdaságunk, akár iparunk fejlődését megrontotta volna, elfogadni nem lehet, a mint Kossuth Ferencz t. képviselőtársam mondotta. (Ellenmondások. Nagy zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Hegedüs Sándor: A harmadik, a mit felállítok, a jövő szempontjából és a jövő használata szempontjából: hogy a pénzügyi eredmények dolgában ne méltóztassék — ezt ismétlem, mert ez rendkivűl fontos és gyökeres tévedés — soha úgy felállítani a számítást, hogy a statisztika adatait sokszorozza a vámtarifa megfelelő tételeivel. És miért? Mert egészen más felosztása van a forgalmi statisztikának, mint a vámtarifának. Kossuth Ferencz: Ezt én is tudom! Hegedüs Sándor: Annyira, hogy én próbáltam a statisztikai hivatal útján legalább nagyobb csoportokban lehetőleg homogénná tenni, hogy legalább probabilitási számítást tegyek és azt a kategorikus kijelentést nyertem, hogy lehetetlen. Ennek következtében lehet kombinácziót felállítani direkte és indirekté igen érdekeset, de ne méltóztassék oly alapon pozitív számadatokat állítani fel, a melyek számítás KÉPYH. NAPLÓ. Í896—1901. XI. KÖTET. alapjául nem szolgálhatnak. Én nem fogok odáig menni, hogy a t. képviselő úr számításaiba belemenjek, csak az alapot kívántam jelezni, hogy mekkora tévedés van ebben s azt hiszem, ez már most elégséges arra, hogy bizonyos óvatossággal fogadjuk el Kossuth Ferencz t. képviselőtársam számításait. (Nagy zaj a seélső baloldalon. Felkiáltások: Czáfolja meg !) A mi pedig — és erre csak röviden terjeszkedem ki — Kossuth Ferencz t. képviselőtársamnak vámpolitikáját illeti, ez rendkívül érdekes s mondhatom, több argumentumot szolgáltat nekünk, miut a mennyit ő maga képzel. (Halljuk! Halljuk!) Mert ő mit mond? Azt, hogy most az osztrákok ellenségeink és az érdekellentétek olyanok, hogy ebből a szempontból is szükséges a vámelkiilöm'tés, de ő maga is érzi és mondja, hogy gondoskodni kell arról, hogy vámháború ne fejlődjék ki, ha két vámterület lesz, és hogy nyers terményeinknek a piacz biztosíttassák, mert érzi, hogy akkor a piacz, legalább részben, veszélyeztetve van. Ez igen helyes és egészen logikus, de akkor egy minuendo liczitácziót csinál, felállít vámtételeket, kész felére, sőt harmadára lemenni és adni Ausztriának és a külföldnek kedvezményeket, csakhogy bebocsássák a mi nyers terményeinket s ezáltal kibékíti Ausztriát is, biztosítja a külföldön a sokkal nagyobb piaczot is a magyar nyersterményeknek. Hát kérem, az osztrákok haragudnak az ő felfogása szerint és az ellentétek nagyok közöttünk, daczára, hogy vámmentesen hozhatják be czikkeiket és viszont vámmentesen élvezhetik a mi nyers terményeinket. Ha ebből ilyen érdekellentét fejlődött ki, akkor akármilyen csekély vámmal, harmadvámnaal vagy legkedvezményesebb tarifával jobban kielégítené az osztrákokat, mint a vámmentességgel ? (Nagy zaj a szélső baloldalon. Elnök csenget.) De még tovább megyek. A mi a ktilpiaczokat illeti,, azzal az irányzattal, a mely most uralkodik, azokkal a magas franczia-német vámokkal szemben, mert azt hiszem, ezeket a piaczokat fogná keresni leginkább, gondolja-e, hogy oly kedvezményeket nyújthat nekik, a melyek nekünk azokat a piaczokat könnyebbekké és olcsóbbakká tennék, mint a vámmentes osztrák piaczot. Polczner Jenő: Próbáljuk meg! (Derültség jobbfelől.) Hegedüs Sándor? És ha itt és ott némi kis rést törhetne is a külföldnek a vámvonalain és némi piaczot tudna biztosítani terményeinknek, akkor azt oly áldozatok árán érhetné el, a melyek az ő pénzügyi előnyeit emésztenék fel. Sőt ő maga hivatkozott a legtöbb kedvezményes klauzulára. Három országgal, a legnevezetesebbekkel hat esztendeig ezek még érvény9