Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-199

gg 199, országos ülés 1897. deczember 17-én, pénteken. sának szempontjából ez elé az eshetőség elé nézni: az az állam nem Magyarország, hanem Ausztria. (Helyeslés balfelöl.) Ezen közgazdasági igazságot szem előtt tartva lehetünk csak erősek az alkudozásokban Ausztriával szemben, csak ezen az alapon meg­maradva és csak ezen alapból és meggyőző­désből erőt és szilárdságot merítve lehet remé­nyünk arra nézve, hogy méltányos kiegyezést köthetünk. Épen az ellenkedő felfogásból való kiindulás, épen a vámterületi elkülönítéstől való túlságos és itten híresztelt rettegés az, a mely a mi államunk erejét ezen kiegyezési proczesz­szusban oly annyira gyengítheti, hogy azután lehetetlen lesz méltányos feltételeket elérni, és hogy ekkor a külön vámterületbe épen azok kergetik be Magyarországot, a kik a küíöu vám­területnek rossz hatását oly túlzott színnel ecse­telik. (Helyeslés balfelől.) Ezeket a nézeteket nem most mondom ki először; ezeket majdnem ha­sonló kitételekkel másfél év előtt a kereskedelmi tárcza költségvetésének tárgyalásánál már el­mondtam és ma azokra csupán annak indoko­lása ezéljäból hivatkozom, hogy valamint elvileg, úgy közgazdaságilag sem indokolt, hogy a ktilöa vámterület felől táplált ilyen, vagy amolyan meg­győződésünk legyen ezen törvényjavaslattal szem­ben elfoglalandó álláspontunk alapja. De sokkal fontosabb, és ez már magához a tárgyhoz tartozik, még pedig legelső sorban, hogy ennek a javaslatnak közjogi természetét vizsgáljam, hogy foglalkozzam azzal a kérdés­sel, vájjon e javaslat igazán áttöri, vagy meg­gy engíti-e az 1867 : XII törvényczikkben foglalt biztosítékokat, mert ismétlem, ha ez így volna, akkor semmiféle politikai indokoknak súlya sem engemet, sem elvbarátaimat annak elfogadására nem birna (Úgy van! balfelől.) Ez a törvényjavaslat, a mint a preambulu­mában, bevezető mondatában röviden megmondja, annak köszönheti létrejöttét, hogy a vámszövet­ség létesítésére irányuló kiegyezési tárgyalások eredményre nem vezettek. A két parlament nem tudott egymással megegyezésre jutni, a mint azt az 1867 : XII. törvényczikk 67. §-a a vám­szövetség megkötésének feltétlenül és egyedül megengedett módjául kitűz. Hogy miért nem tudtak megegyezésre jutni: ezt Nagyjuk egyelőre figyelmen kivtíl; közjogi szempontból ez irre­leváns, habár politikai szempontból bizonyos fontossággal bir. A megegyezés bármi okból nem létesülvén, sajnos már imperative áll elő az a kötelesség, a mely elől sem a kormány, sem az országgyűlés addig, míg az 1867: XII. törvényczikk érvényben vau, ki nem térhet, hogy a vám- és kereskedelmi ügyet önálló in­tézkedéssel rendezzük, a gyakran idézett törvény 68. §-a alapján, és erre az alapra helyezkedik a törvényjavaslat is. Már most, ha jól értettem, a közjogi kifogás a törvényjavaslat ellen abból áll, hogy ez a ren­dezés, a melyet a törvényjavaslat egy évre pro­ponál, nem felel meg a 68. §. igazi értelmének. Bartha Miklós: Az 58 §-ának. Gr. Apponyi Albert: A 68 ik §. igazi értelmének. (Helyeslés balfelől.) Áz önálló ren­delkezés joga igenis az 58. §-ban konstatált, de különben magától érthető teljes állami szuvere­nitásban birja gyökerét, de a 68. §. intézkedései szerint kell azt eszközölni. (Helyeslés balfelöl.) Az első kifogás tehát az, — ha jól értettem, — hogy ezen javaslatnak egy évre proponált in­tézkedései a 68. §. rendelkezéseinek nem felel­nek meg; azokat kijátszszák; a második kifogás az, hogy az az utasítás újabb tárgyalásokra, illetőleg esetleg egy egyezményes javaslat be­nyújtására, a mely a 3. §. alternatíváinak egyike, szintén az 1867 : XII. törvényczikknek és ne­vezetesen e 68. §-nak áttörése; a harmadik ellenvetés pedig az elsőből folyik, mert az al­ternatív utasítás a 3. §-ban arra az esetre, ha egyezményes javaslatoknak előterjesztése május l-ig nem sikerűi, ismét az 1867 : XII. törvény­czikk 68. §-ának alapján teendő előterjesztésekre vonatkozik; és azt mondják a javaslat ellenzői, hogy ez a hivatkozás a kiegyezési törvénynek 68. §-ára a törvényjavaslat 3. §-ában minden értékét elvesztette azáltal, hogy maga ez a ja­vaslat preczedenst tartalmaz arra, hogy ezt a sokszor idézett 68. §-t mikép lehessen kijátszani és értékétől megfosztani. Madarász József: Világos! Gr. Apponyi Albert: Gondolom, helyesen összegeztem azokat a közjogi ellenvetéseket, a melyeket a javaslat ellen tesznek. (Mozgás a szélső baloldalon.) Hát nézzük meg, hogy mit tartalmaz az 1867 : XII. törvényczikk egyáltalá­ban a vám- és kereskedelmi ügynek rendezésére nézve, és hogy mit rendel annak 68. §-a és ebből leszünk aztán képesek megítélni, áll-e a törvény­javaslat ellen közjogi szempontból emelt azon vád, hogy ez az 1867 : XII. törvényczikknek megsértése, felforgatása. A mint közbeszólva Bartha Miklós igen tisztelt barátom helyesen megjegyezte, az 58. §. hogy úgy mondjam, az elvi kijelentés, a mely konstatálja, hogy a vám­és kereskedelmi ügyeknek közössége nem folyik a pragmatica sanctióból, hogy ezekben az ügyekben az ország szuverén hatalommal ön­állólag intézkedhetnék a vámvonalakkal, a mint neki tetszik. Ez az alapvető tétel, a melyben konstatálva vagyon a magyar állami szuverenitásnak egyik alkotó részeként a szuverén intézkedési jog a vám- és kereskedelmi ügy fölött épen úgy, mint

Next

/
Oldalképek
Tartalom