Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.
Ülésnapok - 1896-199
30 199. országos ülés 1897. deczember 17-én, pénteken. addig másrészről bírálatomnál a tárgyilagosságot lehetőleg megtartsam. (Helyeslés.) Azon elhatározásom, hogy a javaslattal szemben állást foglaljak s hogy annak elfogadását és ezzel kapcsolatban a közösügyes intézményeknek további meghosszabbítását ellenezzem, folyik abból, hogy egész lényemet, minden valómat Magyarország önállóságának és függetlenségének nagy eszméje, szép ideálja és magasztos gondolata hatja át. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Folyik továbbá abból, hogy nekem minden óhajtásom, minden törekvésem odairányúl, hogy Magyarország, ez a mi édes hazánk, önálló, minden idegen beavatkozástól menten függetlenné, önállósága és függetlensége által pedig nagygyá, hatalmassá, gazdaggá, a többi népek és nemzetek tiszteletének és méltó elismerésének tárgyává legyen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Folyik végre abból, hogy én erőmnek minden tehetségével azon buzgólkodom és azon iparkodom, hogy minden oly intézmény, a mely annak a szép, nagy és hatalmas eszmének akadályául szolgál, minél előbb, lehetőleg azonnal megszüntettessék és eltávolíttassák. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső haloldalon.) T. ház! Ezenczél megvalósíthatásának legnagyobb, mondhatnám egyedüli akadálya ez a szerencsétlen közösügyes rendszer, a mely megzsibbaszt ebben az országban minden életműködést, a melyet ez a javaslat továbbra is fentartani kivan. (Ügy van! a szélsőbalon.) Harmincz éve annak, hogy az a közösügyes rendszer, a mostani közösügyes közjogi államszervezet életbelépett. Ha ez az államszervezet a nemzet valódi szükségleteiből eredt volna, és ha ez a szervezet az időknek igazi követelményeivel és a nemzet közérzületével megegyezett volna, akkor az a harmincz év elég hosszú idő lett volna arra, hogy ezen idő alatt az a közöBügyes államszervezet véglegesen meggyökeresedjék és a nemzeti öntudatnak elidegeníthetetlen részévé váljék. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha egy közjogi, egy politikai alkotás már annyi idők óta fennáll, az az alkotás ennyi idők múltával már a történelemnek teljes világításába került, úgy annyira, hogy annak az alkotásnak helyes, vagy czéltévesztett voltára nézve az események által nyújtott biztos próbákat és bizonyítékokat lehet már találni. (Igazi Úgy van! a szélső baloldalon.) De hát nézzük ezeket a bizonyítékokat ós próbákat. Nálunk Magyarországon a kiegyezésnek megkötése óta igazán folyton létezett egy hazafias párt, és létezett a nemzeti közérzületnek egy oly eró's áramlata, a melyik azt a kiegyezést, mint az országra nésve károsat, veszedelmeset és hátrányosat, folyton elítélte és a megdöntésére törekedett. (Igaz ! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez a párt, és a nemzeti közérzületnek az az áramlata a harmincz év folyamán, nemcsak, hogy nem gyengült, hanem ellenkezőleg, állandóan és folyton fokozódó hódítási képességet tanúsított, úgy annyira, hogy csak a népakaratnak ismételt, folytonos, gonoszindulatú meghamisítása okozta azt, hogy ennek a pártnak, a függetlenségi pártnak eszméi itt, ebben a parlamentben még eddig diadalmasan nem érvényesülhettek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Yiszont másrészről nálunk, Magyarországon azon kiegyezés, és az azáltal létesített állami rend alapján a hatalomnak korlátlan eszközeit egyetlenegy kormányrendszer, egyetlenegy párt birta elejétől fogva végig. Az a hatalom, az a kormány, az a párt, elejétől fogva végig szolgai hódolattal őrizte a kiegyezés szentélyét, (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon) és azért, hogy a felállított bálvány az igazi nemzeti közérzületnek állandó, folytonos, örökké tartó rohama ellen biztonságba helyezve és megvédve lehessen, az a párt és az a hatalom minden áron, minden eszközökkel, gyakran a jog és igazság lábbal tiprásával (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) arra törekedett, hogy egy örökké tartó párt- és hatalmi egyedárúsägot teremtsen. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Es ime mi lett az eredménye annak a kormányzatnak, annak a rendszernek, annak a közösügyes államszervezetnek harmincz év múltával ? Ha igaz volna az, hogy a koronával és az osztrákokkal való ez a 67-es kiegyezés az azt megelőzte oly sok és százados viszály után az egyetértésnek, az összhangnak és a békéuek vetette meg alapjait, akkor ma a kiegyezésnek harminezadik évfordulója alkalmából az osztrákmagyar monarchia mindkét államának örömünnepet ülnie és jubilálnia kellene. (Igaz! Úgy van! a szélső báloldalon.) Ámde én azt gondolom, hogy mostanában még a miniszterelnök úr sem merné a szomszéd osztrákokat felszólítani arra. hogy ő vele és az ő pártjával együtt ünnepeljék meg a kiegyezési szövetség megkötésének az emlékét. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nem merné pedig a miniszterelnök úr ezt megtenni azért, mert a mai helyzetnek az a kiváló jellege van, hogy a kiegyezésnek általa és az önök által őrzött bálványát immár az osztrákok részéről fenyegeti a legközvetlenebb veszély. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) íme ebben rejlik az időknek legnagyobb tanulsága, ez mutatja meg világosan ennek a kiegyezésnek benső korhadtságát, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) ez teszi biztossá a kiegyezéssel létesített közösügyes, dualisztikus államszervezetnek minél elébb bekövetkezendő összeomlását (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.)
