Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-198

198. országos ülés 1897. deczember 16-án, csütörtökön. gy hanem az új viszony egy a két állam közt létrehozandó vámszerződés útján volna rende­zendő. Ezt nemcsak Kossuth Ferencz t. barátom mondotta, hanem ez benne foglaltatik a függet­lenségi párt határozati javaslatában is, benne foglaltatott még az 1886. évi hasonló irányú határozati javaslatban, a melyet én voltam sze­rencsés előterjeszteni. Tehát ez olyan politikai gondolat, a mely az egész országé és párté volt mindenkor. De, t. képviselőház, hol bírja Kossuth Ferencz t. képviselőtársam a garancziát arra, hogy Ausztria hajlandó velünk kereskedelmi szerződést kötni. Endrey Gyula: Az ő érdeke! Enyedy Lukács: Az ő érdeke még sok­kal nagyobb mértékben az, hogy a közös vám­területet fentartsa, és daczára ennek engedtek egy helyzetet bekövetkezni, a melynek folyo­mányakép 1898. évi január hó 1-én Magyar­ország jogilag az önálló vámterület alapján áll, engedtek egy helyzetet bekövetkezni, a mely­nek kibontakozását könnyű előre látni, és a mely aligha lehet más, mint a gazdasági külön­válás. De a midőn én érzem azt, hogy ha én önálló vámterületet akarok Ausztriával szemben berendezni, ha én tudom azt, hogy én gazdasági­lag rendkívüli mértékben utalva vagyok azokra a hitelforrásokra, a melyeket hosszú évtizedek alatt kifejlődött viszonyoknál fogva ott élvez­tem, lehet-e észszerűen nekem szakítanom előre, mielőtt biztosítottam volna az országot és a nemzetet azon esélyek ellen, a mik ezen szakí­tás után veszélyes alakban beállhatnak. (Helyes­lés a jobboldalon, zaj a szélsőbaloldalon.) Ha pedig Magyarország, mielőtt biztosította volna magát arról, vagy legalább annak nagy valószínűsé­géről, hogy vámszerződés létre fog jönni, min­den előkészítés nélkül felvenné már ebben a provizórius jellegű törvényjavaslatba azt a ren­delkezést, hogy feltétlenül elkülöníti a vámterü­letet, akkor kitenné az országot a vámháborúnak, kitenné az országot annak, hogy vámszerződést Ausztriával nem fog köthetni. Ennek folytán néhány hónap alatt olyan helyzet állhatna be, a melynél fogva mink lehetnénk kénytelenek szégyenszemre kérni azt, hogy az itt uralkodó válságos állapot és a gazdasági háború meg­szüntetése érdekében újból, még újabb áldoza­tok árán is állíttassák vissza a közös vámterü­let. (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) Ez a helyzet nem Magyarország gyengesé­gének volna a következménye, hanem következ­ménye volna egy nagy és messzire kiható gaz­dasági reformnak, előkészítetlen, forradalomszertí és könnyelmű megvalósításának. Semmiféle refor­mot, legkevésbbé gazdasági reformot nem szabad előkészítés nélkül könnyelműen megvalósítani; de az oly nagy gazdasági reform is, mint a vára­területi különválás, gondosan előkészítve, kellő eszközökkel megvalósítva szerencsésen keresztül­vihető és e reform Magyarországra nagy áldást fog hozni, elő fogja idézni a gazdasági erők gazdagabb kifejtését a gazdasági élet minden terén. Én tehát ezen taktika ellen, ezen felfogás ellen vagyok kénytelen védelmezni az Önálló vámterület eszméjét, mert ezen eszme, ezen tak­tika által hosszú időre kompromittáltatnék, (Igás! Úgy van! jobboldalon.) mert az a helyzet, mely ezen intézménynek kellő megfontolás és előkészítés nélkül való megvalósítása folytán előállana, oly emlékeket Nagyna az országban, melyek hosszú évekig lehetetlenné tennék ezen egészséges rendszernek csak higgadt és komoly megpendítését is. T. ház! Az idő előrehaladottságánál fogva (Felkiáltások a szélső baloldalon: Holnap!) még csak néhány perczig kivánom a t. ház figyel­mét igénybe venni. (Halljuk! a jobboldalon.) Csak röviden akarok utalni arra, hogy azon feltételek sorában, melyek mellett én az önálló vámterü­letet Magyarországra nézve üdvösnek tartom, eddig csak kettőt emeltem ki. Az egyik annak biztosítása, hogy Ausztriával békés, kölcsönös egyetértésen nyugvó, a vámháborút lehetetlenné tevő vámszerződésünk köthető legyen, másodszor az, hogy gondoskodás történjék arról, hogy Magyarországon a hitelviszonyok nagy rázkód­tatást ne szenvedjenek, mert az ily rázkódtatá­sok beláthatatlan hitel- és gazdasági válságot vonhatnának maguk után. A harmadik az, a mire a kormányt kénytelen vagyok kérni, hogy a valutarmdezés befejezését a lehető legnagyobb erélylyel sürgesse, mert az ország hitelszükség­leteinek, — nem az államot, hanem a magáno­sokat értve — önálló úton való gondozása és kielégítése mindaddig ki van zárva, a míg pénz­rendszerünk helyreállítása által nem bírjuk a hiteligényeket, nem egy államban konczentrálva, hanem az európai államok között szétszórva ki­elégíteni. Megvallom, én a jelen javaslatban foglalt intézkedések által nem látom teljesen kimerítve azon intézkedések sorát, melyeket az önálló vámterület esetleges életbeléptetése szempontjá­ból szükségesnek tartok. Ép azért, mert végtelen aggodalommal tekinteném, ha az ország előké­szítés nélkül menne bele az önálló vámterület megalkotásába: megkívánnám adni az alkalmat arra, hogy májas l-ig vagy egy ezen naptári terminushoz közel álló időpontig az ország bir­tokában legyen annak az anyagnak, melynek alapján megbírálhatja, mily helyzetet teremt az önálló vámterület megalkotása. Különös figyelmet tartok fordítandónak arra, hogy tisztába hozas­sák, hogy a gazdasági erőviszonyok, iparunk,

Next

/
Oldalképek
Tartalom