Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-198

•íb. 198. országos ülés 1897. deczember 16-án, csütörtökön. Elnök : Kérem a képviselő urakat, Nagyják beszélni a szónokot! Kossuth Ferencz: Én nem azt akarom elérni, hogy a mai vitatkozásban, kinek legyen igiiza látszólag, hanem én nagyon fogok annak örülni, ha a t. miniszter űr el fogja azt tényleg az országgyűlés előtt tagadni, hogy mondotta, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) és el fogja azt ismerni, hogy igenis Magyarország (Zaj. Halljuk! Halljuk!) elég erős arra, elég érett arra, életképessége elég nagy arra, hogy megálljon a maga lábán is, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) mint a hogy megállnak Európában a legkisebb államok. (Élénk helyeslés a széhő baloldalon.) Engem részemről nem indít az, a mire nézve a magyar nyelvben kifejezést sem tudok és a mire csak a német tud kifejezést, a »Rechtshaberei«. Én nem akarom azt minden áron, hogy nekem legyen igazam, hogy a mi niszter úr azt mondta a pénzügyi bizottságban, ámbár én megvallom, hogy saját füleimmel úgy hallottam, de örülni fogok azon, ha most a miniszter úr mást fog mondani, örülni fogok annak, hogyha a miniszter úr még jobban és még hangosabban fogja hangoztatni az országnak jogait és életképességét, mint a hogy én csekély erőmmel hangoztatom. (Zajos éljenzés a szélső baloldalon.) T. hr'z! Nem tagadom, hogy a helyzet komoly. A helyzet komoly, mert önök tették azzá. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A helyzet komoly, mert önök vannak a hatalmon, és minthogy a hatalmon vannak, az önök akarata dönt; és az önök akarata az, hogy a helyzet komoly legyen és maradjon. (Halljuk! Halljuk!) De bár az én meggyőződésem szerint kimutattam azt, hogy ha önök követni akarják azt az irányt, a melyet mi kijelöltünk, és a mely az egyetlen törvényes irány a 67-iki törvények szerint, akkor a helyzet nem komoly, mindamellett nem tagadom, hogy én aggódva állok itt az én barátaim között; aggódva állok, mert megtanított engem már a tapasztalat arra, hogy az érvek önökre nem hatnak, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) aggódva állok itt, mert meggyőződtem arról, hogy elég az, hogy az ellenzék oldaláról tétessék meg a legtermészetesebb és legigazabb javaslat is, hogy önök azt visszavessék; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) aggódva állok itt, mert tudom, hogy midőn Önöknek beszélek, siketebb embereknek beszélek, mint a született siketeknek, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) mert hisz önök azért siketek, mert nem akarnak meghallgatni és hallani; aggódva állok itt, mert tudom, hogy az önök akarata az, hogy megtörténjék, a mit én az országra nézve károsnak és veszélyesnek tartok. De hogyha aggódom is, aggódásom nem ingat meg engem elhatározásomban megmaradni elveim mellett, (Élénk éljenzés a szélső báloldalon.) erősen megállani azon a talajon, a melyre helyezkedtem, és küzdeni azon tudatban, hogy küzdelmemmel nem a hazát veszélyeztetem, mert hiszen kimutattam azt az utat, a melyet, ha követünk, minden nehézségnek vége lesz, hanem abban az öntudatban, hogy ellentállok azon akaratnyilvánításnak, a mely akaratnyilvánítás nem elég arra, hogy egy országgyűlési pártot megakadályozzon abban, hogy népképviselői kötelességét teljesítse (Úgy van! a szélső baloldalon.) akkor, a mikor a kötelesség teljesítése rendkívül égető szükség, mint most, midőn 30 év óta legelőször élhet az ország önrendelkezési jogával. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mi teljesíteni fogjuk e kötelességet. Örömmel látjuk, hogy pirkadni kezd a hajnal a nemzet sötét egén; örömmel látjuk, hogy ez az alkalom, melynek eljöttét epedve vártuk, eljött, örömmel látjuk, hogy ez alkalmat úgyszólván a gondviselés hozta elénk; meg vagyunk győződve, hogy az a nap, mely fölkel, nem egy el tespedt nemzeti testet fog megvilágítani, hanem egy Örökifjú, életerős magyar nemzeti testet, (Zajos éljenzés a szélső baloldalon.) Mi meg vagyunk győződve, hogy ez életerős nemzettest meg fogja követelni a maga számára azon jogokat, melyek minden élni akaró és élni tudó nemzetet megilletnek. E meggyőződésben és azon tudatban, hogy hazafiúi kötelességet teljesítek, és hogy velem együtt fog harczolni törhetetlenül és rendületlenül e párt is, (Zajos éljenzés és helyeslés a szélsőbalon.) nem fogadom el e törvényjavaslatot, hanem ajánlom már felolvasott határozati javaslatomat. (Zajos, hosszantartó éljenzés a szélső baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök; Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Enyedy Lukács! Enyedy Lukács: T, ház! (Halljuk ! Halljuk!) A t. ház engedelmével bátor leszek egyéni nézeteimet előadni az előttünk fekvő törvényjavaslatra nézve és egyúttal bátor leszek leadandó szavazaton at indokolni. (Halljuk! Halljuk! jobbfélől) Előrebocsátom, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Pál fordulása!) sőt nemcsak elfogadom, hanem melegen üdvözlöm, (Élénk helyeslés jobbfelől.) mint olyan haladást önálló gazdasági rendelkezésünk terén, a milyent az 1867 : XII. törvényezikk fennállása