Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-198

198. országos ülés 1897. űeczember I6-&11, csütörtökön. ! c helyzet nehézségeiről és komolyságáról, midőn önök idézték azt fel, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) midőn ebből nem is akarják levonni azt a következtetést, hogy adják át legalább székeiket olyanoknak, a kik kevesebb rövidlátással lennének talán képesek intézni az ország sorsát ? (ügy van! Ügy van ! a szélső baloldalon.) Justh Gyula: És több hazafisággal! KosSllth Ferencz: Mit beszélnek önök nekünk a helyzet nehézségéről, midiin mi, az ellenzék, melynek nem hivatása kimutatni a megoldási módokat, mégis ily könnyűséggel és ilyen természetességgel preczizirozni és megjelölni birjuk azt az utat, a melyet ha a kormány követne, kétségtelenül és — nincs ember, a ki ennek ellentmondhatoa — a legkisebb rázkóűtatás nélkül kikerülhetnénk a mai helyzet bonyolultságából. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A mi áll az önálló vámterületre vonatkozólag, az áll a nemzeti önálló bankra nézve is. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Nagyon könnyen lehet képzelni olyan megoldást, a mely teljességgel nem veszélyeztetné a hitel ügyét Magyarországon, (Úgy van! a szélső baloldalon.) mert hiszen mindnyájan tudjuk azt, hogy a pénznek nincs hazája; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) a pénz mindössze is csak érdekét nézi és azt követi. Hogy ha az osztrák-magyar bank érdekével megegyeztethetőnek találta és találja azt, hogy bár csak 50 millió hitel nyitására van a törvény által kötelezve, azért mégis 110 millió hitelt nyit jelenleg Magyarországban, akkor semmi ok sincs feltenni azt, hogy ez az osztrák-magyar bank, hogy ha alkalom nyújtatnék neki, bármely arányban résztvenni tőkéivel az önálló nemzeti bank felállításában, hogy akkor ezt visszautasítaná, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és hogy visszautasítaná az alkalmat tőkéjét érvényesíteni oly módon, a melyen való érvényesítést hasznosnak találja, megmutatja az, a mit már elmondtam, mert azt hiszem, annyi hitelt nyit, a mennyire kifejezetten kötelezve nincs, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) ezt pedig csak azért teszi, mert hasznos, mert biztosíthatom a t. miniszterelnök urat és a t. pénzügyminiszter urat, hogy nem az ő szép szemeikért teszi ezt. (Derültség és helyeslés a szélső baloldalon.) Madarász József: A szép szemek csak Egerben használnak! (Derültség a szélső baloldalon.) Kossuth Ferencz: Látszik tehát, t. ház, hogy mi nem a aegáezió terén vagyunk és alig volna elképzelhető az, hogy a kormány ne kövessen minket erre a térre, ha nem lappangana valami titkos értelem a benyújtott törvényjavaslat 3. §-ában, és ha a titkos értelem nem volna az, hogy a kormány nem akarja az önálló vámterületet és vámsorompókat felállítani. (Élénk tetszés a szélső baloldalon. Nagy zaj. Egy hang a szélső baloldalon: Azt akarja a mit Bécs parancsol! Elnök csenget.) T. ház! A mit most mondok, az nem egyszerű gyanúsítás, mert higyjék el, én soha senkit sem szoktam gyanúsítani, A. mit most mondok, az nem más, mint következtetés a pénzügyminiszternek a pénzügyi bizottságban elmondott beszédéből. Én azok közé tartozom, a kik tisztelik a pénzügyminiszter úr nagy tehetségét és szakértelmét. De épen azért nem tudom elképzelni azt, hogy ő valamit meggondolatlanul mondjon, hogy akaratlanul tegyen oly nyilatkozatokat, mint a milyeneket tett. Mentől inkább hiszem azt, hogy ő mély szakértelemmel biró férfiú és jó szónok, annál inkább kell komolyan vennem azon nyilatkozatait, a melyeket a pénzügyi bizottságban tett. A t. pénzügyminiszter úr nem átallotta a pénzügyi bizottságban azon meggyőződésének kifejezést adni, hogy Magyarországra nézve az önálló vámterület és az önálló vámvonalak felállítása valóságos szerencsétlenség lenne. Először is, t. ház, kérdem, micsoda helyes megfontolással tétetnek olyan kijelentések, a milyen kijelentést nemcsak a miniszter úr tett, de a t. előadó ár is, . . . Endrey Gyula: Attól már megszoktuk! Kossuth Ferencz: . . . hogy az országnak a vámszövetségre mindenesetre szüksége van, akkor, a midőn még alkudozni kívánnak. Hát nem látják azt be, t. túloldal, t. miniszter úr és t. előadó úr, hogy ha önök azt hirdetik, hogy tönkre megyünk, ha nem alkuszunk, hogy akkor a másik fél követeléseit csak fokozni fogja? (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Ha én azt mondom, hogy mindenesetre meg kell alkudnom, mert ha meg nem alkuszom, akkor tönkre megyek, nem gondolja a t. pénzügyminiszter úr, hogy akkor az osztrákok mindinkább fokozni fogják követeléseiket; és nem gondolja a t. miniszter úr, hogy akkor csakugyan veszélynek néz elé az ország, mert ha követeléseiket annyira fokozzák, hogy még a t. pénzügyminiszter úr se képes őket ezen térre követni, akkor be fog állani a vámháború, a melyet nemcsak Ausztriával, de minden külállammal perhorreskálni kell minden magyar hazafinak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A tisztelt miniszter úr tehát nyilatkozatával valósággal előidézi azt a veszélyt, a mely ilyen felfogásoknak kinyilatkoztatása nélkül és azon esetben, hogy ha a kormány helyes úton járna, teljességgel nem léteznék. (Helyeslés a szélső báloldalon!) De kérdem, t. ház, vájjon egyedül Magyar ország oly gyenge, olyan megvetni való, olyan elsatnyult ország, hogy egész Európában egyedül 3*