Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-206

206. orsc&gos ülés 1897. deczenifcer 28-án, kedden. Í07 veszedelmes lenne Magyarországra nézve. Ezekkel az urakkal és ugyanazon Tisza Kálmánnal szemben, a ki abban a feltevésben, hogy csak Magyarországnak áll érdekében a közös vámterület, megátkoz mindenkit, a ki annak életbebeléptetése ellen törekszik, azt hiszem, keresve sem találhatnék autentikusabb és méltóbb példát, mint ha magára Lustkandlra hivatkozom. Lustkandí — ugyanaz, a kinek Deák Ferenczczel polémiája volt — 1896. évi február 14-én a Niederösterreiehischer Landtagon Luegerrel szemben való polémiájában kitanítja Tisza Kálmánt, hogy nem kell félni attól a külön vámterülettől, és a kiegyezés elmaradásától, mert az Ausztriának inkább áll érdekében, mint Magyarországnak. Azt mondja ez a jó öreg osztrák profeszszor (olvassa): »Dr. Luatkandl verweist auf seine Haltung anlässlich der ersten Ausgíeichsverhandlungen mit Ungam, wegen welcher er mit Ungarn mit grosser Inpetuosifät angegriffen wurde. Ihn habén aber damaís die Angriffe der Ungarn nicht aus dem Greíeise gebracht, und es werden ihn auch heute die heftigsten Worte nicht aus dem Geleise bringen. Auch für ihn sei diese Frage die wichtigste, die für das Reich bestehe. Redner bekämpft die Auführungen Dr. Lueger's, dass der Ausgleioh nur im Interessé Ungarn's liege.« Lueger tudniillik azt mondotta, a mit Tisza Kálmán, hogy a kiegyezés csak Magyarország érdekében áll. Ebben Lueger, Tisza Kálmán, Pulszky és Lukács urak teljesen egy véleményen vunnak. (Derültség a szélső balodalon. Olvassa): »Es liege auch im Interessé Oesterreich's, denn wir habén die Sehlappen in Italien und vieleicht auch in Böhmen nur desshalb erlitten, weil wir mit Ungarn seinerzeit keinen Ausgleich zu Standé gebracht hatten. Immer wenn zwischen Oesterreich und Ungarn ein Kampf bestand, habén wir eine Niederlage durch fremde Mächte erlitten. (Rufe seitens der Antisemiten: Bei den Türkén nicht! Die Ungarn waren immer mit den Türkén verbündet!) Beidé Staaten sind auf einander angewiesen. Auch Oesterreieh würde einen ausserordentlichen Fond von Verhältnisseu für seinen Wohlstand und seine Entwicklung verlieren, wenn ee Ungarn verliert. Wie würde bei einem Zoli- und Hándelskriegs unsere Industrie gescbädigt werden! Das Zoli- und Handelsbündniss ersetzt für uns zum grossen Theile den Mangel der Staatsbürgerschaft, die wir in Ungarn nicht habén. Das formelle Reciprocitäts-Verhältniss in Bezúg auf Handel, Ge~ werbe und Industrie werde von uns vielfach zur Anwendung gebracht. Wird dieses ReciprocitätsVerhältniss weggenommen, so werden viele Personen dadurch getroffen, und e» wird nicht nur der Staat, sondern es werden auch Jené geschädigt, welche auf Grund dieser Berechtígung in Ungarn ikre Existenz fmden«. Ez a Lustkandl igazságosabb Magyarország iránt, mint Tisza Kálmán. Megvallja töredelmes őszinteséggel, hogy ennek a vám- és kereskedelmi szövetségnek révén az exisztencziák százezrei nyernek polgárjogot és a külállamokkal köiött kereskedelmi szerződések révén államjogi oltalmat, a melyet különben semmiféle körülmények közt igénybe nem vehetnének. Az osztrák vigéczeknek egész légiója pusztul el aznap, a mint az önálló vámterület életbelép. (Igás! Ügy van! a szélső baloldalon.) No már pedig ezekre a vigéczekre nekünk sem Tisza Kálmán, sem Pulszky Ágost t. képviselő urak kedvéért egyáltalában semmi szükségünk nince, hogy még törvénytelen intézkedések árán is a régi állapotokat fentartsuk s őket továbbra is védelmezzük. (Igás! Űgy van! a szélső baloldalon.) Beszédem rendén, mielőtt felszólalásom tulajdonképeni tárgyára rátérnék, (Derültség.) foglalkoznom keli röviden azokkal a megjegyzésekkel, a melyeket erre vonatkozólag Pulszky Ágost, Enyedy Lukács és Hegedüs Sándor t. képviselő urak tettek. Az első kettővel igen röviden végezhetek. A mit én Pulszky Ágost képviselő úr beszédére megemlíteni akarok, az röviden a következő. Hegedüs Sándor t. képviselő úr védelmébe vette a pénzügyminisztert ós be akarta országvilág előtt bizonyítani azt, hogy a pénzügyminiszter nem tett olyan hazafiatlan nyilatkozatot, a milyet róla ilyen válságos időben a pénzügyi bizottságba kolportáltak. Nem tudom, tett-e, nem-e ilyen nyilatkozatot, nem vagyok tagja a pénzügyi bizottságnak, de hogy semmi kétséget ne tápláljak magamban az iránt, hogy a kormánynak, Bánffy miniszterelnöknek, Lukács pénzügyminiszternek és a többségnek tényleg ez a hitvallása, arra jogom van azon tényből, hogy Pulszky Ágost t. képviselő úr nem képviselő minőségében, hanem a pénzügyi bízottság többségének előadói minőségében ül azon a széken. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Ha szabad valamely szolidaritást joggal feltételeznünk a parlamentben, úgy ez bizonyára az, hogy egy ilyen kardinális, egy ilyen kényes természetű javaslatnál a többség előadója nem pengethet más húrokat, nem hallathat más hangokat, mint a melyek a kormánynak és a többségnek is intenczióit hűen kifejezik. És ez a híí kifejezője az intenczióknak Pulszky Ágost úr szavai szerint nem volt egyéb, mint a következő (olvassa) : »Mi pedig a magunk részéről a külön vámterületet és az önálló nemzeti bankot és gazdasági életünknek a maitól más alapra való átfektetését I minden esetre legalább is igen veszélyesnek és