Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.
Ülésnapok - 1896-206
206. országos ülés 1897. deczember 28-án, kedden. 203 iránt a vitatkozások mindenkit felvilágosíthatnak és kétség Magyarország parlamentjében nincs ez iránt, hogy az 1867 : XII. törvényezikk 58. és 68. §-ai kombinative nem foglalnak, mert nem foglalhatnak magukban mást, mint azt a rendelkezést, hogy ha a vámszövetség a vámterületi közösség alapján alkotmányos formák és módok közt, melyeket a törvény 07. §-a előír, létre nem jön, csak egy lehetőség van és ez a külön vámterület. (Ügy van! Igaz! a szélső baloldalon.) Ez iránt véleményeltérés köztünk nincs. EB mégis, t. ház, midőn a nemzeti közéraület e ponton találkozik, mit látunk? Előállanak a Kasszandrák, a nemzeti kripta-őrök, felfeszegetik Deák Ferencz koporsóját és azt mondják: — mint Pulszky Ágost előadó úr — hogy ha pedig te, magyar nemzet, ezt életbe lépteted, ebből közveszély háramlik reád ; Tisza Kálmán pedig azt mondja: hogy ha pedig a külön vámterüíet életbe lép, meg fogják azokat átkozni innen is, túl kik életbeléptetését előmozdították. T. ház! Nem veszik észre, hogy annak az átoknak súlya nem reánk nehezedik, hanem Deák Ferencz koporsójára? (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha igaz, hogy átoknak kell érnie azt, a ki az önálló vámterületet életbelépteti, úgy az az átok Deák Ferencz Nagyatékának szól, nem pedig minékünk (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) s azok részére szól, a kiknek jó volt a kiegyezés, a kik annak alapján 15 esztendeig kormányozhattak, maguknak és családjuknak dicsőséget és grófi rangot szerezhettek ; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) de az átok nehéz súlya görnyed arra a Nagyatékra, ha abból az 1867 : XII. törvényczikkből a nemzet függetlensége számára valami hárulhat. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ki ne látná, hogy a mai helyzetben — nem úgy, mint Pulszky Ágost t. képviselő úr mondta — arról van szó, hogy egy kisebbség a többségre egy újítást akar erőszakolni. Nem arról van szó, hogy a függetlenségi és 48-as párt programmja valósíttassék meg, mert a mi programmunk az, hogy mi azon módozatok mellett is, a melyek az 1867 : XII. törvényczikkben előírvák, nem akarunk vámszövetségre lépni; a mi programmunk fennállott minden 1867: XII. törvényczikkel szemben. Ma nem a függetlenségi és 48-as párt programmjának megvalósításáról és újításáról van szó, hanem arról, hogy ha az 1867 : XII. törvényezikk feltételei bekövetkeznek, az a törvény annak értelmében és annak szövege szerint hajtassék végre. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Tehát nem egy újítástól, hanem Deák Ferencz Nagyatékának a nemzet javára való felosztásáról van szó. Itt van közöttünk a lényeges különbség és a tévedés. Ezen a téren a magam részéről szívesen kiengesztelődöm a Kasszandrákkal, a kikkel még foglalkozni fogok ; de őszintén szólok, nem szeretem a hiénák természetét. Azok, a kik hasznot húztak az 1867 XII. törvényczikkből, legkevésbbé pedig azok, a kik 15 évig éltek az alatt, illetékesek arra, hogy átkot szórjanak azokra, kik annak a törvénynek megtartására vállalkoznak. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Kétségtelen tehát, — azt mondják, — meg kell rémíteni a nemzetet, hogy ezen törvény biztosította jogával ne élhessen. Fenyegetnek, hirdetnek mindenféle veszélyt és azt mondják, hogy a magyar nyerstermelés, a magyar gazdaközönség egy végzetes válságnak rohan elé, ha ebből a törvényjavaslatból törvény nem lesz. Nem tagadom, mert tényleg ágy áll a helyzet, hogy a magyar nemzet közvéleménye, a mint azt már sajnosán tapasztaltuk a legutolsó választások al • kalmával is, annyira el van ernyedve, hogy nem érzi, mily fontos jogairól van szó, nem ébredezik s nem ad visszhangot azon küzdelmekre, a melyek ezen padokról az alkotmány és törvény védelmében lefolytak. Ámde ennek megvan a maga oka. Maga az a jelenség, hogy a nemzet nagy közvéleménye ma jogaink éber őrködése közben nem háborog, hogy ez a közvélemény nem siet a függetlenségi és 48-as pártnak támogatására úgy, a mint sietni szokott akkor, mikor nagy nemzeti közérdekről van szó: erős bizonyíték a mellett, hogy az 1867: XII. törvényezikk alkotásaiban tényleg azt az eredményt érte el, hogy a nemzet érzéketlenné vált saját önálló nemzeti jogai és fejlődése iráni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ügy van ez, mint az a beteg, kinek a keze vagy lába hosszú időn át békóba verve az úgynevezett rögzítő eljárás mellett sínekbe volt téve. Hosszú időn át, pedig S0 esztendő egy nemzet életében is elég idő, a magyar nemzet ilyen bókokban, ilyen sínekben vergődött az 1867 : XII. törvényezikk következtében. Az orvosok tudják, hogy ennek természetszerű folyománya az, hogy mikor a beteg végtagjai ezektől a békóktól megszabadulnak, nemcsak rosszul esik az önálló és szabad mozgás, de azokat erőszakkal is kénytelenek életre ébreszteni, (Úgy van! a szélső baloldalon.) a megdermedt izmokat és idegeket kénytelenek erőhatalommal is megszaggatni, hogy hozzászoktassuk az élethez szükséges szabad mozgáshoz. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A függetlenségi és 48-as pátra ennek az orvosnak a szerepe vár. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A megdermedt, elalélt nemzeti idegrendszert fel kell ébresztenünk; ha kell kíméletlenül is, kell a nemzetet figyelmeztetnünk arra, hogy jogait óvja meg, és törvényben biztosított jövendőjét könnyelműen, egy tál 26*
