Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-198

14 198. országos fllés 1897. decsember 16-&n, csütörtökön. hogy a helyzet komoly, de azt állítom, hogy ezen komoly helyzetet a kormánynak rövidlátása, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) mulasztásai, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon) és engedjék meg, hogy ezt mondom; kötelessé gének nem teljesítése (Felkiáltások a szélső baloldalon: Bűne! Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és politikai vétkei idézték elő. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A kormánynak igen jól kellett azt tudnia, hogy a vám- és kereskedelmi szövetség ez év végével lejár: azt is kellett a kormánynak tudnia, hogy minden józan ész azt rendeli, hogy ilyen esetben három dolog közül egy szükséges, tudniillik vagy az, hogy a lejáró Bzövetség megújlttassék a fennálló szövetség alapján, vagy az, ho^y más szövetség köttessék meg, vagy pedig az, hogy ne köttessék meg a szövetség, hanem tétessék meg az előkészület arra az eshetőségre is, hogyha bekövetkezik az a bizonyos eset, a mely most tényleg be is következett. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De van még egy másik kötelessége is mindenkinek, a ki szerződni akar és talán e kötelességre kellett volna első sorban hivatkoznom: tudniillik kötelessége megvizsgálni azt, hogy az a fél, a kivel szerződni akar, tulajdonképen szerződésre képes állapotban van-e? (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mindezen természetes kötelességét a kormány teljesen elmulasztotta, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) pedig nem hiányoztak azon jelek, a melyek nagyon is ráutaltak arra, hogy a kormány igen vigyázva járjon el. Vizsgáljuk azt, hogy mily jelek mutatkoztak arra nézve, hogy lehetséges lesz-e méltányos föltételek alatt megkötni újra a vám- és kereskedelmi szövetséget. Már 1896. február 15-én az osztrák birodalmi gyűlésen Khuenburg és társai egy indítványt tettek, a mely indítvány lényege volt, hogy mondja ki az osztrák birodalmi gyűlés azt, miszerint a vám- és kereskedelmi szövetség Magyarországgal csak oly föltétel alatt lesz megkötendő, hogyha a mostani szövetségnél sokkal előnyösebb feltételek eszközölhetők ki Ausztriára nézve. Ezen határozati javaslatot akkor, tehát már múlt év február 15-én az osztrák Reiehsrath egyhangúlag elfogadta; (Felkiáltások a szélsőbalon: Ahá!) Grlantz kereskedelemügyi miniszter, midőn ez megtörtént, azt a hivatalos kijelentést tette, hogy nem is lehet arra gondolni, és nem is fog az megtörténni, hogy Magyarországgal vám- és kereskedelmi szövetség köttessék a nélkül, hogy az oBztrák érdekek teljes mérvben — ezek voltak szavai, tehát aláhúzom — kielégítést nyerjenek. íme, tehát már a múlt év kezdetén találkozott a t. kormány az osztrák képviselőház egyhangúlag hozott határozatával és találkozott az akkori osztrák kormány hivatalos kijelentésével, a mi mást nem jelenthetett, mint azt, hogy Ausztriának minden érdekét ki kell elégítenünk az eset ben, hogyha megköttetik Magyarországgal a vám- és kereskedelmi szövetség, és ebben benne foglaltatik az is, hogy Magyarország minden érdekét meg keli sérteni. (Hosszantartó, zajos tetszés a szélső baloldalon. Egy hang a szélső baloldalon: Est akarják!) Már most kérdem én, t. ház, minden elfogulatlan embertől, hogy midőn ilyen jeleket látunk, midőn a fennálló törvényekből, illetőleg az 1867: XII. törvényczikk 61. §-ából az olvassuk ki, hogy a vám- és kereskedelmi szövetséget csakis a két ország országgyűlésének jóváNagyásával lehet létrehozni, és mikor már a múlt év kezdetén látta a kormány, miként nyilatkozott az osztrák országgyűlés, akkor kérdem, hogy nem követett-e el nagy kötelességmulasztást, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) kérdem, nem tanusított-e nagy rövidlátást, ha mindennek daczára nem igyekezett az alkudozásokat, melyeket a törvény csakugyan előír, úgy vezetni, hogy még idejekorán megtudja azt, van-e komoly szándék Ausztriában egy új vám- és kereskedelmi szövetségnek méltányos alapon való megkötésére. Kötelessége lett volna gondoskodni arról, hogy ne hozza olyan helyzetbe az országot, mely szerint összekötött kézzel és lábbal legyen az év végén Ausztriának kiszolgáltatva, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) és megtenni az előkészületeket arra nézve, hogy Magyarország élhessen önrendelkezési jogával xxgy, a mint ez a jog egy önálló államot megillet akkor, a mikor be fog következni erre a szükség és a törvényben meghatározott időpont. (Élénk helyeslés a ssélső baloldalon.) De, t. ház, tovább ment a kormány mulasztásaiban. (Halljuk! Halljuk!) Míg egyrészt nem vette azt tekintetbe, hogy midőn egy szerződés lejár, természetes kötelessége azoknak, a kik a szerződést megújítani, vagy pedig folytatni akarják, hogy ezen lejárat előtt jöjjenek megállapodásra; nemcsak ezt nem vette tekintetbe, hanem nem intézkedett kellőleg és kellő időben arról sem, hogy időt nyerjen Ausztriától arra nézve, hogy a szerződés lejárta után tovább alkudozhassék a törvényes alapokon. Megszavaztatott ebben a házban egy provizóriumtörvény, a mely provizőriumtörvényt mellesleg mondva a t. kormány egyszerűen zsebretett (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) és nem terjesztette fel szentesítés alá. Ezzel megsértette a magyar alkotmányosság egyik alapelvét. Megszavaztatta a kormány ezt a provizóriumtörvényt akkor, a mikor Ausztriában olyan állapotok voltak, hogy a provizóriumtörvény tárgyalását még meg sem