Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-198

J 0 198. országos Illés 1897. de mét. (Nagy zaj és ellenmondások a szélső bal­oldalon.) Hentaller Lajos: Nem ám! Az már meg­van régen! Szégyen, gyalázat az ilyen beszéd ! (Igazi tlgy van! a szélső baloldalon.) Elnök: Hentaller képviselő urat kérem, közbekiáltásokkal ne zavarja a szónokot. (He­lyeslés jobbfelől.) Pulszky Ágost előadó: Mondom, rend­kívül csodálom, hogy nem az időtől várják a t. képviselő urak igazságuk bebizonyítását, — pe­dig úgy tudom, hogy az igazságot mindig az idő szokta leginkább bebizonyítani, — hanem sikert az idő rövidségétől várnak. (Ellenmondások és felkiáltások a szélső báloldalon: Már rég< be van bizonyítva! Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) És, t. ház, az el nem vitatható, hogy te­kintettel arra, hogy kétségen kivűl harmincz év óta a mostan fennálló alapon óriásit haladt az ország közgazdasága, (Zajos ellenmondások és nagy derültség a szélső baloldalon. Hosszantartó, nagy zaj. Elnök csenget.) elismerem, hogy óriá­sit haladt Ausztria is; tekintettel arra, hogy azon általános mai európai áramlat mellett, hogy az iparos országok is igyekezzenek arra, hogy saját agrikulturális érdekeiket védelemben része­sítsék és mindinkább fiiggetlenebbeké váljanak idegen agrárius országoktól, és hogy számos agrárius ország is azon iparkodik, hogy saját kebelében teremtsen ipart azon szempontból, hogy saját terményeit otthon fogyasztathassa: ma, a mai védvámos rendszer és törekvés kere­tében fontosabb, mint bármikor egy biztosan megállapított piacz, a mely különösen egy agrár ország termelésének nagy részét fel birja venni. Elismerem, hogy ugyanily fontossággal bir egy nagy fogyasztási piacz egy nagy ipari államra vonatkozólag és elismerem, hogy a közös vám­területben való érdeke Ausztriának egyáltalában nem csekélyebb, mint nekünk; de midőn ezt el­ismerem, abból, hogy Ausztriának is érdekében áll annak fentartása, nem következtethetem azt, hogy nekünk ne állana érdekünkben. Ha meg­fontolom, hogy minő krizis következik itt be azon esetre, ha gazdasági terményeink piaezu­kat elvesztik; hogy minő krizis következik itt be, ha a mai konszolidált hitelviszonyok alakí­tását kezdettől fogva újból kell megindítani; hogy minő válság következik be, ha mindazon előkészületek, a melyek a jelenlegi alapokon történtek, czéíhoz nem vezetnek és újból meg­indítandók és megkezdendők; akkor az a szem­pont, hogy ugyanoly szükség az osztrákokra vonatkozólag a közös vámterület, mint a minő szükségnek valljuk magunkra nézve, bennünket meg nem gátolhat abban, hogy a magunk érde­két a maga teljességében hangsúlyozzuk. Abból nekünk bizonyára nincs hasznunk, ember lf>-án, csíitörtökön. ha magunk tetemesen meggyengülünk és évek folyamára egy oly válság elé megyünk, a mely mellett legjobb esetben egy évtized múlva oda kerülhetünk vissza fejlődésünkben, a hol állunk már ma is. (Zaj a szélső baloldalon) Ez kétség­telenül ránk nézve rendkívül veszélyes, de hogy ha e mellett azután Ausztria is meggyengül, az e tekintetben nem kárpótol bennünket, mert ue feledjük el, hogy mi együttműködünk, együtt képezzük egy nagy szövetség tagjait, a mely itt Európa közepén nagy hivatást teljesít. Ha e szövetségnek egyik állama gyengül, akkor meg­gyengül szükségkép az egész szövetségnek az értéke; ha meggyengül mindkét állam, mind­kettő nemcsak azon arányban fog szenvedni, a melyben maga gyengül, hanem azon arányban is, a melyben a másik gyengül. (Zaj a szélső baloldalon.) És ha igaz az, — és ebben, elisme­rem, a t. képviselő urak okoskodása látszólag bizonyos plauzibilitással bir, — hogy azon köl­csönös tárgyalásokban, a melyek köztünk és a Lajthán túli királyságok és országok közt néha fenforognak, gyakran nyomasztónak látszik azon erő, a mely e tárgyalásokra vonatkozólag ve­lünk szemben áll és néha, úgy látszik, mintha Ausztriának egyik-másik irányban erősebb gaz­dasági érdekei a mi gazdasági érdekeinket hát­térbe tolták: mégsem következik ebből az, hogy előnyös nekünk, ha azon gazdasági érdekek meggyengülnek és a gazdasági tényezők meg­csökkennek, hanem az szükséges, hogy a mi gazdasági erőnk megerősödjék. Abból, hogy a kölcsönös erőviszony mindkettő hátrányára vál­hatik, sem hazánknak, sem a monarchiának haszna nincs. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ez, t. ház, az egyik elvi álláspont, a melyből kifolyólag a pénzügyi bizottság a tör­vényjavaslatot, úgy, a mint van, a t. háznak elfogadásra ajánlja. A másik elvi álláspont szintén egy politikai szükség érzete, mégpedig azon politikai szükség­érzet, hogy a mai körülmények között nem tart­juk az időt alkalmasnak arra, hogy ezt a nagy vitát a gazdasági politika irányzásáról már azon rövid napok alatt küzdjük ki, a melyek azon terminustól elválasztanak, a midőn a törvénynek tulajdonképen érvényesülnie kell. (Zaj és felkiál­tások a szélső baloldalon: Volt elég!) Es itt, t. képviselő urak, csak egyre va­gyok bátor önöket figyelmeztetni: arra, hogy azzal, hogy ha nem most és nem ma vitatjuk meg; hogy azzal, ha e törvényjavaslatot elfogad­ják, önök álláspontjuk erején egyáltalában j nem gyengítenék; (Zajos ellenmondások és felkiáltások a szélső baloldalon: Bizza ezt mi reÁnk! Elnök csenget.) és önök egyetlenegy alkalmat sem sza­kasztanak el arra nézve, hogy elveiket érvé­nyesítsék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom