Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-203

SOS. országos ülés 1897. űecMuilber 32-én, sierdán. 135 csak figyelmeztetés arra, hogy a rendelkezésre álló adatokat és tanulmányokat a közönséggel ismertesse meg. Vád csak akkor volna, ha ezek a tanulmányok nem volnának meg és a kormány nem volna abban a helyzetben, hogy e határo­zati javaslatot elfogadja és a közönséggel az ada­tokat megismertettesse. (Igás! Úgy van! a jobb­oldalon.) De, t. ház, Kossuth Ferencz képviselő úr az egész kérdés tekintetében a kormányt vádolja, a kormányt hibáztatja és a helyzet előálltáért a kormányt akarja felelőssé tenni. Kubik Bála: Igaza van! B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Én azt gondoltam, hogy nincs igaza. Nincs igaza legalább azoknak a szempontjából, a kik a meg­egyezést, ha csak lehet és az ország érdeke mel­lett lehet, létrehozni kívánják. T. ház! A vám- és kereskedelmi szerződés Ausztriával 1897. deczember 31-én lejárván, az idézett törvény gondolom 22. §-ára való tekin­tettel, a kormány még a múlt év végén bizto­sítani akarván magának a szabad kezet a jövő alakulás tekintetében, kötelességének tartotta a vám- és kereskedelmi szerződést felmondani. De részben, mert ezen szerződés maga utasítja a kormányt arra, hogy egy új szerződés megkö­tése érdekéből a tárgyalásokat folyamatba tegye, részben tekintettel arra, hogy a szerződés létre­jöttét az ország érdekében valónak is tartja, a tárgyalásokat folyamatba tette. Nincs itt helyén, t. ház, azon tárgyalás anyagának részletes ismertetésére kitérni, de azt gondolom mégis, annyit elmondhatok, hogy épen mert a megállapodások a magyar kormány né­zete szerint az ország érdekeire nézve nem hát­rányosak, állott elő az a helyzet, hogy azokat perfekczionálni nem lehetett, hogy azoknak a ház elé tárgyalás ezéljából való hozatala nem volt lehető, mert az osztrák kormány kívánságait a magyar kormány kielégíteni, honorálni nem akar ván, az ország érdekében volt, hogy úgy a ház elé nem hozatott. Már ezen passzív állásponton is azt gon­dolom, az ország érdekét képviselte a kormány, és miután nem voltunk abban a helyzetben, hogy a végleges kiegyezést a ház elé hozzuk, köte­lességünknek tartottuk és az ország érdekében levőnek is, egyéves provizóriumot hozni a ház elé, a mely az 1897. év végén lejárt tízéves szerződésben megállapított állapotokat, a status qaót egy évre meghosszabbítja. És, t. ház, azt gondolom, nem méltóztatik kétségbe vonni, hogy ez a javaslat itt el lett fogadva, nem méltóztatnak kétségbevonui azt sem, hogy a kormány e tekintetben a legszigorúbb, a legridegebb alkotmányos álláspontra helyez­kedett akkor, midőn gróf Apponyi Albert kép­viselő úrnak kérdésére kijelentette, hogy tekin­tettel az osztrák törvény Í4. §-ára, nem tartja lehetőnek, hogy e törvényjavaslat, mely itt al­kotmányosan jött létre, Ausztriában a 14. §. alapján hajtassék végre. Pedig, i ház, egy kis kulanczia, vagy egy lax felfogás ebben a kér­désben talán az egész mostani állapotnak elejét vette volna. Azt gondolom, a kormány nem vá­dolható épen azért, mert e tekintetben a leg­ridegebben az alkotmányos formákhoz és feltéte­lekhez ragaszkodott, azoknak az elveknek érvényesítésében, a melyek az 1867: XII. tör­vényczikkben lefektetve vannak, és a melyek szerint egyezkedni csak egy alkotmányos Ausz­triával lehet és csak egy alkotmányos Ausztriával akar. (Élénk helyeslés jobbfelol.) Miért nem jött létre ezen a viszonyainknak egészen megfelelő tartalmú törvény Ausztriában ? Azért, mert Ausz­triában a parlament gépezetének mííködése fenn­akadt. Miért akadt fenn? Azért, mert az ottani képviselőháznak egy kisebbsége olyan nehéz­ségeket gördített az alkotmányos tárgyalás elébe, melyek lehetetlenné tették, hogy a gépezet ered­ményesen működhessék. Mármost, t. ház, miután itt az ország képviselőháza és a főrendiház is ezen törvényjavaslatot magáévá tette, akkor azt mondani, hogy a provizórium ezen egy évre való meghosszabbításának hatálya nem jogos, s hogy odatúl azt nem akarták, nem lehet. Kétségtele­nül bizonyítható, hogy akarták s csakis egy ki­sebbségnek olyan fegyverekkel való küzdelme, a mely én szerintem a parlamentarizmusnak tönkre tételére vezet, (Igás.! Ügy van! jobbjelöl.) idézte elő, hogy azon törvény Ausztriában nem jöhetett létre. Ilyen körülmények között a kormány szi­gorúan ragaszkodva az alkotmányos formákhoz, szigorúan ragaszkodva az 1867: XII. törvény­czíkkben lefektetett elvekhez, nem tartotta meg­engedhetőnek, hogy Ausztriában az osztrák, de­czember 21-iki törvény 14. §-a alapján hajtassék végre a provizórium és kötelességének tartotta Magyarország alkotmányos jogaira való tekin­tettel, az 1867. évi XII. törvényezik 68. §«ában lefektetett elvekhez ragaszkodva, az országnak biztosított önálló intézkedési jogának szem előtt tartásával az önálló intézkedési jognak érvénye­sítése iránt tenni javaslatot a háznak. Ez a törvényjavaslat azon alapon áll, hogy a többség jónak, szükségesnek látja Ausztriával a viszonyt fentartani, és abból az alapból indul ki, hogy Ausztriában tisztán mechanikus nehézségek gá­tolják meg a többség akaratának érvényesítését. Ezzel biztosítjuk azon czélt, a melyet ama tör­vényjavaslattal akarunk létre hozni, ha Ausztriá­ban ottani szabados módon és jogosult modalitások mellett ugyanazon határozmányok maradnak ér­vényben és a recziproczitás fentartatik. Már most mi, a kik abban a nézetben vagyunk, hogy az

Next

/
Oldalképek
Tartalom