Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-198

198. országos ülés 1897.deczember 16-&n, csütISrto'kon. tárgya, a mely a vám- és bankügyre vonatkozó törvényjavaslatot (írom. 275, 287) foglalja magában. A szó az előadó urat illeti. Pulszky Ágost, a pénzügyi bizottság előadója! T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! Zaj a szélső baloldalon. Elnök csenget.) A törvényjavaslat, ÍI melyet a pénzügyi bizottság megbízásából a t. ház előtt képviselni szerencsém van, (Halljuk!) rendkívüli fontossággal bír, rendkívüli fontossággal mind tartalmát, mind az időt és viszonyokat tekintve, a melyekben a felett tanácskozunk (Halljuk! Halljuk!) és határoznunk kell. Az idő szempontjából magam is belátom, hogy itt még a perezek is drágák, mindazonáltal a jelentőség következtében, a melylyel e törvényjavaslat bír, legyen szabad azon nézeteltéréseket, a melyek a pénzügyi bizottság előtt már fenforogtak és az ellentétes elvi szempontokat itt a t. házzal röviden ismertetni. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt azonban azt akarom konstatálni, — s azt hiszem, ez itt rendkívül fontos, — hogy miben értünk mindnyájan egyet, (Helyeslés jobbfelöl.) mert azt hiszem, a legnagyobb érdek fűződik ahhoz, hogy abban, a miben valóban egyetértünk, ne lássunk mesterségesen ellentéteket, (Helyeslés jobbfelől.) Egyértelmüleg konstatáltatott már a pénzügyi bizottság kebelében is és konstatáltatott az egész sajtóban, az azóta lefolyt [vitákban, hogy egy tekintetben felfogás különbsége a különböző pártok, a különböző nézettíek közt nem létezik: s pedig a jog tekintetében, a melyen ez a ja vaslat alapúi, (Helyeslés jobbfelöl.) az állapot jellemzése tekintetében, a mely bekövetkezik, ha ezen javaslat határozmányai törvényerőre emelkednek ; ebben az irányban kétség nem forog fenn. A vámszövetség Ausztriával véget ért; véget ért azon kétoldalú felmondás következtében, a melynek határideje letelt, és annak következtében, hogy azon kísérletek, a melyek a vámszövetség megújítására irányultak, nem jártak sikerrel. Itt azonban még egyet kell konstatálnom, s ez az, hogy nem azért nem jártak sikerrel, mivel a kérdés érdemére vonatkozólag különböző felfogások jutottak volna érvényre itt és a Lajthán túl, (Mozgás a szélső baloldalon.) hanem azért nem sikerültek, — egyelőre csak ennyit állapíthatunk meg, — mivel formális szempontokból ott a törvényhozás a kérdéssel tulaj donkép nem is foglalkozott. (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl. Zaj a szélső baloldalon.) Vélemények ott is kifejezésre jutottak, egyes nézetek ott is felhangzottak, hanem autoritativ formában, a törvényhozás határozata folytán onnan nem történt, mert nem történhetett kijelentés. (Folytonos zaj a szélső baloldalon. Elnök csenget.) Az eredmény magában véve mindegy, mert az eredmény jogilag az, hogy a vámszövetség állapota ma nem áll fenn, (Zaj és felkiáltások a szélső baloldalon: Ügy van! Úgy van!) és hogy ezen törvényjavaslat intézkedései is az 1867: XII. törvényezikk 68. § ában foglalt azon határozmányok alapján történnek, a mely szerint az országnak önálló törvényes intézkedési joga van ezen kérdésekre vonatkozólag. Kétségtelen tehát, hogy beállt azon állapot, a melyben az ország önálló törvényhozási intézkedések útján állapítja meg azon rendszabályokat, a melyek gazdasági életére vonatkozólag irányadók és annak alapjait hivatva vannak szolgáltatni. (Zaj a szélső baloldalon. Elnök csenget. Egy hang a szélső baloldalon: Azelőtt is önállóan intézkedtünk!) Ezelőtt is önállóan állapodtunk meg a vámszövetségre nézve, ezentúl is önállóan határozunk azon intézkedésekre nézve, a melyeket mi érdekeinknek megfelelőknek és czélszerüeknek tartunk. (Élénk helyeslés a jobbóldalon.) Ebben tehát az 1867 : XII. törvényezikkben foglalt határozmányok alkalmazását illetőleg különbség nem forog fenn a ház tagjai közt, eddig legalább kifejezésre nem jutott. Nem foroff fenn különbség arra vonatkozólag sem, hogy e törvényjavaslat, mikor a tényleges állapotot mint állapotot fentartja, (Zaj a szélső baloldalon. Egy hang a szélső baloldalról: Ne állapotról beszéljen, hanem az önálló vámterületről!) a mikor ideiglenesen fentartja azon állapotot a viszonosság feltétele mellett, a mely eddig fennállott, ezt az önálló törvényhozási intézkedési jog alapján cselekszi. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Erre nézve, mondom, nem áll fenn különbség, valamint arra nézve sem áll fenn semminemű különbség, hogy a törvényjavaslat azon intézkedései, a melyek a jövőre vonatkoznak, jogilag szintén az ország ezen kétségbevonhatatlan joga alapján nyugszanak is, hogy bárminő intézkedés, a mely ennek alapján történni fog, ezen jog határozott elismerése mellett történik. Ennek pedig egy világos bizonyítéka van a törvényjavaslatnak szövegében: annak kimondása, hogy »a mennyiben az 1898. évi deczember 31-ikéig terjedő időn belül az 1. §-ban említett jelenlegi állapot, illetőleg viszonosság ő Felsége többi királyságaiban és országaiban bármi oknál fogva változást szenvedne, utasíttatik a kormány, hogy az ország pénzügyi és közgazdasági érdekeinek megóvására és érvényesítésére szükséges javaslatokat haladék nélkül az országgyűlés elé terjeszsze.« Ebben világosan benn van ezen tétel elismerése, világosan konstatálva van teljes egyértelműséggel a jogi felfogás szempontja. (Ügy van! jobbfelől) Jogi kérdés tehát, ismétlem, e tekintetben e törvényjavaslatot illetőleg nem forog fenn. (Úgy van! jobbfelől. Mozgás a Síélső