Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.

Ülésnapok - 1896-202

116 202. orsságos ülés 1897. szervezeten, a melynek szentgégére és sérthetetlenségére, mint a hivő szent evangéliumára esküdött a túloldal minden egyes esetben, (Úgy vm! Úgy van! a szélső baloldalon.) a midőn ennek az organizmusnak keretén túl eső nemzeti aspirácziók megvalósításáról volt szó. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen ha' kellett ürügy, kellett jogczím, a mivel a magyar nemzet követelései elaltathatok legyenek; ha kellett egy takaró, a melylyel azt a pártot és hatalmi törekvéseit az öntudatra ébredt nemzeti közvélemény haragjával szemben fedezni lehessen, nem mindig a 67. kiegyezés szentségét és sérthetetlenségét állították-e kinai válaszfalként a megváltoztat!)atatlanság mezében a követelő magyar nemzet elé? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Igen, t. ház, érvényt szereztek, érvényt tudtak szerezni annak a törvénynek és mindenha, a hol hasznát látta az a párt. És most, a mikor, ha érvényt szereznének rendelkezésének, hasznát látná az egész magyar haza (Éljenzés és taps a szélső baloldalon.), most, t. ház, inkább készek lerombolni azt a templomot, a melybe eddig — állítólag — imádkozni jártak, hogy lássuk

t hugy az az önök szemében nem volt templom, hanem csak egy kényelmes lakóhelyiség, . . . Hentaller Lajos: Vásárcsarnok! Mezőssy Béla: ... a honnét most, midőn annyi évek múlván egynek a házbért is fizetni kellene, rossz lakók módjára egyszerűen odább állnak. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) Hát ez, t. ház, az én nézetem szerint egy kissé túlságosan is szabadelvű politika. (Derültség a szélső baloldalon.) De t. ház, hogy a szabadelvű párt ebben a kérdésben ily magatartást követ: én azt, megvallom, nem csodálom, sőt tudva és ismerve, hogy sok sok esetben — a midőn nemzeti aspiráczióink még a legális alapon is kielégítők lettek volna — mily sokra nézte és mennyire becsülte a 67 iki törvényhozóknak kinyilatkoztatott akaratát, ezt tudva ép azt csodáltam volna, ha nem ily magatartást követ. De azt, t. ház, hogy az a párt, a mely magát a közjogi kiegyezés ősének tekintette és épen ezen minősége, e téren szerzett, kétségtelen érdemei termettek meg számára a nemzet szivében a rokonszenv és ragaszkodás érzelmeit, hogy épen ez a párt miért szegődik ebben a kérdésben a kormány törvényjavaslatának védőjéül valóban épen a 67-iki kiegyezés alapján megérteni nem tudom. És, t. képviselőház, e hitemben engemet megingatni nem tudott gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam tegnap elhangzott nagyhatású beszéde sem. Nem tudott nem azért, a mi benne van, hanem azért, a mi benne nincs. Mert akkor, t. képviselőház, a midőn kritikai bonczkése alá vette azt a kérdést, hogy az 1867 : XII. tördeczember 21-én, kedden. vényezikk rendelkezéseinek szellemével összeegyeztethető-e a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat; akkor, t. ház, a midőn a t. képviselő úr elhatározásának eredményét ép azon kérdés eldőltétől tette függővé, hogy megfelel-e és ha megfelel mennyiben felel meg ezen törvényjavaslat az 1867 : XII. törvényczikk intenczióinak: akkor, t. képviselőház, épen a magyar nemzet szempontjából annak a közös kiegyezésnek leghatalmasabb biztosítékát a 25. §-ban lefektetett teljes és tökéletes alkotmányosság alapelvét a képviselő úr beszédében nem érintette. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Nem érintette, t. ház, azért, mert hogy ha erre az alapra egyszer reäállott, ha ennek a kérdésnek taglalásába egyszer belebocsátkozott, akkor ez a javaslat el van veszve: annak rendelkezéseit megsemmisíti eo ipso maga a közjogi kiegyezés. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert, t. ház, én nem bánom, nevezzék ezt a In lyzetet akár állapotnak, akár feltételes önrendelkezésnek vagy bármféle új közjogi fogalomnak, de annyi kétségtelen, hogy a midőn az alkotmányos formák árján való megegyezés szükségét mindazon ügyeket ületőleg, a melyekre nézve három évtizeden át és az alkotmányos Ausztriával csak alkotmányos kontaktusban voltunk, az önrendelkezés formája alapján feleslegessé tartja e törvényjavaslatot, akkor, t. képviselőház, nem a 67. törvényalkotók szellemében, nem a közjogi kiegyezés alaprendelkezéseinek megfelelően, hanem egész világosan annak ellenére cselekszik. Mert az a garanczia, a melyet a 25. §. akként fejez ki, hogy mi csak Ausztria alkotmányos képviseletével érintkezhetünk, ez a garanczia kiterjed nemcsak az úgynevezett közös ügyekre, hanem minden egyes ágára állami életünknek, a hol Ausztriával bárminemű kapcsolatba léphetünk. (Élénk helyeslés a saélső baloldalon.) Ezt igazolja, t. ház, ennek a kérdésnek egész történeti fejleménye, de igazolja főleg a törvény megalkotójának határozottan kinyilvánított akarata. Ugyanis a Felség 1861. trónbeszédében kijelentette: »hogy mindazon ügyeket, amelyeket eddig a többi országnak befolyása nélkül Magyarország törvényszerű illetékességével fejedelmi akarata szerint intézett, ő Felsége ezentúl olyanoknak tekinti, a melyek ezentúl csak alkotmányos úton és amaz országok képviseletének részvétével lesznek tárgyalandók és intézendők.« Ugyancsak ő Felsége kijelenti, hogy többi országait is — csaknem szórói-szóról benne van ez is a törvény 5. §-ában — alkotmányos jogokkal ruházván fel, ezeknek alkotmányszerü befolyása soha többé nem mellőzhető. A törvényhozás egyik alkatelemének ezen egyenes és nyilt