Képviselőházi napló, 1896. XI. kötet • 1897. deczember 16–1898. január 17.
Ülésnapok - 1896-202
202. országos fílés 1897. deczember 21-én, kedden. 111 Ez a mi állapotunk tehát rosszabb a koloniális állapotnál, mert a koloniális rendszer, tudjuk, hogy miesoda. Ez az, hogy a' főváros és a vidék közt oly viszony támasztatik, hogy az egyik iparczikkeket termel, a másik pedig nyers terményeket, a melyeket feldolgozza az ipar. így támad egy jó közgazdasági viszony. De Ausztria rosszabb viszonyba kényszerített bennünket. Mert nemcsak iparát kényszerítette ránk, nemesak hogy az ipari segéddolgokat, nemcsak hogy nyers terményünket olcsón adjuk el neki: hanem azt is követelte, hogy az ő nyers termelését, az ő mezőgazdaságát is megvédjük. Ez nemcsak koloniális rendszer, hanem valósággal Magyarország kizsákmányolásának rendszere! Hiszen csak nézzük, hogyan kellett védnünk az 8 gyönge bortermelését és az ő állattenyésztését az ő kopár legelőin! Ausztria tehát ezzel a rendszerrel mindenképen meg akarta védeni a maga iparát, sőt még mezőgazdaságát is, Magyarországot pedig erre a czélra fölhasználta. Nem akarom mondani, hogy Magyarországért sohasem tettek semmit. Ha ezt mondanám, akkor nem állanék történelmi alapon. Igenis tettek ott, a hol ez a maguk érdekében is volt s tettek addig, míg azt látták, hogy annyit termelünk, hogy azzal Ausztria előnyös üzletet csinálhat és az osztrák ipar érdekét emelheti. De mihelyt azt látták, hogy az osztrák iparnak, vagy mezőgazdaságnak ártalmára van valami, akkor ott volt mindjárt az úgynevezett atyai kéz, a mely az osztrák gyermeknek segítségére jött. Egy szindarabban láttam ilyent, melyet, midőn először jöttem Budapestre, 1855-ben láttam a nemzeti szinházban; czítne »A szökött katona«. Van abban egy kovácslegény és egy szabólegény. Amaz mindig dolgozott, a szabólegény pedig uraskodott. Amaz mindig mostoha gyerek volt, emez édes gyerek. így volt Magyarország is mindig Ausztriával. Ausztria uraskodott; dolgozott ugyan, mert a státus szekerének kenőcs kellett, ott is kellett adózni, de az eredmény mégis az volt, hogy Magyarország elmaradt, Ausztria pedig fényesen állt. Hogy igazoljam, hogy nemcsak én vagyok ebben a véleményben, fel kell említenem egy olyan egyént, a ki nem magyarul írta könyvét, hanem németül, de a ki magyar ember volt. A húszas években írta könyvét; Berzeviczy Gergelynek hittak s Grünwald Béla idézi említett könyvében. A mit ő mond, teljesen ráillik a most szőnyegre került kérdésre. Grünwald Béla ezt idézi magyarul Berzeviczy müvéből (olvassa): »Mennyi hatalom és gazdagság kútforrás az Ausztriára nézve. »A lakosság száma egyszer annyi. Az ipar és kereskedés állapota össze sem hasonlítható. A parasztok Ausztriában jobban, kényelmesebben s kellemesebben élnek, mint nálunk a kisebb nemesség. Hallottuk-e valaha, hogy Ausztria lakossága nyomorban vesz el, éhen hal ? a mi nálunk gyakran történik. Hasonlítsuk össze a városokat, falukat, falusi lakokat, az életmódot: nem találjuk-e ezt Ausztriában sokkal jobb és fényesebb állapotban? Mig mi a természet adományainak bőségében szegények vagyunk, s a nyomasztó pénz-szükségünkben a szerzett fillért gondosan elrejtjük, addig ők gazdagságuk magaslatáról, felsőbbségük tudatában, büszkén tekintenek le reánk, kiknek erejével tündökölnek.« »De tegyük fel, hogy Magyarország gazdasági felszabadulása az osztrák tartományokra káros következményeket vonna maga után: honnét veszik a jogot, ezt a szolgaaágot reánk erőszakolni ?« »Magyarország önálló birodalom : saját léte és alkotmánya van. Gondosan biztosította e fontos nemzeti jogait, midőn a királyi koronát az osztrák házra ruházta, hitlevelekkel, törvényekkel, szerződésekkel, békekötésekkel s eskükkel, minden fejedelem az osztrák házból új diplomával és esküvel erősíti meg e jogok szentségét és i-értlietetlenségét. Magyarország tehát sem politikai igazgatásában, sem gazdaságában, iparában és kereskedésében nem rendelhető alá más tartománynak. Az osztrák tartományokkal szemben teljesen önálló és független. A személy egysége, melyre a kormányhatalom van ruházva, nem alapíthat semmi elsőbbséget vagy alávetettséget. A monarchia különböző részeit kormányozni kell, mindeniket a saját törvényei, alkotmánya szerint. Ha Magyarországnak nem volna Ausztriával közös uralkodója, akkor ez a vámrendszer, az ipar és kereskedés elnyomása tűrhető volna-e? Nem igyekeznénk e kereskedelmi szerződésekkel, vagy visszatorlással e nagy kárt elhárítani? S a mit, ha idegenek volnánk, egymás iránt szigorúbb jog szerint követelhetnénk, ne követelhessük most, midőn testvéri viszony0 7 •/ seink ezt bátran megtették az 1625 : XXXIL, 1635 : I. és 1638 : VI. törvény czikkekben, de később az idők kedvezőtlen viszonyai akadályozták őket. Ezt a tagadhatatlan jogot, ezt a függetlenséget s igazságosságt annál inkább követeljük, mert egy a fejedelmünk, a ki sokkai fenségesebb, hogysem az egyik félnek kedvezne. T. ház! (Halljuk! Halljuk!) De Grünwald Bélának van egy saját okoskodása. Grünwald Béla azt hitte, hogy az csak azért történhetett meg, mert a nemesség is önös volt, mint az osztrák, mert ragaszkodott az ő jogaihoz, ragaszkodott a nem adózás elvéhez, ragaszkodott ahhoz, hogy a terhet a jobbágyságra hárítsa. Grünwald Béla abban a véleményben volt, hogy ha Magyarország
