Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.
Ülésnapok - 1896-170
170. országos Ülés 1897. október 12-én, kedden. = gon, ha azt mondjuk, hogy az inségkölesön, akár jelentkezik valaki, akár nem, a földadó alapján vettetik ki. Ha én például Komárom megyében . . . Gulner Gyula: De nem Ugron János vetette ki! (Zaj. Felkiáltások jobbról: Halljuk! Halljuk!) Perczel Dezső belügyminiszter: . Igen, de Ugron János álláspontja tiszta volt; vagy akart ínséges lenni, vagy nem akart. Ha akart, akkor azt kellett volna mondania, én is részesülni kívánok benne, lesz két olyan ember, a ki nem akar. Ez ellen senki kifogást nem emelhetett volna. Én is így tettem volna és más 454 képviselő is így cselekedett volna. Ez még nem fegyelmi eaet, du fegyelmi eset, mikor valakit odaállítanak s elmondanak egy olyan Antonius-féle beszédet. Ea is hiba, tévedés, botlás, de az illető tisztviselő volt, s akkor rá kell mutatni arra, hogy nem én vagyok a zsarnok s nem ő a mártír, hanem a büntetésre rá szolgált egész közéleti működésével. És nem engedhetem meg, hogy a rendszer megbélyegzéséül odaállíttassék mártírnak egy olyan egyén, a ki azt a büntetést, a melyet a hatóság reá kimért, megérdemli. Olay Lajos: Az államtitkár is azt mondta ! (Zaj.) Elnök: Olay Lajos képviselő urat folytonos közbeszólásaiért rendreutasítom. (Zaj balfelöl.) Perczel Dezső belügyminiszter: A dolog azonban nem így történt. Felolvastam a záradékot a jegyzőkönyvből, hogy Ugron Jánost az ő 94 forint földadója után megillette volna 285 forint. És itt vau sajátkezű aláírása, mely szerint Ugron János és az az igen tisztelt grófné 834-re és 585-re javította ki. Hogy lehet így kijavítani valamit? Hiszen akkor ne eat javítsa ki, hanem a földadót javítsa ki! S ha az a kiosztó úgy jár el, hogy a helybeli református paptól írásbeli meghatalmazást kér arra, hog, 12 forintot felvehessen tőle az evangélikus református tanító, akkor mégis kissé különös, ha a 835 forintot Ugron János azon igen tisztelt dáma helyett minden meghatalmazás nélkül csak úgy pure et simple felveszi, a mely összeg rövid úton kijavítva lett. Meglehet, hogy elverte a jég a termését. Tessék felvenni kamatnélkííli államkölesönt; csakhogy ha nem akar az illető, nem szabad felvenni helyette inségkölcsönt. Lehet, hogy az illetőt bántja is az, hogy a nevét így belehozták. (Helyeslés jobbfelöl.) Ez épen olyan volna, mint hogy ha én az árvizsújtotta vidékeken, teszem Komarommegyében úgy osztanám ki az inségkölcsönt, hogy a püspöki uradalmat, a káptalant és igen tisztelt KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. X. KÖTET. kollegámat a földmívelési minisztert is részesíteném. (Helyeslés jobbfelől; zaj balfelöl.) A t. képviselő úrnak be kell látnia, hogy védekezése ártott az ügynek és másodszor, hogy hatalmasan túl lőtt a czélon. Ilyen dolgok után nem lehet valakit mártírként és a rendszer igazságtalanságának áldozataként oda állítani. A mi azt illeti, hogy a 600 forintos előleg csakugyan nem egyéb, mint nem delikát, Ízléstelen dolog, hogy nem hivatta össze a rendkívüli közgyűlést: hát hiszen az a jeles tisztviselő tudta, hogy 1894. évi nyári közgyűlésén hatá rozta el az Erdélyi Magyar Közművelődési Egylet, hogy jövő évi közgyűlését Udvarhelyen fogja megtartani, és április hatodikán volt a vármegyének havi közgyűlése; miért jutott hát csak kéthéttei a közgylués után eszébe ez a dolog? (Helyeslés jobbfelől. Zaj balfelöl.) Végre még csak egyet, tekintettel az idő előrehaladottságára. Ez megint az a bizonyos pótadó kérdése, mert itt Gulner Gyula képviselőtársam nem akar kijönni abból az okoskodásból, hogy ebben az alispán ártatlan; hibázott a főispán, hibázott a főjegyző, hibázott a számvevő, hibázott a közgyűlés. No és én a főispáni hatáskörnek azt a formulázását nem fogadnám el, melynek ez egy esetben épen Gulner Gyula képviselőtársam adott kifejezést. Én azt hiszem, nagyon, de nagyon rám támadnának, és minden egyes főispánra, a ki ilyen omnipotens akar a vármegyében lenni, hogy így beleavatkozik a közgyűlési jegyzőkönyv fogalmazásába. Ezzel, azt hiszem, nem nagyon jó szolgálatot tett az ügynek. (Helyeslés jobbfelől.) Végre felhozza ismét a büntetésnek a kiszabását. Nem tudom, honnan tudja, a mit pénteki beszédében felhozott, hogy a négy bíró közül ki hogyan szavazott. Én igen lelkiismeretesen átnéztem az ügyet augusztus havában és most is, de magam sem tudom, hogyan szavaztak ; ő tudja; és azt az egyet ő is beismerte, hogy mindegyik vétkesnek mondotta ki és csak a büntetés mikéntjére nézve volt eltérés. Én nem tehetek mást, mint hogy fentartva válaszom minden egyes szavát, arra kérem a t. házat, hogy a maga részéről is teljes megnyugvással járuljon hozzá ahhoz, hogy válaszom tudomásul vétessék. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj balfelöl.) Elnök: Tudomásul veszi-e a t. ház a belügyminiszter úrnak Gulner Gyula képviselő úr iuterpellácziójára adott válaszát, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem, a kik tudomásul veszik, álljanak fel. (Megtörténik.) A ház többsége tudomásul veszi a választ. A mai ülés napirendje ezzel ki van merítve. 8
