Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-168

gf 168. országos fllés 1897. október 6-án, szerdán. »Havonkint legalább egyszer, előzetes értesítés nélkül, beható gondossággal megvizsgálja a vármegye pénztárait (házi s gyámpénztárfc s a vármegye kezelése alatt álló alapok s alapítványok, stb. pénztárait) a főügyész, árvaszéki elnök és főszámvevő közbenjöttével, és a tapasztaltakról, a jegyzőkönyv bemutatása mellett, a számonkérő széknek és a közgyűlésnek jelentést tesz.« Az tehát, hogy a főszolgabírák ügyvitele esetleg nem vizsgáltatott meg, a törvény szerint kinek a mulasztása? A főispáné-e, a kire a törvény egyenesen ezt a kötezettséget hárítja az előbb felolvasott szakasz szerint, vagy az alispáné, a kire e» a kötelesség nem hárul? Ha tehát ebből a közérdek hátrányt, vagy sérelmet szenvedett, méltóztatott volna a t. belügyminiszter úrnak azt a főispánt, a ki ezt a kötelességet, a melyet a törvény világosan reá ruház, s a mely teendőt egyenesen neki tesz kötelességévé, elmulasztotta. De, az említett alispán ezzel fegyelmi vétséget nem követett el. Mert mikor követ el fegyelmi vétséget, a tisztviselő? Ezt megint megmondja az 1886. évi XXIIL törvényczikk 1. §-a a) és b) pontjában: a) ha megsérti, vagy hanyagul teljesíti a törvényben, kormány- és szabályrendeletekben megszabott kötelességét, vagy ennek teljesítésére, a betegség esetét kivéve, képtelennek bizonyul • b) ha botrányt okozó erkölcstelen életet él, vagy ilynemű kihágást követ el. Törvényes kötelesség, olyan, a melyet a törvény az alispánra parancsolólag reá ró, itt nem létezik, s a t. belügyminiszter úr nem lesz képes a törvénynek ezen világos, minden félreértést és minden félremagyarázást kizáró idézésével szemben azt az álláspontját megtartani, hogy akár az a), akár a b) pontban foglalt fegyelmi vétségeket Ugron János elkövette volna. De nem is áll egészen, a mi ebben foglaltatik, mei't az említett alispán nem egyszer, a mikor hivatalos körutazáson volt, megvizsgálta a főszolgabírák ügyvitelét a helyszínén is, és talán csak abban tévedett, hogy ott a helyszínén formális jegyzőkönyvet nem vett fel. Különben a törvény egész konczepcziójánál fogva a főszolgabirák összes teendői mind az alispán kezén mennek át, az alispán tehát már mint hivatalfőnök, úgy is mint a számonkérő szék tagja mégis megkapja a főszolgabírák jelentéseit, úgy, hogy mindig au fait lehet és kell, hogy legyen a főszolgabírák ügyvitelével. Ott, a hol szüksége forgott fenn, a mint a vizsgálat során be lett bizonyítva, az említett alispán nem egy alkalommal, a mint az erdélyiek szokták mondani, kiszállott az illető községben az illető főszolgabírói hivatalnál s megtartotta a hivatalos vizsgálatot. távolról is azt hinném, hogy ily fegyelmi határozat, melyet a t. miniszter úr az 1886 : XXI. törvényczikk alapján másodfokban végérvényesen hozott, itt e házban érdemileg megváltoztatható lenne: védekezni kívánok minden oly felfogás ellen, a mely nekem felszólalásom czéljáúl azt imputálná, hogy én az ily fegyelmi határozatot, melyet törvényeink végérvényesnek ismernek el, érdemben és lényegében itt megváltoztathatni akarnám, hanem interpelláczió tárgyává tettem ezt az ügyet azért, hogy kimutassam, hogy a politikai rendszerben egy férfi ellen, a ki elég erős elleutállani a felülről jövő nyomásnak és minden ároa nem akar uszályhordozója lenni a fennálló politikai rendszernek, (Igás! Úgy van! a bal- es szélső baloldalon.) mily okokat kell összehordani, és — mint ki fogom mutatni — mily semmiségeket és csekélységeket fújnak fel azután egy óriási deliktummá, a melyből aztán le lehet vonni azt a konzequeticziát, hogy egy különben derék, becsületes, munkás, egész életét a közigazgatás érdekeinek és vármegyéje jóvoltáuak szentelő férfiút ilyen megbélyegző — ha lehetne megbélyegző — elítéltetésben részesítsen a t. miniszter úr. A t. miniszter úr határozatában pontonként vannak felsorolva azok az úgynevezett vétségek, a melyek miatt a t. miniszter úr a közérdek szempontjából fen forogni látja annak szükségét, hogy az előbb említett férfiút állásából kimozdítsa. Meg fog nekem bocsátani a t. ház, ha egy kiBsé hosszadalmasabban vagyok kénytelen foglalkozni az ügygyel, (Halljuk!) de nem akarnám, hogy a belügyminiszter úr határozatának egyetlen egy pontja is érintetlen maradjon és a t. miniszter úr azt mondja rólam, hogy az ítéletében foglalt egyik vagy másik vádpontra nem nyilatkoztam és nem igyekeztem a helyzetet tisztába hozni. Az első pont, a melyre a miniszter úr alapítja ítéletét, igy szól (olvassa): Ugron János alispán a főszolgabírák ügyvitele és pénzkezelésének megvizsgálása körül hanyagul járt el. Oszszuk kétfelé ezt az ügyet. Az egyik a főszolgabírák ügykezeléséről, a másik azok pénzkezeléséről szól. A municzipális törvény, mely ma érvényben van, kire bizza a főszolgabírák ügyvitelének a megvizsgálását? Az 1886 : XXI. törvényczikk 57. §-a, mely a főispánok hatásköréről szól, világosan ezt mondja (olvassa): »Megvizsgálja legalább egyszer évenként úgy a központi, mint a kül tisztviselők — tehát a főszolgabírák — »hivatalos eljárását és ügykezelését a helyszínén.* Az alispán hatásköre és teendői ugyanazon törvény 68. §-ában vannak körülirva. Mit mond az alispánra kötelezőleg a 68. §. 9. pontja?