Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-196

196. országos ölés 1897. deczember 14-én, kedden. 3G7 Igaza van a t. miniszter urnak, a midőn szombaton úgy fejezte ki magát, hogy ő azt hiszi, hogy ez a javaslat nagyban és egészben igenis a becsületes és dolgozni kívánó munká­sokat ki fogja elégíteni. De nem fogja kielégí­teni a szoczialistákat. Igenis nem fo»ja kielégí­teni azokat a munkásokat, — rövidség okáért nem idézek, csak röviden mondom meg — a kiket így hívnak fel a, vezérek lapjaikban: »Munkások, gondoljátok meg, hogy ha ti együtt tartotok, akkor legyőzhetetlenek vagytok; egy­kétezer embert be lehet zárni, de 100.000 em­bert Péter Pálkor nem; ne szerződjetek tehát, majd ha már vágni kell a gabonát, ha a gazda szorult helyzetben van, akkor ti diktáltok.« A kik szegény ember létükre így akarnak uzsorás­kodni, mert a szegény ember is uzsoráskodha­tik, hogy ha a szorult gazda-ember helyzetével visszaél, a kik az ilyen szoczíaiisía tanokat a fejükbe vették, a kiknek a hátsó gondolata a földosztás, azokat a szoczialistákat, akárhogy módosítsák a törvényjavaslatot, még ha a Pfeiffer összes tanait bevennék is abba, ezzel a törvény­javaslattal kielégíteni nem fogják, (Igás! Úgy van! halfelöl,) A magam részéről szintén az ilyen haza­flatían irányban,— talán a szándék nem is az, de az eredmény okvetetlenül az, — az ilyen át­kos irányban működőket szintén a legszigorúb­ban felelősségre akarom vonni. Tegnap t. elvbarátom Rakovszky István, ha jól emlékszem, oly módon fejezte ki magát, hogy a liberalizmus munkálta meg azt a földet, a mely most a szocziáidemokráczia növényeit oly bőségesen termeli. Ez tökéletesen így van; a szocziáidemokráczia a keresztény alapról letért liberalizmusnak csak a végső konzequencziája. (Helyeslések balfelől.) A t. miniszter úr mai be­szédjében azt mondta, hogy épen azokban az országokban, a melyekben a klerikalizmus túlural­kodó, ott nagyobb a szoczializmus, és különösen Belgiumra méltóztatott hivatkozni. Ebben tévedni méltóztatik. A tény az: Igenis Frére Orbán, a szabadkőművesek mestere meglehetős hosszú mi­niszterelnökgége alatt, midőn a legreakczioná­riusabb választási törvényeket hozta, akkor a szoczializmus elterjedt, midőn a következő kor­mány a keresztény alapra visszahelyezkedett, természetesen minden erejét megfeszítette a libe­ralizmus és édes gyermeke: a szoczializmus, és voltak sztrájkok és kihágások, de mostanában csend van s a keresztény kormányzás üdvös hatása kezd mutatkozni. Méltóztatott mondani, hogy mily nagy nálunk a papság és vallás tekintélye. Rohamosan köze­ledünk a felé, hogy ne legyen így, úgyszólván naponta lesznek, különösen a protestánsok fele­kezetnélküliekké, azaz hitetlenekké. A régi jó időből visszamaradt tisztelet a papság és általá­ban az intelíigenczia iránt nem szűnik meg máról holnapra, de a szocziál-demokraták rajta vannak, hogy üssék a reverendát és a kaputot is. Előttem szólott t. képviselőtársam azt mondja, hogy a nyugati szoczializmus azért keresi fel az alföldet, mert az ottani bátor, önérzetes embe­rekkel inkább csinálhat propagandát. Zala, Vesz­prém, Vas meg}^ék lakói szintén önérzetes és magyar emberek, mellé az ország más vidékei­hez képest tanűltabbak is és mégis elment felet­tük a nyugati áramlat az Alföldre. Elment, mert ott néppárti kerületek vannak, és méltóztassék csak, a mit most konstatálok, megjegyezni. Tessék nekem egyetlen kerületet mutatni, a hol a nép­párt erős, hogy ott a szocziáldemokraezia lábát megvetette volna. Nem képes megvetni, pedig ott is magyarok vannak, önérzetes emberek és közelebb vannak a nyugathoz. Máshol lesz tehát az ok, ott, hogy azokban a néppárti kerületek­ben a néppárti vezetők a népet felvilágosították oly irányban, hogy bajaiknak enyhülését nem várhatják a hitetlen szoczializmustól, hanem vár­hatják az egyedül biztos és kipróbált alapon, az evangélium alapján, a mely a társadalom egyes osztályának számára előírja a kötelességeket kinek-kinek a maga állapotához képest. Csak­hogy az a baj, hogy egyiknek sem tetszik egé­szen. A hatalom kezelőjének tetszik az evangé­lium az a tanítása, hogy az alattvaló engedel­mes, türelmes legyen, az már azonban nem tet­szik, hogy a hatalmat ne a maga, esetleg a párt érdekében használja, hanem a nép érdekében használja. A gazdagnak tetszik, midőn az evan­gélium azt mondja a szegénynek, »tiszteld a tulajdont, inkább koplalj, semhogy a máséhoz hozzányúlj«, de nem tetszik az evangéliumnak az a tanítása, hogy: »a vagyon tulajdonképen az Istené, te csak sáfár vagy, neked köteles­séged vagyonodat, gazdagságodat nem szegény testvéred elnyomására, kizsákmányolására hasz­nálni, hanem annak javára, felsegélyezésére for­dítani*:. Viszont a szegény embernek sem igen tetszik, hogy önmegtagadásra, türelemre, mun­kára kötelezi az evangélium, mert csak az eset­ben várhatja azoktól, a kik Isten rendelése sze­rint feléje vannak rendelve, a támogatást, ía segítséget. T. ház! A néppárt ezen irányban iparkodik irataiban és gyűlésein beszédei által a népet fel­világosítani. És, hála Istennek, konstatálom a tényt, hogy eddig még legalább úgy állunk a mi kerületeink­ben, hogy ott nincs szocziál-demokraczia, ott a nép az evangélium szellemétől várja a javulást. És valóban, hasonlít is ez az evangéliumi tan

Next

/
Oldalképek
Tartalom