Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-196

196. országos ülés 1887. deczemtoer 14-én, kedden. 365 Szót emelek azonban a keresztény elvek védelmére is; mert meg vagyok győződve arról, hogy társadalmunk igazi érdeke és igazi alapja a kereszténység. Én tehát minden alkalommal, midőn meg van támadva ezen elv, szavamat fölemelem, hogy kimutassam e tekintetben a visszaéléseket és tévedéseket. A szocziáldemokraták beszédeikben, irataikban és minden működésükben oda törekednek, mint előttem szólott képviselő úr is felemlítette, hogy a társadalom egészen új alapokra legyen fektetve, hogy a keresztény alapokról a társadalom levétessék. És teszik ezt úgy, hogy a kereszténységnek legszentebb eszméit, mondhatnám dogmáit épen a kereszténység ellen fordítják és azzal szembe állítják Mindig a testvériségre, szabadságra és egyenlőségre hivatkoznak. Nos hát ezek határozottan keresztény eszmék. Jézus előtt, az apostolok előtt a pogány társadalom ezeket nem ismerte. Voltak uralkodó osztályok és voltak rabszolgák. És most ezen határozottan keresztény eszmék felhasználásával izgatnak épen a kereszténység alapjai ellen. Ez ellen tiltakozom. Száz esztendő előtt az akkori szocziáldemokraták, kik előbb nyíltan detronizálták az Istent, a testvériség, egyenlőség és szabadság nevében gyilkoltak. Nyolczvan évvel később, midőn már Francziaország jobban művelődhetett, művelődött és előbbre is haladott, mint mi, a szocziáldemokraták ősei, igazi képviselői 1870-ben ismét csak olyanoknak mutatták magukat, mint elődeik 80 év előtt. Ismét az egyenlőség, testvériség és szabiidság nevében gyilkoltak le számtalan becsületes és ártatlan embert; és mivel úgy okoskodtak, hogy ha nekünk nincs, ne legyen a bourgeoisnak sem, kegyetlenül döntötték le és pusztították el a műremekeket, középületeket. Én is érintkeztem a munkásokkal, ugyan nem úgy, mint t. képviselőtársaim, a kik szerenesések voltak mintegy díszmenetben odajutni, de kötelességemnek tartottam a vidéken és itt is velük érintkezni személyesen és az ő szellemi termékeik útján, mert újságaikat és az általuk és köztük terjesztett füzeteket és iratokat olvasom. És mit tapasztaltam? Azt, hogy a magyarországi szoeziáldemokratáknak többféle faja és iránya van. Tudtommal vannak, a kik Bokányi s Pfeiffer vezetése alatt állanak; vannak, a kik Várkonyi, Csúzdy és Csizmadia vezetése alatt állanak; vannak, a kiknek prófétájuk dr. Schmitt Jenő; de vannak szelídebbek is, a kik elNagyják a szocziál szót, a kiknek vezetője Vázsonyi. Én kötelességemnek tartom oly módon érintkezni a munkásokkal, hogy azok törekvéseiről és az azok által használt könyvekről, mint képviselő, fogalmat szerezzek. Mondhatom, hogy elrettentő az a kép, a mit az ő működésükről magamnak alkottam. Valamennyi iratokban, újságokban, noha egymást a késhegyig hajlandók üldözni, abban az egyben megegyeznek, hogy a pap, az úr mind here, mind hunczut, a kik kezdettől fogva, mióta az emberiség létezik, a vallás, a kereszténység felhasználásával mindig azt czélozták, hogy a szegény munkásnépnek a bőrét lenyúzzák

s most pedig ezen javaslat segítségével a húsát is lehúzzák egész a csontig. Ez a rezüméja annak, a mit irnak. (Ellenmondások.) Ha tetszik, átadom a lapokat. Az idő rövidségénél fogva nem olvasok fel belőlök részleteket, de arról jótállok, hogy ez a lapokban foglaltak értelme. Azt azonban még sohasem olvastam egyik lapjukban, egyik iratukban sem, hogy az urak, a papok, a fejedelmek között voltak ám dicső emberek. Nem szükséges a tisztelt háznak sem a világtörténelemből, sem a hazai történelemből példát idézni, elég, ha csak általánosságban mutatok arra, hogy ismerünk a történelemből olyanokat, kik nagyok voltak a törvényhozásban, a csatatéren, a kik nemzetüknek jólétet, dicsőséget szereztek, de azok a nagyok nagyok voltak a vallásban, az istenfélelemben is, (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) és mikor a magyar, vagy más nemzetet szerencsétlenség, baj érte, akkor azt mindig megelőzte a nagyoknak a vallástól való elfordulása. (Úgy van ! a baloldal hátsó padjain.) A szoczialísta lapokban pedig csak az ellenkezőjét lehet olvasni. A mint működnek a szoczialístäk a hírlap-, a röpiratirodalom terén, úgy működnek a gyűléseken is. Volt alkalmam tanúja lenni annak, hogy épen a szőnyegen levő javaslatot miként ismertetik; mert nem restellem bevallani, én is ott voltam azon a gyűlésen. (Derültség.) Három óra hosszáig türelemmel álltam ott a közönségben észrevétlenül kezdettől fogva, és ha szükséges lenne, de erre t. képviselőtársaim Sima és Visontai urak nem szorultak rá — annyit mondhatok, hogy ok ott mérséklőleg és csillapítólag szólottak. Azonban mielőtt ők odajöttek volna, azok, a kik ott ezt a javaslatot ismertették, abban a szellemben szólottak, a melyben lapjaikba szoktak irni, mint legutóbb a »Népjólét«-ben és a »Népszavá«-ban is, a hol úgy jellemzik ezt a törvényjavaslatot, hogy ez csak gazembernek, vagy nagybirtokosnak agyában fogamzhatott meg. Ugyanezt irják a, képviselőkről is, (Derültség.) a kik, szerintük, talán egy-kettő kivételével, mind hazaárulók. A miniszter úr kijelentette, hogy ő nem tartja illetékesnek a budapesti ezipész- és szabólegényeket, hogy ezen javaslat felett véleményt nyilvánítsanak. Konstatálnom kell, hogy ott, 2000—2500 ember lehetett jelen, földmívest egyetlenegyet láttam csak. (Derültség.) Nem