Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-196

196. országos ülés 1897, deczember 14-én, kedden. 363 szerűnek látnám, ba az izgatásnak főforrását felkutatván, az lehetőleg korlátoztatnék. Törvényeink azonban ezt nehezítik és akkor még egy pozitív bajra rámutatni nem lehetett és így e törekvésnek foganatja nem lett. Most azonban az ország és a kormány szükségesnek látja azt, hogy törvényhozási úton ad hoc törvénynyel lépjen szembe ezen bajjal. Elismerem, t. ház, hogy a törvény helyesen oldja meg azt a kérdést, mely a munkás keresményének biztosítására vonatkozik; biztosítja a gazdát a szerződésszegés ellesi, de megvallom, nem találom azt a paragrafust, a mely ezen idegen, tervszerű" izgatókat bevonná és megbüntethetőkké tenné. És ezért szerintem ezen törvény ennyiben hézagos. Pótolni kívánja ezt a törvényhozó azáltal, hogy a szigorú büntető intézkedések alá, melyek különösen a 65, é* 66. §-okban foglaltatnak, lehetőleg ezen izgatókat is bevonja. Azonban nagy baj az, hogy szerintem nagyon szigorú, túlszigorú csak azért, hogy e láthatatlan és immunitást élvező izgatókat valamiképen hatalma alá vonhassa. T. ház! A miniszter úr itt analógiákat hozott fel a szigorra vonatkozólag. Hát én megengedem, hogy az intencziója helyes, de a törvénynek szabad magyarázata azt is megengedi, hogy nemcsak az aratási Campagne alatt, a hol aránylag nagy szigorúságra van szükség, hanem más mezei munkákban, minthogy ezen törvény ilyenekre is kiterjed, súlyos büntetést szenvedjen el. Az a tengeri-kapás, a ki kapáját otthon felejtette, 60 napi elzárással sújtassék, itt nem látom czélszerűnek az angol tengeri törvényhozással keresni az analógiát. Én azt gondolom, hogy itt ezen törvényt jelentékenyen lehetne javítani azáltal, ha egyfelől a büntetéseket enyhítjük, viszont paragrafust találunk arra, hogy bevonassanak azok, a kik eddig, mondhatni immunitást élveznek, és a kiktől a bajok voltakép származnak. Annyival inkább hiszem ezt így, hogy a szigor, a korlátozás egymagában a munkásoknak érdekében tartandó megbeszélésekkel szemben szerintem sem nálunk, sem más helyen czélra nem vezet. Utalhatok egy példára; bizonyosan a miniszter úr is fogja tudni: Németországban napjainkban példátlan szigorral lépnék fel a szoczialístákkal szemben. Gyűléseiket eltiltják, lapjaikat elkobozzák, szóval lehetőleg korlátozzák az együttes fellépési: és mégis mit látunk? Németországban egy választás alkalmával, midőn a szoczialisták a jelöltek fölött nem tudtak megállapodnni s a kormány abban bizakodott, hogy így szavazataik megoszolván, kisebbségben fognak maradni. Egyszerre az uteza sarkán fehér falragaszokat láttak, rajtuk egy négyszöggel; (Halljuk! Halljuk!) senki sem értette ennek jelentőségét, talán a rendőrség legkevésbhé. Aznap nagy többséggel megválasztották Viereek szoczialistát képviselőnek. Az által, hogy megvonjuk a munkástól azon jogot, hogy helyzetének javítása szempontjából megbeszéléseket, összejöveteleket tartson, nem teszszük lehetetlenné azt, hogy ő a társadalmi rend ellen szervezkedjék, de panaszra adunk okot oly vidékeken, oly munkásoknál is, a kik egyáltalán nem czéloznak mást, mint a napi helyzetre vonatkozó békés megbeszélést és érdeküknek biztosítását. Rövid felszólalásomat tehát azzal végzem, hogy támogatok minden olyan módosítást, a mely az izgatókat lehetőleg bevonja a büntetések körébe és ennek megfelelőíeg enyhíti azon, szerintem tálszigorú büntetéseket, a melyek különösen a 65. és 66. §-okban foglaltatnak. (Helyeslés.) A javaslatot általánosságban elfogadom. (Élénk helyeslés és tetszés.) Mócsy Antal: T. képviselőház! Az idő előhaladása következtében igyekezni fogok ugyan lehető rövidséggel megtenni észrevételeimet; mindazonáltal mégis megtörténhetik, hogy a rendes tanácskozási időn túl is kénytelen leszek igénybe venni a t. ház idejét és figyelmét, a mire nézve bátorkodom a mélyen tisztelt elnökség beleegyezését előre is kikérni. Kijelentem előre, hogy én a szőnyegen forgó javaslatot részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Hogyne fogadnám el, sőt üdvözlöm is érte az igen tisztelt miniszter urat, hiszen pártomnak programmját képezi a kis embereken, a munkásokon való segítés. A néppárt 14 programmpontjából hét pont e tárgyra vonatkozik. Figyelmeztetek arra, hogy a néppárt már akkor megállapította programmját, a midőn a szoczialisztikas tünetek az országban első ízben felmerültek, és pedig épen olyan irányban, mint a hogy az igen tisztelt földmívelési miniszter úr mai föiszólalásában körvonalozta, hogy mikép kívánja a szőnyegen gen forgó törvényjavaslattal s ezután általa és minisztertársai által benyújtandó javaslatokkal az úgynevezett kis embereknek helyzetét javítani. Nevezetesen nemcsak a megélhetésüket kívánja biztosítani, nemcsak a kizsákmányolás ellen iparkodik őket védelmezni, hanem törvényalkotás útján azok egészségügyét is javítani és lakási viszonyokat is emberies módon, tűrhetővé tenni iparkodik (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Ez a néppárt törekvése is röviden jelezve és azért én részemről csak örülhetek, hogy az igen t. miniszter úr a kezdeményezés terére lép, mert eddig úgy tűnt fel előttünk a kormány, hogy a szoczializmussal szemben programmja nincs. A t. földmívelésügyi miniszter urnak érdeme a kezdeményezés. Mi türelemmel várjuk a folytatást és épen azért olyan értelmű 46*