Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-196

352 196. országos ülés 1897. deczember lé-én, kedden. egyesülés és szövetkezés útján, egyik leghathatósabb ellenszere ez agi-árszoczializmusnak: utasítja a ház a földtnívelésügyi minisztert, hogy az a gazdasági egyesületeket tagjaik számához és működésük eredményeihez képest igazságos aráryban anyagilag segélyezze és erről minden évben költségvetés benyújtása alkalmával táblázatos kimutatást terjeszszen elő.« Kérem, méltóztassék ezen indítványomat elfogadni. (Helyeslés bal felől.) Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Ágoston József! Ágoston József: T. ház! A vita jelen előhaladott stádiumában nem volt szándékom felszólalni. (Halljuk! Halljuk!) Hogy azt mégis teszem, annak okozója Visontai Soma t. képviselő úrnak tegnapi beszéde, a melynek egyes tételeire reflektálni, illetőleg válaszolni hazafias kötelességemnek tartom. (Halljuk! Halljuk!) Egyik passzusában azt fejtegette ugyanis t. képviselőtársunk, hogy a szőnyegen levő törvényjavaslat tulajdonképen nem is sietős, mert hisz Magyarország jóléte és gazdagsága korántsem egyedül és kizárólag a földbirtokos-osztály ügyeinek a rendezésétől függ, hanem hogy az ugyancsak hazánk ipara és kereskedelme fejlődésével kapcsolatosan érhető el. Ha az egyedüli és kizárólagos kifejezést tisztán szószerint kívánta volna értelmezni, akkor teljesen igazat adnék t. képviselőtársunknak. Ámde, ha ezt úgy értelmezte, miként szavaiból kivettem, hogy egyenjogosítja a földmívelő osztály érdekeit Magyarországon, mint első sorban agrikultur államban, iparunk és kereskedelmünk érdekeivel: akkor lehetetlen hogy szó nélkül Nagyhassam. (Úgy van ! jobbfelül.) A föld, t. képviselőház, ez a magyar rög, egyedül és kizárólag az a talaj, a melyre kell, hogy Magyarország népe jólétének alapkövei, mint szilárd és biztos, egyidejűleg állandó alapra lerakassanak. Ez a föld, ez a magyar rög, kell, hogy az a talaj is legyen, a melybe a magyar munkás néposztály létfentartó gyökereit mélyen leboesáthassa, hogy abból kifejlődhessék az a hatalmas és erőteljes törzs, a melynek lombozata alatt majdan nemzeti iparunk és kereskedelmünk is kellő védelmet, oltalmat találjon. Hiszen a háznak nincs, de nem is lehet egyetlen tagja is, a ki hazánk iparát előmozdítani, szive egész melegével s minden tetterejével javítani, gazdagítani ne kivánná. (Helyeslés jobbfelöl.) De egy másik megjegyzése is volt még Visontai Soma t. képviselőtársamnak, melyre reflektálni kivan ok. Ez az, hogy szerinte a jelen törvényjavaslat egyoldalú. Elismerem: valóban egyoldalú. Ámde nem úgy, miként ő értelmezte azt, hogy a földbirtokos-osztály, vagyis a munkaadók, hanem egyoldalú igenis a munkásosztály javára; mert a mig ez a törvényjavaslat egyrészt a munkaadónak csupán a learathatást, ugyanakkor a munkások javára, azok tisztességes megélhetését biztosítja. Hiszen, ha gazdag termésre van kilátása a munkaadónak, a munkás annak gazdag hányadára jogosult, s azt, törvényileg élvezi is. Ámde, hogyha szegény a termé*, sőt ha teljesen tönkretették is azt az elemi csapások, a melyek ellen nincs biztosítás, nem létezik, ilyen az aszály, fagy, avagy túl sok nedvesség által beköszöntött csapások, akkor nincs senki, a ki azt latolgatná, vájjon a gazda miből fogja majd gazdaságának költségeit fedezhetni, nem kérdi senki azt, miből exisztál és miből fedezi majd saját és családja legszükségesebb igényeit is; ő tartozik azt a minimumot megtéríteni a munkásnak, a melynek equivalensét a termelés talán megközelítőleg sem szolgáltatja. Tehát egyoldalú ez a javaslat igenis, egyoldalú, de csakis a munkásosztály javára, mert hisz annak megélhetését biztosította és mert a munkás tényleg csupán jó és jobb között választhat. (Úyy van! jobbfelöl.) Én azt hiszem, t, képviselőház, hogy rossz, felette rossz szolgálatot tesznek mindazok hazánknak, sőt magának 9 munkásosztálynak is, a kik az ellenzékeskedés, a kik az egyenetlenkedés magvát hintik el a nép rétegeire, felette rossz szolgálatöt tesznek azok, a kik üszköt dobnak a munkás nép közé, mert nem tudják, hogy ezen üszök nem talál-e valóban gyúlékony anyagra, a melynek azután elfojtása annyi gondot okozhat majd, s a melynek káros hatásai egyáltalában beláthatatlanok. (Helyeslés jobbfelől.) Magyarországon évszázadok óta a lehető legpatriarcháüsabb, a legjobb viszony állott fenn a földbirtokososztály és a nép, vagyis a munkaadó és a munkás közt. Egy családot képeztek ezek. Ugyanezen munkaadó-osztály, ez a birtokos-osztály tette szabaddá mintegy 50 év előtt Magyarország jobbágyságát. Ez tette egyenlővé magával és ez emelte fel magához a munkásosztályt, a népet. Felemelte azért, hogy ezzel együttesen oly szilárd bástyát alkosson, a melylyel a netalán bekövetkezhető dúló viharok közepette is Magyarországnak egy újabb ezredévet biztosítson. Oda kell törekednünk tehát, t. képviselőház, hogy ez a viszony legyen még továbbra is ép olyan meleg, ép olyan állandó, miként volt eddig századokon át. (Helyeslés jobbfelől.) A törvény szigora, t. képviselőház, csakis a szerződésszegőre hat ki, s így ezt nem csak humánusnak, de igazságosnak, sőt teljesen méltányosnak is tartom. (Helyeslés jobbfelől.) Bizom a törvényhozás bölcseségében, hogy ezen, mondhatni, utolsó órában nem fog késni ezen törvényjavaslatot magának a földbirtokososztály/