Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-195

340 195. országos ülés 1897. deczember 13-án, hétfőn. az ifjak fizikai erejének túlságos kihasználásával szemben. Sőt azt látjuk, hogy a magyar parlament törvénybe akar iktatni olyan javaslatot, melyben a munkaidő napfelkelte és lemente szerint van meghatározva, és a ki pedig ezeket a munkaadó felfogása szerint nem respektálja, az becsukatik. Elismerem, hogy a mezőgazdaság sajátságos körülményei erre utalhatták a munkaadót, és hogy ezek czélszerűségi szempontok, melyek elől a mezőgazda ki nem térhet, de ha már törvényt csinálunk, oly intézkedésekel, melyek napfelkelte és naplementével foglalkoznak, legiszlatórius szempontból elfogadni nem lehet, mert ez először is határozatlan fogalom, másrészt mindazokat, a kik vele szembeszállanak, büntetéssel sújtja. T ház! Elismeréssel hajlom meg—a mint kifejtettem — a mezőgazdasági osztály előtt, de nem hallgathatom el, hogy e javaslat tárgyalásánál igen kellemetlenül érintett egyik-másik felszólalás. Midőn a tőzsde kinövéseiről és a kapitalizmus túltengéseiről volt szó: mintha akkor is ugyanazokat a t. urakat, ugyanazt a t. elemet láttam volna magam előtt, a mely most sorompóba szállt e javaslat mellett. A t. mezőgazdák és földbirtokosok, arra hivatkozva, hogy kizárólag ők képezik a magyar állam alkotó elemeit, mindent követeltek, a mi a tőke túltengését megakadályozhatja és a tőzsde szédelgéseit megszüntetheti, szóval mindaz ellen kívánták a retorziót, a mi a kapitalisztikug irányzatnak a magyar mezőgazdaságra való kedvezőtlen hatását idézi elő. Akkor ezen irányzattal rokonszenveztem magam is és azt mondtam, hogy nem helyes, hogy a mezőgazdaságot elnyomni engedjük, akár a helytelen tőzsdei szédelgésekkel, melyek az áraknak természetellenes fluktuációját idézik elő, akár a kapitalisztikus irányzattal, a mely esetleg a mezőgazdasági és agrárius igazságos és helyes irányzattal szemben a mezőgazdasági életet helytelen irányba tereli. De bocsánatot kérek, hol van azonban a gazdaközönség morális alapja, ha azt látjuk, hogy ugyanazok a gazda urak és gazdakörök, a kik a kapitalistákkal szemben oly nagy erélylyel síkra szálltak, a demokratikus érzelmeket félretéve, íme most meg a munkásosztálylyal, a vagyontalan osztálylyal, a mezőgazdasági munkásosztálylyal épen ilyen ádáz elkeseredettséggel szállnak szembe? Makfalvay Géza t. képviselő ár azt mondta, hogy ilyen törvényre azért van szükség, mert — így mond — ha e törvényt nem szavazzuk meg, akkor a mezőgazdának nagyobb bért kell fizetnie, és akkor a mezőgazda nem képes eleget tenni az állam iránti kötelezettségeinek. Makfalvay Géza: Nem ezt mondtam! (Zaj.) Visontai Soma: Idézni fogom, azt mondta: Azért van szükség e törvényjavaslatra, mert különben a mezőgazda nem képes eleget tenni az állam és társadalom iránti kötelességeinek. (Felkiáltások: Nem így mondta!) Bocsánatot kérek, egy államban, a mely most uemsokára fogja megünnepelni a szabadságharcz ötvenéves jubileumát, csak meg fogja engedni t. képviselőtársam, hogy ember és ember között ilyen különbséget tenni, mintha csak a jókabátos és úri módon élő embernek volnának kötelességei állam és nemzet iránt, de a munkásnak nem, az ilyen elvet el nem fogadhatjuk. (Felkiáltások bálfelöl: Nem is mondta senki!) Egyáltalában tisztába kell jönni a magyar parlamentben azzal, hogy az a legalább is fél, vagy egy millióra rugó magyar mezőgazdasági munkás, a ki nem hivatkozhatik telekkönyvre és az ő birtokosi voltára, se őseire, de a ki ezen hazának fia, itt született, kötelességének elégett tett az állam iránt mindenkor, hogy ennek épen úgy van kötelessége Isten, állam és család iránt, és minden olyan törekvés, mely a munkásoknak ezt a részét akármilyen jogtalan retorzióval akarja sújtani, csak azért, hogy munkásságát és verejtékét könnyebben biztosítsa a nagyobb jólétben levő osztály számára, az ilyen törekvés sem a szabadság, sem az egyenlőség, sem a testvériség, sem az igazság elvének nem felel meg. (Felkiáltások balfelől: Nem is mondta senki!) Épen azért, midőn ma felszólalok, engem nem vezet semmiféle ellenséges indulat a javaslattal szemben Én már beszédem elején megmondtam, hogy elismerem a földmí velésügyi miniszter úr legnemesebb intenczióját e törvény alkotásánál. Azonban azt ki kell mondanom és jelentenem, hogy az ő intencziójával e törvényjavaslat nincs semmiféle összhangban. T. ház! Ezen javaslat igyekszik orvosolni — elismerem, hiszen ott van a tizedik szakasz — mindazokat a hiányokat és visszásságokat, a melyeket a munkásosztálylyal szemben eddig a robot, az úgynevezett aratási uzsora, az úgynevezett Jancsi-bankó okozott, és a mit okozott minden olyan visszaélés, a mely a munkások tévedésbe ejtésével a munkának ellenértékét, vagy későbbi időkben való megállapításra halasztotta, vagy pedig olyan határozatlan formulában foglalta szerződésbe, a mely a munkás létének biztosítására és munkája értékének megtérítésére alkalmas nem volt. Elismerem, hogy ezen törvény mindezen visszásságokat kiirtani igyekszik és pedig— legyen megnyugtatva Rakovszky István t, barátom — a régi és az új földesurakkal szemben, mert én nem fogadhatom el és nem is bizonyította, hogy a magyar állam azon eleme, mely nem sorozható a latifundiumok tulajdonosai közé, hanem talán erős munkájával és odaadó szorgalmával a jelen korban szerzett birtokot, valami különösebb tekintetek alá esnék, mint a