Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-195

195. országos ülés 1897. deczember 13-án, hétfőn. 337 legyen szabad mindenekelőtt e javaslat 10. §-ára hivatkoznom, mely kötelezővé tévén a gazdának, részaratás esetén biztosítani a munkásnak tgy holdankénti becspénz-fixumot vagy bizonyos termény-minimumot, ez által az elemi csapások terhét a gazdák vállaira rójja, ez mintegy prémium nélküli biztosító intézetévé lesz a munkásnak. Mint ezt minden gazda tudja, ez sajnos, a mi szélsőségekre hajlandó klímánknál nem csekélység; ha például a legutóbb hozott mezőgazdasági statisztikát nézzük, abban Magyarországra elemi csapások által megsemmisülve a bevetett terület következő százalékát találjuk kitüntetve: 1880—1889. átlag a bevetett terület 4'44°/o, azonban egyes években, például 1881-ben ez kitett 10'69°/o-ot, 1890—1895. évek átlaga 174°/o-nyira apadt. 1896-ban azonban ismét Sä'Sö'b/o-ot tett ki. Nem akarok e számoknak abszolút pontosságot vindikálni, becslésen alapulván, de a felvett adatok nagysága még feltűnőbb, ha tekintetbe veszszük, hogy a statisztika csak azon elemi csapásokat vette számításba, a hol a vetés vagy annak egyrésze teljesen megsemmisült; továbbá, hogy túlnyomólag ép az Alföld van sújtva. Ezen elemi csapásokra nézve a munkaadó magas prémium mellett a jégre viszontbiztosíthatja magát, de az elemi csapások egyéb esetei ellen nem. Pedig 1886-ban például ezen károkból 43°/o aszályra esik. Elismerem ugyan, hogy a készpénzbeli bér vagy terményminimum, aránylag a várható résznél alacsonyabb összegében állapíttatván rendesen meg, abban a munkaadóra némi könnyebbség, mintegy ellenbiztosítás foglalva, de azért mindenesetre tetemes áldozatot involvál. Több, igaz humanizmus a szakaszban, mint a szocziális agitátorok nagyhangú beszédeiben és én is azt tartom, ezen módosítással, a javaslat fénypontjának, mely a büntelő határozatokat, remélem, nagyrészt elkerülhetővé fogja tenni. Terhelik továbbá anyagilag a munkaadót azon humanizmus követelte áldozatok, melyeket a 33. §. a beteg munkás gyógykezelését és ellátását illetőleg szab meg. Nem azért hozom fel ezeket, hogy sokalnám az áldozatokat, csak ellensúlyozni akartam azon állításokat, mintha ezen javaslat csak a munkaadók érdekét védené; nézetem szerint legdirektebb haszna lesz a jóravaló munkásnak. Felsorolt áldozatokat — meggyőződésem szerint — minden helyesen gondolkozó gazda szívesen meghozza, úgy a maga jól felfogott, mint hazafiságból a közjó érdekében. De nemcsak, igen helyesen, anyagi terheket nem ró a munkásra, megadja a munkásnak azt, mire joga van: KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. X. KÖTET. a) megvédi kijátszás ellen; a 9. §. határozatai szerint kitüntetendő lévén hozzávetőleg a learatandó terület és a termények neme; b) erélyes rendszabályokhoz nyúl a munkások kizsákmányolását meggátlandó (lásd a 32. §.), és remélem ezzel lejár a Jancsi-bankók korszaka. T. ház! Hiszem és remélem, hogy miként intencziója is, e javaslat a jó munkásra jótétemény lesz. A büntető határozati rész ellen felhozottakra nem érzem magam hívatva tüzetesebben reflektálni ; de legyen szabad megjegyeznem, hogy tévedésen látszik alapulni azon állítás, hogy csak egyoldalúlag a munkás iránt túlszigorú; méltóztassék beletekinteni az országos magyar gazdasági egyesület közgazdasági szakosztálya véleményébe, ez ép a munkaadók elleni drákói szigort kifogásolja; úgy látszik, minden a szemponttól függ. Szerény nézetem szerint csak a bűnöst sújtván; a szigor, tekintve a kérdésbeni nagy érdeket, csak helyes; a mi ellen irányúi, az mind munkásnál, mind munkaadónál beteges jelenség, még pedig fekély, hol csak a sebész erélyes és czéltudatos közbenjárásától várható gyógyulás. Legyen szabad még megjegyeznem, hogy az 1884 : XVII. ipartörvényünk nagyon hasonló intézkedéseket tartalmaz. A 163. §. békéltetés itt kivihetetlen. A mi végre a hatósági fórumok kérdését illeti, azok — nézetem Bzerint — egész helyesen lettek megválasztva. Tekintve a gyors eljárás imperativ szükségességét, nem is igen lehetett első fórumnak mást, mint a főszolgabírót választani. Különben itt is fennáll az analógia az ipari törvény nyel. Jelzett fórumok erkölcsi képesítésének kétségbe vonása ellen kell tiltakoznom. Egyesek csupán — hála Isten — lehetnek kivételek, kik nem ütik meg a mértéket, úgy itt, mint minden más pályán, de ez nem azt bizonyítja, hogy jelzett fórumokra nem való e javaslatban bíráskodást bízni, hanem hogy jelzett egyének nem valók helyeikre. Nézetem szerint ez a logika. Tekintve tehát jelen javaslatban foglalt jó és üdvös intézkedést, melyek egyrésze apai gondoskodásról tanúskodik a munkásosztály iránt, hiszem, hogy igazságosan és tapintatosan, de czéltudatosan és erélyesen alkalmazva, jelen javaslat meg fog felelni a bele helyezett várakozásnak, és ha egy csapásra nem is varázsolja vissza a régi jó időket, karöltve más intézkedésekkel, gátat vet a munkaadók és munkások közötti viszony további elfajulásának. A javaslatot ezek folytán a részletes tár43