Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-195

195. országos fllég 1897. deezember 18-án, hétfőn. g^9 Szükségesnek tartom a t. miniszter ár és » t. ház becses figyelmét felhívni arra is, hogy az igazolv/ny kérdésénél a törvényjavaslat csak a munkásra mondja ki, hogy igazolványnyal birnia kell, a munkaadóról pedig nem szól! Hogy példát hozzak fel a t. miniszter urnak, felemlítem, hogy nemrégiben egy 40 ezer holdas uradalom tulajdonosa a nála 20 évig szolgált ispánra azt a kifogást tette, hogy ő ispánját nem hatalmazta meg az aratási szerződés meg­kötésére és a hatóság helyt adott ezen kifogás­nak. A törvényjavaslatban c«ak jogi vagy álta­lános meghatalmazásról van szó. Szükségesnek tartom tehát, hogy szabályosan köríílirassék, hogy az, a ki a munkaadó nevében mini meg­hatalmazott megjelenik, feltétlenül igazolja, hogy a szerződést a munkaadó nevében köti és a munkaadó ezen a czímen többé kifogást ne tehessen. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Áttérek már most azon kifogásaimra, a me­lyeket, mint mondottam, az egyéni szabadság, a törvény előtti egyenlőség és az emberi mél­tóság nagy eszméiből kiindulva akarok felhozni. (Halljuk ! Halljuk !) Itt van a törvényjavaslatnak 37. §-a, a mely azt mondja, hogy ha a munkás nem jelenik meg a munkahelyen, vagy ha meg­jelent is, de távozott, akkor a munkaadónak kérelmére, tehát egyoldalúlag, mert a munkás nem lesz meghallgatva, minden kihallgatás nélkííl karhatalommal azonnal kivezetendő lesz a mun­kára. T. ház! Vannak nagy törvényeink, melyek nemcsak a törvénytárba, hanem a magyar nemzet szivébe és lelkébe vannak beírva, a melyek így szólnak: a törvény előtt mindenki egyenlő és senkit kihallgatás nélkül hazánkban elítélni, megbüntetni nem lehet. Az a munkás is ember és polgár, miért engedjük meg, hogy kihallgatás nélkííl karhatalommal kivezettessék? Hiszen ebben a kivezetésben becsületsértés, az emberi méltóságnak megbecstelenítése van. (Tetszés a szélső baloldalon.) Igaz, hogy van a törvénynek egy szakasza, a mely azt mondja, hogy a munka­adó, a ki az ilyen kivezetést jogtalanul kívánta, megbüntettetik, de ez nem elégtétel a munkással szemben, hanem ez csak megtorlás az igazság szempontjából, mert az a kivezetett, az a meg­beestelenített munkás elégtételt már nem kap sehol. (Ügy van! a szélső baloldalon) A törvény 53. §-a azt mondja, hogy az a munkaadó, a ki visszaél a munkásával; a ki nem fizeti őt ren­desen; a ki szeszes italokkal iparkodik a szol­gáltatott munkát kiegyenlíteni; a ki uzsorával dolgozik; a ki váltót vesz tőle, az 15 napi elzárásig büntethető; míg ellenben a munkás egyszerű meg nem jelenésért 60 napi elzárást kap. (Mozgás a szélső baloldalon.) Már most, t, ház, ha a büntető jog szempontjából nézzük meg KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. X. KÖTET. ezt a kérdést, a munkaadó bűntényében benne van az uzsora, a csalás, a becsületsériés, a haszonlesés és az egyéni szabadság korlátozása, tehát ötféle deliktum, de a munkás mulasztásá­ban büntetőjogi deliktum nincs, az egyszerűen magánjogi mulasztás. Törvényelőtti egyenlőség ez, t. ház ? (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) ölay Lajos: Egy esztendőt az ilyen munkaadónak! ítátkay László: T. ház! Majd a részle­tek tárgyalásánál azon szakaszokra, a melyekre kifogásaim vannak, indítványaimat elő fogom terjeszteni. Most csak azt akarom ismételni és figyelmébe ajánlani a t. háznak, hogy engem a felszólalásnál tisztán az igazság Szeretete vezet és az a kötelesség, a mely minden törvényhozóra háramlik akkor, midőn egy ilyen törvény meg­alkotására készül. (Élénk helyeslés a szélső bal­oldalon.) Én e kérdésben, t. ház. sem mint mun­kás, sem mint munkaadó érdekelve nem vagyok ; teljesen elfogulatlanul nézem egyrészről a mun­kások százezreit, a verejték embereit, látom más részről a munkaadót, a magyarságnak ezt az egyik megbízhatóbb szabadságőrét, és az előre­haladásnak úgyszólván ősi letéteményesét. A t. miniszter úr tegnapelőtti felszólalásában felhozta azt, hogy a magyar gazdának elévülhetetlen érdeme a jobbágyság eltörlése. Én a t. törvény­hozáshoz fordulok! Azt hiszem, t. ház, hogy ezen törvényhozás kapuján, ha nem látszik is, láthatatlan betűkkel oda van felírva: »Szabad­ság, egyenlőség, testvériség.* Én azt hiszem, t. ház, hogy e szavaknak nemcsak ott a küszöb felett kell láthatatlanul felírva lenniük; de min­den alkotáson, a mely innen társadalmi kérdé­sekben kimegy, ott kell ragyognia e szavaknak : »Szabadság, egyenlőség és testvériség!« (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) és eddi^ ott is ragyogott társadalmi kérdésekben hozott ha­tározatoknál, mutatván azt, hogy a magyar tör­vényhozás lelke ilyen kérdésekben eddig mindig nagy és fenséges volt. Ezeket ajánlom, t. ház, becses figyelmükbe akkor, midőn e törvényjavaslatot tárgyaljuk. fentartván elhatározásomat, hogyha az általam hiányosaknak talált szakaszok módosítva nem lesznek, akkor a törvényjavaslatot nem szavaz­hatom meg. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Lits Gyula! Lits Gyula : T. képviselőház ! (Halljuk!) Ha valaki az előttem szólott t. képviselő úr beszédét figyelemmel végighallgatta, valóban el kell ismernie, hogy az igen nemes intencziók által vezérelt, igen fenkölt érzülettőt volt át­hatva és ha valóban csak azon munkásokról volna szó, a kiket a t. képviselő úr jogos vé­42

Next

/
Oldalképek
Tartalom