Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-195

326 195. országé* Ülés 1897. decxember 13-án, hétfőn. külföldről kell azokat hozni; de az aratás oly tény, a melylyel Magyarországon számolni kell. Magától értetődik, hogy az izgatók elleni szigor helyes, hanem van mindennek határa. Itt van a 65. §., a mely arról szól, hogy a munkásoknak összebeszélniük nem szabad, nem szabad megállapodniok sem egy bizonyos munkabéremelésben. Ezek oly dolgok, melyeknek helyességét nem tudom belátni; a munkásnak e részben szabadságot kell adni, hogy bizonyos munkabért követelhessen. Hanem azután az a munkás, a ki már szerződött, ne képzelje, hogy munkabéremelést czélzó sztrájkba belemehet. A milyen szigorú volnék azon munkás irányában, a ki szerződött munkás létére a sztrájkot csinálja vagy pártolja, époly kevéssé volnék szigorú azon munkás iránt, a ki saját maga érdekében, de még mielőtt az aratásra uézve szerződést kötött volna, a munkabér emelése érdekében összebeszél s társaival együtt akar működni. Ezt majd a részleteknél csak egy szóval szeretném módosítani s azt hiszem, bogy ez könnyen meg is fog történni. Én azt hiszem, bogy a mi bajunk Magyarországon az, bogy a népnek nagymérvű uzsorával kell megküzdeni. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha azonban az uzsora le lesz szorítva oda, a hova való, tudniillik a rossz gazdákhoz és a tékozlóhoz, de nem engedjük a kis embert, a ki hitelt érdemel és jó gazda, az uzsora körmei közé jutni, akkor nagy társadalmi haladást fogunk előidézni, a mely mindezen bajok nagy részének elejét fogja venni. Nem mondom azt, hogy egy teljesen birtoknélkú'li munkás lelkéből ki fogjuk a szoczializmust küszöbölni, hiszen őt az uzsora nem igen fosztja ki, hanem a mi nagyobb baj, a szoczialisták táborában nemcsak munkások vaunak, hanem ott van a kisbirtokosoknak egy része is. Ezek pedig nem oda valók, ezeknek nincs ott helyük, s ha ott vannak, oka az, hogy az uzsora által, a mely a legnagyobb mértékben dívik, nagyon szenved és mert szenved, szoczialistává lesz. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Szabadítsuk meg a kisgazdát az uzsorától s akkor vissza fog térni, a hova természeténél fogva tartozik, tudniillik a birtokos-osztály közé. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Méltóztassék tehát az uzsorát, a mely nemcsak pénz tekintetében, hanem a mi sokkal rosszabb, termény tekintetében, a mely mód pedig a kisbirtokosokat leginkább kiszipolyozza, vidékenként másként és másként dívik, üldözni és akkor ezután az igazságügyminiszter úrnak, ellenzéki ember létemre, köszönetet fogok mondani intézkedéseiért; igeu sajnálom, hogy nincs jelen a miniszter úr, a ki mint hallom, nem régiben Beregmegyére vonatkozólag a terményuzsorát hivatalból üldözendőnek mondotta ki. Ezt az intézkedést végre kell hajtani az egész országban s akkor szanálva lesz a helyzet. (Helyeslés balfelől.) Kérem a miniszter urat, fordítsa figyelmét erre a dologra s jót állok, hogy akkor a szoczialista mozgalmak meg fognak gyérülni. (Igaz! Úgy van/ a bal- és szélső báloldalon.) A mostani momentán dolgokra nézve felhozom, hogy önök hitelszövetkezeti törvényt szándékoznak csinálni. Hogy ez milyen lesz, azt nem tudom, de timeo Danaos et dona ferentes. (Derültség balfelől.) Méltóztassék attól a törvénytől eltekinteni, méltóztassék annak a hitelszövetkezeti szervezetnek, mely ma készen áll, addig is, a meddig a hasonló törvény alapján hasonló új szövetkezetek létesíteni fognak, megadni a módot, hogy két-három milliónyi hitelt adhasson, de rögtön egy pár hét alatt, és jótállok, hogy sok bajnak elejét veszszük; (Helyeslés a baloldalon.) akár Szabolcsmegyében, akár Beregben, akár az Alföldön igen jól fogjuk tudni plaszirozni a pénzt. Méltóztassanak bármikép intézkedni, örömmel vállalja ezt el a hitelszövetkezet rövid időre is, provizóriusan is, a meddig az új törvény nem lép hatályba. Ezt vagyok bátor ajánlani a t. ház figyelmébe, különösen ez az utolsó momentum sok haszonnal fog járni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Lakatos Miklós jegyző: Rátkay László I Rátkay László: T. képviselőház! Hogy minden félreértés eleve kizárjak, ki kell jelentenem, hogy pártom ezt a kérdést nyilt kérdésnek Nagyta. Azért kérem, a t. képviselőhazat, hogy azt, a mit mondani fogok beszédemben, úgy tekintse, mint a miben tisztán csak egyéni meggyőződésem és véleményem tükröződik vissza. T. képviselőház! A most előttünk fekvő törvényjavaslat olyan nagy szocziális társadalmi kérdést ölel fel, hogy bátran mondhatom, fontosabb, lényegesebb törvényjavaslat ilyeu értelemben rég nem volt a háznak asztalán (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) s mert ilyennek látom, ki kell jelentenem azt is, hogy nem tartom szerencsésen megválasztottnak az időpontot, midőn a t. miniszter úr ezt a törvényjavaslatot tárgyalásra ide hozta. Nagy közjogi kérdések, a külön vámterület, az önálló bank kérdése, a mely az egész országnak vagyoni kérdését öleli át, ezek foglalkoztatják az elméket, hiányzik tehát a t. házban azon nyugodtság, a mely ennek a törvényjavaslatnak alapos megbirálásához szükséges. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Pedig ennek a kérdésnek szerencsés megoldása áldás lesz a hazára, elhamarkodott, szerencsétlen, tálszigorú megoldása pedig örökös bajok kútforrása leszen. Nagyon igaz, hogy ezt a kérdést nem szabad tisztán eszményi szempontokból bírálni, de viszont az is igaz, hogy itt nem lehet alkalmazni azt a közmondást, hogy a czél szentesíti