Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-194

gj^ 194. országos ülés 1897. dec/.ember 11-én, szombaton. nyilatkozni és e lélek nem fogja meghajtani azon munkás karját, hogy erőszakkal és akarata ellenére munkába állítsák. Tehát, t. ház, ily törvény alkotása szintén arra az időre emlékeztet engem, a mikor a régi robotos földesúri világban, a mire még azok, a kik azon korban éltek, akár mint földesurak, akár mint jobbágyok emlékeznek, a földesúr huszárja hajtotta ki a jobbágyot, hogy szántson, vessen és arasson. Még azon korszakban, t. ház, miután egy ezredéves állami élet szellemébői vette erkölcseinek megnyugvását és türelmét arra, hogy tűrjön ilyen helyzetet, abban a korban még a munkára való hajtásnak ezen eszköze alkalmazható és talán gyakorlatilag kivihető volt; hanem a XIX. század végén, mikor az a munkás nemcsak kenyeret követel az államtól munkájáért, de politikai jogot is; a mikor joggal követeli, hogy ne csak emberszámba, mint nyers fizikai tényező, hanem politikailag mint polgár is számba vétessék, szuronynyal aratókat csinálni nem fognak. T. ház! Ez is olyan Achilles sarka ennek a törvénynek, hogy bizony nem kell hozzá Hercules, mert azt az Ántaeust, a ki ezt a törvényt alkotta, mi azzal a törvényjavaslattal együtt Hercules nélkül is akár a sírba temethetjük, mert ebből a törvényből úgy, a mint van, törvénynek lennie nem szabad, törvény nem lehet; ez ellen a parlamentnek minden tagja tiltakozni fog, és egész erejét harczba viszi, a kiben a demokratizmus és liberalizmus szeretetének csak legkisebb porczikája is él, De most beszélek a törvényjavaslat azon részeiről, a melyek a munkással szemben elzáratást és nagyfokú pénzbüntetéseket szabnak ki és arról a mai korszellemmel homlokegyenest ellenkező felfogásról, a mely megalázása és meggyalázása volna ennek a korszaknak, a mely szerint a munkaadó számára fentartassék azon kivételes úri jog, hogy ha már a munkás elítéltetett, becsukják-e azonnal, vagy becsukják-e később. Ilyen törvényt ne próbáljanak az urak kierőszakolni, mert ilyen törvényt a magyar törvényhozással elfogadtatni nem lehet. Hogyha olyan munkásvilág van még Magyarországon, a mely megengedné, hogy ilyen törvény alkottassék, az megérdemelné, hogy bilincsre verve kötélen kisérjék a munka terére. Ez, t. ház, nem az a törvény

; a melyet meg akarunk alkotni, a melylyel a munkást el akarjuk némítani, a minthogy akarom én is; annak a törvénynek a jogegyenlőség eszméjében a munkaadót és munkást egyforma színvonalra kell emelnie. Ebből a törvényből ez a lélek hiányzik és épen azért nem vezet arra a czélra, a melyet a miniszter úr vele elérni kivan, sőt annak épen az ellenkezőjét fogja támasztani. Azután, t. ház, ha veszem a törvényjavaslatnak legkardinálisabb rendelkezését, a büntető eljárás végrehajtásának módját és azon hatóságot, a mely erre a törvény által kirendeltetik; ki képzeli azt, hogy Magyarországon szolgabírákkal ée közigazgatási bizottságokkal bíínfenyítő eljárást alkalmazni lehessen, a nélkül, hogy minden pillanatban és minden léptennyomon égbekiáltón fel ne támadjon a büntető eljárással szemben a kifogás? Képzelje el a t, miniszter úr azt, hogy egy főszolgabíró a földesúrral szemben, a kinek asztalánál vele együtt ŰJ, sőt a mikor kimegy a munkásbajokat megvizsgálni, először a földesúr asztalánál megebédel és ott meghál, hogy az majd keresni fogja, mikép nyerjen a munkás érdeke különösebb védelmet a földesúrral szemben? Ivánka Oszkár: Ha tisztességes ember, akkor azt fogja keresni! Sima Ferencz: Csodálom, hogy Ivánka Oszkár t. képviselőtársam most ennél az egy esetnél kivételesen ily nagylelkű regarde-ot nyújt Magyarország főszolgabírói karának, holott egész politikai szereplése alatt örömmel láttam, hogy ismeri Magyarország általános politikai viszonyait, a miből kifolyólag ő egy pillanatra sem volt képes felajánlani a főszolgabíró urak számára, hogy őket ilyen böntető eljárásra teljesen alkalmatos hatóságnak elfogadja. Ez uraim, nem létezik. Egyedül és kizárólag a független bíróság lehet az, a melynek még a védszárnyai alatt némi oltalmat leheÉ e tekintetben keresni, vagy esetleg találni, a mi engem ebben a kérdésben, ha egyáltalában elfogadja a törvényhozás, hogy ilyen büntető szakaszok a törvényben megállapíttassanak, még megnyugtathatna. De hogy a főszolgabíró hozzon hatvan napra terjedő fogházbüntetésről határozatot? Hiszen tudok rá példát, hogy van Magyarországon olyan főszolgabírói járás, -- ha a t. földmívelésügyi miniszter úr kíváncsi rá, priváté megfogom neki mondani, hogy hol — a hol aratás előtt kihívják a főszolgabírót az uraság földjére, azt mondják neki, hogy: t. főszolgabíró úr, járja be, ez a tábla a legjobb vetésünk ebben az évben, a melyik a legjobb rész, ottan önnek kiszakítunk tíz holdat, learatjuk, megcsépeljük, behordatjuk, tessék azt kiválasztani. Lázár Árpád: Elég szégyen! Fel kell jelenteni. (Felkiáltások jobb- és balfelöl: Ki as? Tessék megmondani! Nagy »aj.) Sima Ferencz: Hát kérem, én nem tartozom azt megmondani. Radvánszky György: De igen, tartozik vele! Tessék megnevezni! (Felkiáltások jobb- és