Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-194

304 ***• országos ülés 1897. deczember 11-én, szombaton. mum által megfelelően biztosítva, szóval a két fél érdekeit, különösen azon módosítások által, melyek tudtommal a részletes tárgyalásnál be fognak adatni, kellően kielégítve látván, miután felszólalásom czéljáúl különben is a javaslat ezen két, a nemzeti érdekekkel olyannyira kapcsolatos alapgondolatának kidomborítását tűztem ki, bátran befejezhetném beszédemet, (Halljuk! Halljuk!) ha sajnálattal nem látnám hiányát a javaslatban alföldi szempontból némely oly in tézkedésnek, a melyet legalább az erkölcsi hatás elérése szempontjából az ország szine előtt szóvá tenni kötelességemnek ismerem. (Halljuk! Halljuk !) A diszkrécziós munkák azon fajtájáról kívánok említést tenni, vagyis inkább megbélyegezni azon immorális szolgáltatásokat, a melyek az Alföldön valóságos uzsorává fajulván a munkás nép elégiüetlenségének egyik rugóját képezik, (Helyeslés. Halljuk!) Jól tudom, t. ház, a diszkrécziós munkák az ország különböző vidékein dívó, patriarchális gazdasági rendszernek egyik alapfeltételét képezik; de nem is ezek ellen a munkák ellen emelem én fel szavamat, hanem azon emberietlen eljárás ellen, a melynél fogva az Alföldön a munkásnép a feles és harmados tengeri-művelésnél kényszer helyzeténél fogva oly mértékű mellékszolgáltatásokat kénytelen teljesíteni, hogy az általa elvitt feles és harmados tengeri értéke a teljesített mellékszolgáltatások értékének megfelel. Méltóztassanak meggondolni, hogy az Alföld számos bérleti- és parasztgazdaságában a kukoricza feles és harmados kényszerhelyzeténél fogva annyit fizet pénz ben, csirkében, tojásban, robotban, sőt fehérneműben is a munkaadónak, hogy a munkájával kiérdemelt termés értékét a munkaadótól újból megvásárolja. És vájjon csodálhatjuk-e az ilyen tapasztalatokat szerzett munkástól, hogy nem viseltetik kellő tisztelettel az egyességek iránt, midőn az egyességekben nyitott tért lát oly előnyök biztosítására, a melyek az ő kizsákmányolására szolgálnak. Ha lehetett, t. ház, törvényt alkotni, mely eltiltja az uzsorát a tőkehitelnél, miért ne lehetne ebiltani az uzsorát, a mely nemkevésbbé becses tőke, a munka tőkéje után szedetik. Én azt hiszem, t. ház, csökkenjen inkább a munkabér, de szűnjék meg az a visszaélés, a melyet leplezve bár, de a kialkudott munkabér rovására követel meg az Alföldön számos munkaadó, és a mely csak arra szolgál, hogy soha se fogyjon ki azon izgatók kezéből a fegyver, a kik a munkások elégületlenségét a saját, önző czéljaik elérésére felhasználni akarják, (Úgy van! Általános, élénk helyeslés.) Jól tudom én, t. ház, hogy az ország különböző részein fennálló és a gazdasági rendszer alapját képező diszkrécziós munkák miatt az ily uzsorává fajúit szolgálatokat a javaslatban korlátozni nem lehetett, de épen azért, nehogy a lelketlen munkaadók, a törvénybe kapaszkodva ezentúl még kíméletlenebb eljárást tanúsítsanak, az alföldi viszonyokat ismerve, kötelességemnek tartottam felemelni szavamat, hogy egyrészt ezen lelketlen eljárás elítélésére alkalmat nyújtsak, másrészt, hogy az igen t. földmívelési miniszter urat arra kérjem, hogy a végrehajtási rendeletben a diszkrécziós munkáknak a szerződésekben! p sntos körűlírását különösen megkövetelje, hogy ekképen a nyilvánosság által az eddig leplezett uzsora korlátozva legyen. (Élénk helyeslés és tetszés.) T. ház! Az igen t. előadó úr a tegnapi napon behatóan ismertetvén a javaslat részletes intézkedéseit, felesleges munkát végeznék, ha arra is kiterjeszkedném, bár a magam részéről is meg kell jegyeznem, hogy az összes intézkedések oly szerencsés kézzel vannak kontemplálva, hogy azok oly vidékeken, a hol a patriarchális állapotok még fennállanak, a leg kevésbbé sem ártanak, viszont az ország oly vidékein, a hol az agrárszoczializmus már tanyát ütött, kétségtelen haszonnal járnak. És, t. ház, ezzel eléri a javaslat tulajdonképeni czélját, az agrárszocziális mozgalom kinövéseinek a megszüntetését, de eléri azon magasabb ezélokat is, melyek a magyar földbirtok érdekeinek az oltalmazása és a magyar munkásnép megélhetésének és megelégedésének biztosítása által ezen javaslathoz nemzeti szempontból fűződnek. Én, t. ház, ki az agrárszocziális vita alkalmával csak jósoltam, ma már, ismervén az alföldi viszonyokat, de ismervén a javaslat diszpoziczióit is, bátran merem állítani, hogy az igen t. földmívelésügyi miniszter úr, midőn elhatározta magát a munkaadók és a mezei munkások érdekeit ezen kielégítő törvényhozási intézkedések megtételére, egy csapással visszaadta az Alföld gazdaközönségének nyugalmát, de visszatartja a munkások ezreit is azon régi eszmekörilkben, a melyben a munkát becsülni s a hazát szeretni tanulták. Elfogadom a javaslatot. (Élénk helyeslés és tetszés jóbbfelöl. A szónokot számosan üdvöslik.) Lázár Árpád jegyző: Makfalvay Géza! Makfalvay Géza: T. ház ! A szőnyegen levő törvényjavaslat, miként indokolásában is kijelenti, nem lép fel azzal az igénynyel, mintha a munkáskérdést szabályozni akarná. Nem is lehet ezt a kérdést egy törvénynyel szabályozni. A törvényhozási működések egész lánczolatára, számos előzetes kormányzati intézkedésekre és különösen sok időre lenne szükségünk, ha a munkáskérdést a maga egészében rendezni óhajtanok. Azonban a legújabb időben a munkások körében oly irányzatok kaptak lábra, oly tüne-