Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-194

19á.' országos ülés 1897. deczember 11-én, szombaton. 301 érdek ma az Alföldön a magyarság zömében teljesen védtelen állapotban van. Mondhatnám, egy kegyetlen társadalmi háború folyik ott, melyben a birtokosok és a munkások küzdenek egymással, a nélkül, hogy a küzdelem hasznát, vagy azon károkat látnák, melyeket ezen küzdelem nemzeti szempontból okoz. És, t. ház, — lehet, hogy tévedek, — de az országszerte mindinkább terjedő agrár-szocziális mozgalomban én nem annyira a gazdasági, mint a nemzet-politikai tartalmát keresem. Rám nézve nem annyira a gazdasági szempont, mint főképen a nemzeti érdek a döntő. Ez az érdek pedig a legszorosabban összefügg az Alföld gazdasági érdekeivel, melynek rónáin, ha a munkások összebeszélése folytán a termés megsemmisül, az Magyarországon nemcsak gazdasági bajt, hanem országos csapást is jelent. S a mint megtalálom ezt a nemzeti vonást a földbirtok fentartásának biztosításánál, épúgy megtalálom a munkások érdekeinél is, kiknek megelégedése nemcsak elzsibbasztja a nemzetközi izgatások erejét, hanem megerősíti a magyar munkást azon régi ragaszkodásában, a melylyel a nemzeti eszmék iránt azelőtt viselkedett. Én nem tehetek róla, t. ház, de ennek a javaslatnak vizsgálásánál előttem mindig csak ez a két szempont domborodik ki, és mindig csak azt keresem, ha vájjon a magyar földbirtok és a magyar munkáskéz érdekei a mRgyar nemzeti lét szempontjából oly mértékben biztosíttattak-e, melynél fogva a magyar nemzeti állam ezen alap-gerendái bekövetkezhető társadalmi harczok alatt megrendítbetők ne legyenek. Midőn tehát az agrár-szocziális mozgalom kinövéseit törvényes intézkedésekkel orvosolni akarjuk, alig szükséges tovább bizonyítanom, hogy ezáltal nemcsak sürgős gazdasági követelményeknek teszünk eleget, hanem egyúttal fontos nemzetpolitikai akcziót is végzünk, mely körülmény kétszeresen sarkal bennünket arra, hogy a javaslat diszpoziczióit komoly és lelkiismeretes megfontolás tárgyává tegyük. De e mellett nem szabad megfeledkeznünk, t. ház, arról sem, hogy ez a javaslat a gyakorlati életnek készült, a melyet elvont doktriner elvekkel szabályozni nem lehet, a melynek keretében a nagy nemzeti érdekek előtt a doktriner tanoknak is meghajolni kell. De nem szabad megfeledkezni arról sem, t. ház, hogyha vannak még vidékek, a hol az agrárszoczializmus baját nem ismerik, s a melyeket épen ezért szorítani fog egy kissé e javaslat rendszere, azoknak le kell mondani kényelmükről, mert ezáltal fontos nemzeti érdekek biztosításának hoznak hazafias áldozatot. Szóval, t. ház, az előttünk fekvő törvényjavaslat tárgyalásánál jogi sablonok, ne partikuláris vidéki érdekek legyenek irányadók, hanem azon általános nagy szempontok, a melyek e kérdésnél a nemzeti politika érdekköreit érintik, és a melyek a gazdasági élet követelményeivel jelen esetben teljesen kongruens érdekek gyanánt jelentkeznek. Ez a javaslat, t. ház, nem lép fel azzal az igénynyel, hogy az országszerte mindinkább terjedő agrárszoczializmust egy csapásra meg fogja oldani, mert a kereseti viszonyok ürességei, a melyben én a baj főokát találom, ezentúl is fenmaradnak és a szocziálpolitikai intézkedések egész sorozatára van még szükség, a mely az Alföld csodálatos klimatikai viszonyaival megküzdve, az ottani kereseti viszonyok ürességeit egyenletessé tegye. De fellép azzal az igénynyel, t. ház, a melylyel a régi patriarchális alapon nyugvó törvény már megküzdeni nem tudott, hogy számolva a harczczal, a mely a tőke és szegény, a munkaadó és munkás között az egész vonalon folyik: pontos körülhatárolással jelöli meg azon határt, a melyen túl egyik félnek sem szabad a jogállam megtorlása nélkül hatolni. Fellép azzal az igénynyel, hogy megállapít egy jogrendet, a mely jogrend akkumulátora lesz azon súlyos küzdelmeknek, a melyeket a birtokosok és munkások az Alföldön ez idő szerint vívnak, és a mely által a munkaadó és a munkás, valamint az eljáró hatóság a maga jogait és kötelességeit ismerni fogja. És fellép végűi azzal az igénynyel, t. ház, — és őszintén mondhatom, ebben találom én a javaslat nimbuszát, hogy a magyar földbirtok érdekeinek oltalma és a magyar munkás kéz megelégedésének biztosítása oly mértékben szerepel vezéreszme gyanánt az egész javaslaton keresztül, hogy azon fontos nemzeti érdekek, a melyek ezen javaslat politikai tartalmát is képezik, az egész vonalon törvényes garancziákat nyerjenek. (Helyeslés jobbfelől.) Hogy ez nem frázis, t. ház, egyszerűen meggyőződhetünk arról, hogyha megkeressük azt a két alapgerendát, a melyre az egész javaslat fel van építve. Ennek a javaslatnak bevallott czélja a mindinkább terjedő agrár-szocziális mozgalom kinövéseit megszüntetni. És ezen czél elérésére két eszközt látunk a javaslatban megjelölve: az egyik a jogosság és méltányosság határáig engedékeny felfogás a munkásnép megélhetési érdekei iránt, a másik a nélkülözhetetlen védelem a munkaadók számára, azon szerződésszegő munkások és munkásizgatókkal szemben, a kik ne n annyira a megélhetés biztosítására, mint inkább a társadalmi rend felbontására törekesznek. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Az első a minimumeszmében, a másik a megkötött aratási szerződések teljesítésének biztosításában nyer kifejezést. Az első magában foglalja a munkás megélhetését és majdan megelégedését, a másik ma-