Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.
Ülésnapok - 1896-193
282 l 93 ' országos ülés 1897. deczember 10-én, pénteken. Sima Ferencz: T. ház! Tisztán csak azért szólalok fel, mert tegnap a házszabályokra való hivatkozással felemlíttetett itt, hogy helytelen az az álláspontom, mely szerint, ha a parlament tekintélyét és méltóságát a törvényalkotási eljárás körűi meg arkajuk óvni, a képviselőháznak a jelen kérdésben máskép eljárni nem volna szabad, mint egyszerűen a javaslatot visszautasítani, mert a házszabályok idevonatkozó rendelkezése szerint a kormány egy javaslatától sem lehet megtagadni az osztályok tárgyalását. Azonban, t. ház, a házszabályok idevonatkozó rendelkezése csupán normális viszonyokra vonatkozik; de akkor, a midőn a képviselőház azt látja, hogy a kormány a legnagyobb mértékben frivolitást űz a törvényhozás méltóságával, 8 a törvényalkotás körüli eljárással, akkor a kormánynyal szemben nem a házszabály, hanem a képviselőház tekintélye, méltósága és az azzal járó kötelesség az irányadó és parancsoló. (Igás ! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezek után azt kérdem a t. kormánytól, hogy miután a képviselőház megalkotta a provizóriumról szóló törvényt, hát mi történt azzal ? Nem fogja talán a képviselőház később sem számon kérni a kormánytól, hogy tulajdonképen mi történt ezen országos határozattal? Talán jogában áll a kormánynak egy törvényjavaslatot vagy törvényalkotást egyszerűen a zsebében tartani a nélktik hogy magának a törvényhozásnak ezen törvényalkotás sorsáról számot adjon ? Ez az eljárás, t. ház, jellemzi a mi kormányzati i endszerünket, de egyúttal jellemzi azt a helyzetet, hogy a magyar parlament méltósága oda sülyedt, hogy szó nélkül, minden ellenmondás nélkül tűri el a magyar képviselőház, hogy a kormány ilyen komédia színvonalára sülyeszsze a képviselőház törvényalkotó méltóságát és tekintélyét. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezért tettem én azt az indítványt, hogy mielőtt a képviselőház a kormány által benyújtott törvényjavaslatnak tárgyalásába bocsátkoznék, ez adassék vissza azzal a határozott utasítással, hogy a koimány adjon számot arról, hogy a már megalkotott és a törvényhozás mindkét háza által elfogadott törvényjavaslattal mi történt, vagy mi fog történni. Jól mondta Kossuth Ferencz t. képviselőtársunk, hogy hasztalan kelne itt fel Deák Ferencznek a szelleme, hasztalan hallá!ná itt szavát a világ egyik legnagyobb szónoka, itt nem a szó, nem az eszme, nem az elvök vívják a harczot és küzdelmet, hanem pusztán a kormány önfentartási ösztöne az, a mely itt él és uralkodik, a melynek a háta megett egy párt ül, a melyik teljesen elvesztette erkölcsi jogosultságát és tekintélyét a nemzet előtt arra, hogy ennek a kormánynak törvényes és jogos korrektivumánl szolgáljon. Igenis elvesztette, t. ház, mert akkor, mikor a nemzet életére messze kiható törvény alkotásáról van szó, mikor épen az a bázis, a melyen az önök politikájának egész súlya fekszik, van törvényalkotással megtámadva, önöknek kellene számot adni arról, önöknek kellene megokolni, hogy miért így és miért nem úgy csinálják a törvényjavaslatot, a mint ezen párt részéről épen az 1867: XII. törvényczikk rendelkezése alapján követeljük. Még most a t. túloldal nyugodt mosolylyal nézi azt a küzdelmet, a melyet mi ezen oldalról kifejtünk, de legyenek az urak nyugodtak az iránt, hogy e tekintetben ezen párt részéről nincs fenyegetés, az ezen párt részéről hazafias kötelesség, a mikor azt mondjuk és kiáltjuk önök felé, hogy hasztalan az a törekvés, a melyben önök fáradoznak, mert ebből a törvényjavaslatból 1897. deczember 31-ikéig törvény nem lesz, meit azt nem engedjük. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És nem mi csináljuk azt a helyzetet, a melyet önöknek előre kell látni, mert még annyi jó szemmel Bánffy Dezsőnek is rendelkeznie kell, hogy a mikor ide bent a parlamentben a kormánypárt és a t. kormány teljes szuverén megvetéssel nézi azt a küzdelmet, a melyet a parlament ellenére épen az 1867 : XII. törvényczikk igaz szellemének fentartása érdekében fejt ki, akkor mi tőlünk önök azt nem várhatják, de ha várják, csalódnak benne, hogy mi megelégszünk pusztán azzal a harczczal, a melyet itt a parlamentben kifejthetünk. Igenis, bele fogunk markolni a nemzet szivébe és húsába, fel fogjuk rázni a nemzeti közvéleményt, a mely mellettünk van, és maga, a nemzet fog kopogtatni itt a ház ajtaján, maga a nemzet lelkiismerete fogja itt önöket számadásra hívni azért, mert Deák Ferencznek művét le akarják rombolni; és hasztalan hívják önök tömörülésre a közjogi alapon álló elemeket, hogy önökkel kitartsanak, ez az összetartás, ez a kitartás csak egy kitartó szó lesz a nemzethez, ahhoz a nemzethez, a mely az ország függetlenségének, az ország önállóságának lelkesítő hatása alatt két fél tömörül és ide fog jönni a ház elé és itt fogja követelni önöktől azt, hogy Magyarországon az 1898. január 1-étől beállott viszonyok következtében csakis önálló vámterület és önálló magyar nemzeti jegybank lehet. (Úgy van! a szélső baloldalon. Derültség a jobboldalon.) Majd nem nevetnek önök néhány nap múlva. Mi kötelességünket teljesíteni, fogjuk és ennek nagy, nehéz, lankadatlan munkájában mi fáradni nem fogunk; de az önök arczárói a mosoly el fog távozni és itt ennek a pártnak a küzdelme, hareza, kitartása fogja azon eszmék diadalát rövid néhány nap múlva megteremteni, a melyekért 30
