Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-192

276 192. országos ülés 1897, deezemfoer 9-én, csütörtökön. Barabás Béla: T. ház! Bár az idő meglehetősen előrehaladt, én mégsem fogom kérni azt, hogy beszédem holnapra halasztassék, mert én egyszerűen és csak röviden fogok ezen tárgyhoz szólani. Egyszerűen és méginkább röviden azért, mert az előttem szólott Polónyi Géza t. barátomnak felszólalása olyan volt, a mely önöket meg kell hogy győzze arról, hogy a javaslatnak a szövege, a mely be van terjesztve, így s<mmiesetre sem megy keresztül és meg kell, hogy győzze az igen tisztelt kormányelnök urat arról, hogy ezen javaslat szövegében azokat a változtatásokat, a melyekre Polónyi Géza rámutatott, okvetlenül bele kell hogy tegye, különben mi jótállunk arról, hogy ebből a törvényjavaslatból törvény január 1-ére nem lesz. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Különben, hogy mi a felett vitatkozunk itt, hogy a kormány által beterjesztett törvényjavaslat az osztályokhoz, vagy a pénzügyi bizottsághoz utasíttassék-e, annak egyenesen az a mesterségesen eltakart szövegezés az oka, a melylyel a kormány port akar hinteni a nemzet szemébe. Az a szövegezés akként van megállapítva, hogy fenn lássák azt, hogy önálló vámterületről és önálló bankügyről abban a szövegben szó sincs, lefelé pedig elhitessék a nemzettel, hogy az önálló vámterületet és az önálló pénzügyet bele lehet ebbe a szövegbe magyarázni. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Pedig minden benne van abban a szövegben, csak az nincs, a mi után a nemzet évek hosszú sora óta epedve vár, nincsen benne az önálló rendelkezés azon kifejezett, erős meghatározása, a mely sem többet, sem kevesebbet nem kíván, mint önálló vámterületet és magyar független bankügyet. (Élénk helyeslés a szüsö baloldalon.) y p T. ház! En felette csodálkozom azon a merész kijelentésen, a mely a beterjesztett törvényjavaslatot a 68. §. szükségességére alapítja. A 68. §. alapján önálló, vagy mondjuk, állandó rendelkezésnek szüksége lép előtérbe, nem pedig provizórius intézkedéseknek a lehetősége. És minthogy az a javaslat, melyre csak provizóriumra czéloz, azért azt a javaslatot erre a 68. §-ra alapítani nem lehet (Úgy van ! a szélső baloldalon.) De mit mond a 68. §.? A 68. §. egész világosan így szól (olvassa): »Magától értetődik, hogy ha és a mennyiben a fentebbi 58—67, §-okban elsorolt tárgyak felett az egyezkedés nem sikerülne, az ország önálló törvényes intézkedési jogát magának fentartja és minden jogai e részben is sértetlenek maradnak.« A 68. §. tehát a nemzet kezébe egy fegyvert ad, egy külön utat jelöl meg; hogy le kell térni a közös útról, és egy másik, önálló szabad útra kell mennie. (Igaz! Úgy van! a ssélső baloldalon.) A 68. §. alapján nem szabad a feltétel teljesítésére dolgozni, hiszen a most beterjesztett törvényjavaslattal a kormány azt akarja elérni, hogy az az egyezség sikerüljön, pedig itt egy leszámolt tényről van szó, hogy Ausztriával parkv mentáris úton az egyezség megköthető nem lévén, elérkezett ideje az önálló rendelkezésnek,: s nem azt kell nekünk tenni, hogy elősegítsük a kiegyezést, hanem azt, hogy az önálló haladás útjára térjünk. (Igaz! Úgy vem! a szélső baloldalon.) Hogy hasonlattal éljek, ez a 68. §. egy különleges fegyver a nemzet kezében. Eddig egy úton haladtunk Ausztriával, Ausztriát, társunkat -i viszonyok leütötték s most *i fegyvert nem arra használjuk, hogy saját életünket, exisztencziáukat védjük meg, hanem arra, hogy azt a holttestet védelmezzük. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez a 68. §. az a fegyver, melylyel exieztencziánkat, életünket meg kell védenünk, hogy bennünket a jövő esélyei le ne üssenek, tehetetlen hullává ne tegyenek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Két fél egymással szerződik, közös üzletre megy és azt mondja: tiz éven keresztül együtt leszünk, és ha tovább is együtt akarunk maradni, irásbelileg kell meghosszabbítanunk a szerződést és megállapítanunk azon feltételeket, melyek bennünket a közös üzletben vezetnek. Ha ezen Írásbeli szerződós létre nem jön, a két üzleti árs egymástól elválik. Két üzlettárs volt eddig Magyarország és Ausztria. (Halljuk! Halljuk!) Ha bekövetkezett az ideje annak, hogy a másik nem lévén önjogú, Ausztria nem ren-delkezik parlamentáris módokkal arra vonatkozólag, hogy vele egyezséget köthessünk, akkor ennek következménye nem az, hogy az önjogú és parlamentáris úton dolgozó magyar fél azt mondja: látom, hogy te tehetetlen lettél; látom, hogy önjogúságodat elvesztetted; én azért, mint önjogú azt mondom, hogy azért mégis maradok veled bizonyos ideig közösen az üzletben, maradok május l-ig, azért, hogy aztán megint maradhassak. Engedelmet kérek, ez a törvényjavaslat eztczélozza; és hogy a nemzetnek egy tiszta képet alkossunk arról, hogy mit akar a kormány, mert hiszen a nemzet tudja, hogy mit akarunk mi, ezt c^ak az osztályokban egymással szemben való kapaczitáczió által érhetjük el. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Több izbea volt alkalmam látni, fontos, életbevágó, nagyszabású törvényjavaslatokat tárgyalt a képviselőház s tessék elhinni, nem láttam én egyetlen egy képviselő előtt sem, különösen, ha a többséget nézem, az illető törvényjavaslatot. Eljöttek ide, leültek csupasz kézzel, csak várták,: hogy a kormány hogy gondolkozik, hogy aztán fejüket bólintsák rá. (Igaz ! Úgy van! a szélső bal'