Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-192

192. országos ülés 1897. deczemlber 9-én, csütörtökön. 273 magyar embert, minden képviselőt, mert ki­számíthatlan a hordereje, a következménye annak, a mi az ilyen vitákból következhetik. Azt, hiszem, hozzájárultam a kérdésnek lehetőleg békés megoldásához, hogy alkalmat és módot kínáltam a kormánynak arra, hogy szí­veskedjék a t. képviselőházat eziránt felvilágosí­tani, mert téves az a felfogás, mintha a mostani alkalomnál csak a vámterületi kérdésről volna szó, mintha ezek az önálló vámterület felállítá­sának kérdése volna napirenden. Sokkal nagyobb jelentőségűnek tartom ezen kérdést és ezt al­kotmányjogi szempontból vita, tárgyává tenni mindenkinek kötelessége. Már most nézzük meg a törvényjavaslatot a második kérdés szempontjából: szükséges-e az igazságügyi bizottság véleményének meghallga­tása, igen vagy nem? (Halljuk!) T. képviselőház, mit mond ez a törvényjavaslat? Azt mondja elő­ször, hogy az Ausztriával eddig kötött, alkot­mányos úton létesített szerződések, egyezmények liatárideje egy esztendőre prolongáltatik. .; T. ház! A mi törvényünk alapfeltétele, hogy odaát is. alkotmányosság létezzék. És most mihez akarunk mi segédkezet nyújtani? Ahhoz, t. ház, hogy.a magyar parlament egyoldalúlag elfogad­jon olyan szerződést, a mely deczember 31-én lejár, a melynek prolongálását a másik fél senki­nek sem ajánlja, senkinek sem kínálja, s a melynek prolongálása alkotmányos úton maga a javaslat szerint is ki van zárva; tehát hozzá akarunk járulni mi magyarok ahhoz, hogy egy szerződést egyoldalúlag meghosszabbítsunk, a melyet a másik fél alkotmányos úton meg sem hosszabbíthat; (Ügy van! a szélső baloldalon.) tehát segédkezet nyújt a magyar törvényhozás, hogy alkotmányellenes kormányzat létesüljön Ausztriá­ban. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) Már most, t. ház, eltekintve ettől a kérdés­től, vájjon alkotmányjogi szempontból és a szer­ződési viszonyból fölyólag lehetséges dolog-e jogász előtt az, a mi itt javasoltatik? Azt mon­dom, van egy szerződésem, a mely lejár de­czember 3!-én; én meg akarom ezt a szerződést egy esztendőre hosszabbítani; hogy a másik fél is meg akarja-e hosszabbítani, azt nem tudom ; vájjon azon feltételek alatt meg akarja-e hosszab­bítani, mint én, azt még kevésbbé tudom. De hát, hol létezik a világon oly intézkedés, a mely azt mondja ki, hogy én meghosszabbítom a szer­ződést, annak intézkedéseit, — meddig ? a mig a jelenlegi állapotok Ausztriában fennállanak. Tehát, ha Ausztria más állapotba jut, (Nagy derültség.) akkor nekünk minden rendelkezésünk megszűnik. T. képviselőház, hogy mi lesz az a más állapot, azt önöknek sem én, sem a tör­vényjavaslat, sem a miniszterelnök úr meg nem mondhatja. KÉIVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. X. KÖTET. Tiszta és világos dolog, hogy ezen, az eddig megkötött szerződésekben foglalt feltételek mellett való proíongácziónak csak úgy és csak akkor van és lehet értelme, ha nekünk valami garan­eziánk van Ausztria részéről is, hogy odaát is törvényes rendelkezések, úgy mint azok tör­vényeinkben lefektetve vannak, le fognak té­tetni. Már mosí, t. ház, Ausztriában ez idő sze­rint még a Beichsrath egybe van híva, míg el­oszlatva nincs, még ott ez idő szerint formailag teljesen alkotmányos állapotok léteznek, Ki tehetne tehát nekünk ilyen propozicziót? Tehetne az osztrák kormány, azzal a fedezettel, hogy a Beiehsrath azt el is fogja fogadni; ámde, t. ház, hiszen maga az tiszta és világos dolog, hogy deczember havában már a Reichsrathot össze sern akarják hívni, tehát mi fog bekövet­kezni? Vagy a Reichsrath felfüggesztése, vagy elnapolása, szóval vagy az alkotmány felfüggesz­tése, vagy egy oly állapot, hogy alkotmányos úton odaát ezek a rendelkezések el sem fogad­tathatnak. Már most, t. képviselőház, mi a teendő és miként kell azt megoldani ? Véleményem szerint mindenféleképen csak úgy nem, a hogy itt java­solva van. Sohasem hallottam azt, mint jogász, hogy egy szerződést, a mely lejárt, akként igye­kezzem meghosszabbítani, hogy csak magam fo­gom azt meghosszabbítani. Hiszen valamely alak­jában az ajánlatnak, az offertnek arra, hogy ők is hajlandók lesznek azt meghosszabbítani, előt­tünk kell feküdnie. Mert én a magam részéről kijelentem, hogy feltétlenül osztom alkotmányjogi szempontból azok álláspontját, a kik azt mond­ják, hogy habár az országra az önálló rendel­kezés joga visszaesett, ebből nem következik feltétlenül az, hogy a szakítás az egyedüli mód, a mely az önálló rendelkezést involválja. Én feltétlenül akczeptálom, hogy a magyar törvény­hozásnak önálló rendelkezési jogában benfoglal­tatik az a jog is, hogy ha tetszik, ne állítson vámsorompókat, hanem kössön egy legtöbb ked­vezményes szerződést, alkosson autonóm tarifát, vagy szerződjék, a hogy neki tetszik. De akár az egyiket, akár a másikat akarom, az már csak világos, hogy az osztrák fél nélkül egyiket sem akarhatom. Ha szerződést akarok kötni, az osztrák fél, az osztrák alkotmányos törvényhozás nélkül mást nem csinálhatok; ha pedig egyolda­lúlag akarok intézkedni, mást nem csinálhatok, mint hogy ha saját vámvonalomat állítom fel. Má« ki van zárva. Már most azt kérelem, hol van az az offert; hol van az a matériáié a magyar törvényhozás számára, arra való tekintettel, hogy az osztrák kormány, — nem is beszélek már most alkot­mányos kormányról, hanem beszéljünk bármilyen törvényes állapotról Ausztriában, ne beszéljünk 35

Next

/
Oldalképek
Tartalom