Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-192

192. országos ülés 1897. d Ausztriában megtörténtek, hogy egyrészről csendőrökkel kötöztették le azokat a képviselőket, a kik a kormány álláspontját támogatták, másrészről szuronynyal vertek ki a parlamentből azokat, a kik a kormány álláspontja mellett nem voltak, ez, t. ház, egy közönséges államcsinyszámba megy, de ez ellen Magyarország alkotmányos parlamentjének, minden vonatkozás nélkül a közgazdasági kérdésekre, határozottan és feltétlenül tiltakoznia kell. Arról tehát, t. ház, hiába akar minket, akár a kormánypárti sajtó, akár a kormánypártnak volt és leendő bármely nagy államférfia kioktatni, hogy most e válságos helyzetben mi volna az a bölcs politika, a me lyet a függetlenségi pártnak követnie kell, mert a mi politikánk ma is az, a mi volt 48-ban, ma is az, a mi volt 67-ben és állandóan képviseletét képezi ez a párt politikája négyszázados nemzeti vágyunk- és tradicziónknak. Az, t. kép vigelőház, az, a mire Marjay Péter t. barátom és képviselőtársam hivatkozott, hogy egyik volt nagy államférfia ennek a hazának — gondolom, hogy ő Tisza Kálmánra czélzott, mert ha nem czélzott rá, én ő rá czélzok — legközelebb kijelentette, hogy csak addig számíthat az osztrákmagyar monarchia nagyhatalmi állásának fentartására és a közös viszonyból származó anyagi és erkölcsi fejlődésünk minden biztosítékaira, míg mi fen tartjuk Ausztriával való közgazdasági és közügyi viszonyaink teljes ismérveit: ez, t. képviselőház, lehet Tisza Kálmánnak politikája, azonban Tisza Kálmán úrnak sem ez volt a politikája mindig. Nem hivatkoznám reá, mert elvégre is a politika útján is vannak a javulásnak rendes törvényei, de egyáltalán megvannak az elfajulásnak és a romlásnak az útjai is. Tehát akkor, a mikor a kormánypárt részérői ebben a küzdelemben mi úgy állíttatunk a nemzet elé, mint a kik esztelen politikát követünk és öntudatlanul romlásba kergetjük ezt a hazát, nekem jogom van felvetni azt, ha vájjon Tisza Kálmán úr 1867-től 1875 ig, tehát életének delén, és — hogy úgy mondjam — értelmi súlyának is teljes mértékében, és nagyságában, talán hazafiságának is a legnagyobb hevében, akkor volt-e bölcsebb és okosabb, vagy ma? Mert t. ház, ha a politikai kötelességnek törvénye abból áll, hogy okos, jó, hasznos, az államra nézve üdvös szerepet folytat minden hazafi, a ki a kormány szolgálatába lép, akkor én nem tagadom azt, hogy Tisza Kálmán okos és ügyes politikát folytatott és mi helytelen és oktalan politikát folytatunk, hogy évek hosszú során át, sokszor remény nélkül is hirdetjük az eszmét és igét, várva azt, hogy ha mi nem vagyunk képesek megvalósítani és elérni, azt mint reményt, mint vágyat, mint hitet hátraNagyjuk utódainknak, megvalósítás végett. KÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. X. KÖTET. 265 Hát, t. ház, ma a nagyváradi »Szabadság«ban Tisza Kálmán megnyilatkozik, bölcs tanácsokat ad ennek a hazának. Én azt gondolom, bölcsebb, nagyobb hazafi és többet tudó államférfi volt akkor, mikor a magyar orászggyülésen még mint ellenzéki vezér a királyhoz szóló válaszfeliratokat szerkesztette és azokban a következőképen nyilatkozott meg. Nem közgazdasági kiegyezésről van szó, hanem magáról a delegáczióról, tehát a perszonál-unióról származó közös viszonyokról... Elnök (csenget): Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy eltér a tárgytól. Én a képviselő urat nagy türelemmel hallgattam hosszú időn át és konstatálnom kell, hogy eltért a tárgytól. Legyen szíves, kérem, a tárgyra visszatérni. (Helyeslés a jobbóldalon.) Sima Ferencz: T. képviselőház! Tisza Kálmán, mint Debreczen város í. kerületének képviselője, a következő felterjesztésekkel élt a többek közt (olvassa): »Mind a közjogi szempontok, melyek nem engedik azt, hogy egy államban más, mint saját törvényhozása törvényeket alkothasson, s törvényerejű határozatokat hozhasson, hogy a végrehajtás benne más, mint a felelős nemzeti kormány útján gyakoroltassák, mind a belreforatok, melyek a közjogi megoldás ezen hiányai miatt sokban hátráltatva, majdnem lehetetlenné téve vannak, egyaránt követelik azt tőlünk, hogy mig egyfelől teljes erővel igyekezünk az átalakulás nagy munkájának befejezésén, addig másfelől épen oly erővel és buzgalommal törekedjünk arra is, hogy közjogi helyzetünk valóban kedvezővé legyen, s mint ilyen a nemzeti belerő fejlődésének gátul ne szolgáljon. De követeli ezt saját biztonságunk ; követeli a nemzet kegyelete által övedzett trónnak fénye ég hatalma; követeli ama hivatás, melyet Felséged legmagasb trónbeszédében hazánk — »mint a nyugati kultúra egyik őre és tényezője« — számára kijelölt. Állam, melynek nincs nemzeti hadereje; állam, mely nem rendelkezik önállóan pénzügyei felett; állam, melynek még létele sincs világszerte diplomacziailag kellően elismerve, s mely már csak ezen körülménynél fogva is nem gyakorolhatja a külpolitikára az őt megillető befolyást; sem saját fennállása iránt biztos, sem uralkodója, trónja hatalmának és fényének fentartásában s növelésében erős; sem az emberiségi s művelődési érdekeknek őrizetére és elővítelére alkalmas nem lehet.« T. ház ! Hogyha azok részéről, a kik ma a 67-ki törvény alapján állanak, azoknak vezérei által proklamáltatik, hogy az az állam semmire nem való, a melyik önálló rendelkezési joggal 34 czeinljer 9-én, csiitörtJSköu.