Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-192

<|gf ím, oraiáyoi BW« Ü8?. deocember 9>én, oritőrtökön. vénynyé, a melyet ez irányban a kormány beterjesztett. CEtftf Aon*? ffi szélső baloldalon: De bizony ellenezték!) Ellenezni, kétségtelenül elleneztük politikai álláspontunknál fogva, de azzal a váddal bennünket azon vita alkalmából senki nem illethet, hogy csak egy pillanatra is fel akartuk volna tartóztatni a kormányt abban, hogy a közgazdasági kiegyezés Magyarország és Ausztria között a legrövidebb idő alatt létrehozassák. (Úgy van! a szélső baloldalon) Már most, hogy a magyar kormány addig, míg mi nem tudjuk, hogy ezen törvényjavaslattal tulajdonképen mi történt, egy másik törvényjavaslatot terjeszszen be és azt letárgyaltassa velünk, és esetleg a változó viszonyokhoz képest újabban egy harmadik törvényjavaslatot terjeszszen be, ezt pedig tartogassa a zsebeién a nélkül, hogy a törvényhozást ezekről a dolgokról tájékoztassa: ez a parlament tekintélyével, a törvényalkotás komolyságával feltétlenül és határozottan ellenkezik. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Én tehát a magam részéről annak idején majd beszédemnek a folyamán az iránt fogok indítványt előterjesztem, hogy ez a törvényjavaslat utasíttassák vissza — nagyon természetes dolog — a kormányhoz, a képviselőház részéről továbbra is adandó utasításokkal együtt. Mielőtt azonban, t. képviselőház, indítványomat előterjeszteném, nem állapodhatok meg ennél a kérdésnél, annak az üres formának a vitatásánál, ha vájjon az osztályokhoz, ha vájjon a kormányhoz utasíttassék-e vissza ez a törvényjavaslat kellő méltatás végett, hanem már most, a mikor annak módja felett tanácskozik a képviselőház, hogy ezzel a törvényjavaslattal véleményes ellátás végett mi történjék, kell hogy a formák szempontjából elődeink által alkotott törvények rideg rendelkezéseire való tekintetéből a legszigorúbb bírálat alá vétessék a kormány eljárása. (Helyeslés a szélső baloldalon,) Éo, t. képviselőház, abban a véleményben nem vagyok, hogy itt pusztán önálló vámterület és önálló bank kérdéséről van szó, és nagy tévedés azt hinni, hogy az osztrák-magyar monarkhiának az 1867 : XII. törvényczikk alapján történt berendezkedése azzal, hogy Ausztriában a gazdasági kérdésekre nézve az egyezkedés alkotmányos úton létre nem jöhetett, pusztán csak annyiban történt Magyarország sorsára nézve önálló rendelkezés szempontjából változás, hogy gazdasági kérdésben az állam önállóan rendelkezik. Ez elmagyarázása és ez az 1867. törvények lelkének nyilt megtagadása (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) azok részérő], a kik eddig azt hirdették és azt vallották, hogy ők az í868 : XII. törvényczikk alkotásának alapján állanak éi akarják ezt az országot kormányozni. Ennek a törvénynek, I. képviselőház, minden lényege úgy formában, mint tartalomban oly rideg következetességgel, egy törvényalkotónak annyi gondosságával és bölcseségével van körülírva, hogy ha ebből egyetlenegy követ kiveszünk, a változott viszonyok következtében, abban a pillanatban Magyarország és Ausztria között nem pusztán csak a közgazdasági életre nézve, hanem az állam berendezkedése és politikai életére nézve egy egészen űj helyzet következik és áll be. (Igazi Ügy van! a szélső baloldalon.) Az 1867 : XII. törvényczikk 5. §-a a következőképen szól: . , . Elnök (csenget): Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a napirendre ki van'tüzve a benyújtott törvényjavaslat tárgyalási módjának kérdése. Ezen törvényjavaslat tartalma és tartalmával összefüggő kérdések tárgyalása nincs napirenden és a tárgytól való eltérés. Kérem tehát a képviselő urat, tessék beszédét -azon határok közt tartani, melyeket szabályaink szigorúan meghúznak és kijelölnek. (Helyeslés a jobboldalon) Sima Ferencz: Tisztelettel veszem tudomásul a mélyen tisztelt elnök úr figyelmeztetését, és beszédem folyamán tapasztalni fogja azt, hogy a törvényre pusztán csak annyiban fogok hivatkozni, a mennyiben a tárgyalás módjának és formájának kérdése a törvények által is megvilágítható és abból is erőt meríthet magának az egyes felszólaló, de tudást és ismeretet az egész képviselőház arra nézve,

5

' hogy ebben a nagyfontosságú kérdésben a további tanácskozások módjára nézve is mikép kell eljárni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én tehát az 1867: XII. törvényczikk idevonatkozó rendelkezését csak annyiban czitálom, a mennyiben az további eljárásunkra nézve felvilágosítást nyújt. Azt mondja az 1807 : XII. törvényczikk 4. §-a — csak azt a párj sort olvasom fel, mely ridegen ide tartozik: »Most azonban a legmagasabb trónbeszéd szerint lényegesen változott a helyzet az által, hogy ő Felsége ^alkotmányos jogokkal ruházta fel többi országait, azokat tehát abszolút hatalommal nem képviselheti s azok alkotmányos befolyását nem mellőzhetik. Már most, ha ő Felsége aa alkotmányos eljárásnak semmiféle formáját sem "mellőzheti Ausztriával szemben: akkor mi, midőn e nagyfontosságú közjogi törvény alkotásáról van szó

5 szintén nem mellőzhetjük az eljárás azon szabályait, melyeket törvényeink elrendeldelnek. Ezért, midőn oda konkludálok, hogy e törvényjavaslat tárgyalásánál ugyanazon gondossággal, sőt mondhatnám,;.még több ,bölcseséggel és hazafisággal kell eljárni, mint a 67-iki törvények megalkotásánál: joggal hivatkozhatom