Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-191

2&6 181. orszkgm Illés 189?. deczeniber 7-én, kedden. nemzet megerősödik, akkor nem lehet hozzáférni sem politikai hiteléhez, sem erkölcseihez, sera más efféle nemesebb érzelmeibe?,. Csak az anyagi züllés, csak az elszegényedés az, a mi lehetővé teszi, hogy a nemzet erkölcsileg is teljesen elzülljön. (Igaz! "Úgy van! a szélső baloldalon) Engedjenek meg, t. ház, hogy én egyet nem tételezek fel önökről; jobban mondva, nem hiszem el, hogy önök azt megtennék, ez pedig abban áll, hogy ha önöknek az a meggyőződésük következnék be ott a kormányszékekben, — mondom, én nem merem feltételezni és ez nem az én hibám, hanem a múltnak a tanúsága, — hogy önök ezzel a meggyőződésükkel, ezzel a felfogásukkal a felsőbb fórum felé mernének fordulni. Az a hitem és az a véleményem, hogy önök, ha át vannak is hatva a gazdasági emanezipáezió szükséges voltától, ennek önök nem mernek hangot adni, mert felnek attól, hogy a mely pillanatban hangot adnának ennek, rögtön távozniok kellene a bársonyszékekből és mások jönnének ide annak keresziülvitelére és végrehajtására. (Hosszas za-ios telssés és éljenzés a szélső baloldalon.) Ha Önöknek meggyőződésük lenne, hogy Magyarországnak úgy a hátuk mögött ülő, mint a házon kívül levő — meri; a házon kivííl is vannak politikusok — politikumai közííl nem vállalkoznának nyomban százan is annak végrehajtására, akkor talán lenne önökben az az elhatározási akarat és készség, hogy ebben a dologban szavukat és meggyőződésüket felemeljék. De engedjenek meg, — ismétlem, talán a múltnak tapasztalata kelti fel bennem a véleményt — én nem hiszem, hogy önök, ha a legnagyobb mértékben meg is vannak győződve Magyarország gazdasági emanczipácziójának áldásos, szükséges voltáról, hogy ha ezt odafenn homlokránczokkal fogadnák és ha ezt önök előterjesztenék s ha nem félnének attól, hogy ez azzal végződik, hogy önök a másik perezben nem ülnének ott, akkor talán lenne az a bátorságuk, hogy az ország gazdasági érdekeit érvényesítsék és ott megvédelmezzék. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nem képez titkot, hogy önök a nemzeti párt ellen is mindig azt mondták, hogy a nemzeti követelmények a nemzeti hadsereg terén is jók volnának, de özeket nem lehet fenn előhozni, keresztülvinni. Hiszen nekünk is azt mondják: azok, a miket ti követeltek, jó volnának, de ez lehetetlen, ez nem kormány képes, mert ezt fenn sehogysem lehet keresztülvinni. Hiszen önök annál a kérdésnél is, mikor velünk erkölcsi harezot akarnak vívni, nem jöhetnek azzal, hogy: A mi meggyőződésünk szerint nektek nincs igazatok, hanem azzal, hogy mi ezt ott fenn nem tudjuk keresztülvinni és az a mi állásunkba és kormányszékünkbe kerül. Ezzel jöhetnek, és mi erre azt mondjuk, hogy el kell következnie Magyarországon annak az időnek, midőn minden hazafi, minden magyar ember egyaránt szembe száll az idegen érdekekkel, a magyar hatalom parancs-szavával. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) A mi tapasztalatunk a történelem folyamán az, hogy egyetlen egy nagy vívmányt, — mert engedjék meg, hogy olyan apró cseprő jogainkra ne sok súlyt helyezzünk, a melyet kilátásba helyeztek — nem vitt a nemzet soha keresztül, ha teljes akaraterejével és energiával szembe nem szállt a hatalom érdekeivel és kívánságaival. (Iqaz! Ügy van! a szélső baloldalon. Egy hang: Ez a mi tradicziónk!) Nem lehetett nemzeti vívmányt kivívni a század elején, midőn a parlament magyar nyelvének törvénybe iktatását követelték, még az ellen is ellenállást fejtettek ki, a latin nyelv fentartását követelvén, és lépésről lépésre egész 1848 ig mindig ellenállással, mindig erőszakolással, mindig a nemzet egészének egyetemes követelése mellett lehetett csak a hatalommal szemben azon nemzeti jogokat, egyes nagyobb érdekek megvalósítását keresztül vinni. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Ezért, higyjék el, hogy ha önök akár a parlamentben, akár a parlamenten kivííl bennünket azzal fenyegetnek, hogy egy nagy káosz következik, hogy ez a mi elzüllésünkre fog vezetni, hogy a képviselőházat feloszlatják és bennünket ä la Mikszáth kitesznek a parlamentből, de a választások és nem a tanácskozások alkalmával, ha minden bekövetkezik is, nekünk az a hitünk, hogy nemcsak hangot adni, de erélyesen követelnünk kell, (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) és hogy ennek nem lehet jobb ideje, mint most, nem azért, mert három hét van ennek a javaslatnak a tárgyalására hátra, hanem azért, mert annak a törvénynek erejének paizsával jöhetünk elő, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) mely azt mondja, hogy ezen szövetség és a közös vámhatár csak ÍO évre érvényes, annak végével megszűnik és Magyarország önálló intézkedése életbe lép, a törvény azon paizsával jövünk deczember 31-ike előtt három héttel, és ha eltelik ez az év, és a következő év, mi mindig azt mondjuk, hogy Magyarország közgazdasági emanezipáezió ját keresztül kell vinni. (Élénk éljenzés a szélső baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Lázár Árpád jegyző : Marjay Péter ! (Felkiáltások a szélső baloldalon: Holnapután !) Marjay Péter: T. ház i Kérem a t. házat, méltóztassék kegyesen megengedni, hogy beszédemet, hosszabban kívánván a dologhoz szólani, a következő ülésben mondhassam el. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Miután az idő előrehaladt s még