Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-191

1*1. országos iílég 1897. deczember 7«én, kedden, 263 dőn kulturális viszonyainkat, törvényhozási érde­keinket, mindent elhanyagoltunk (Úgy van! a szélső baloldalon), s mindezektől a törvényhozási szanálást kénytelenek voltunk megtagadni, mert Magyarország kormányférfiai többnyire Bécsben voltak (Egy hang a szélső baloldalon: Lakájkod­tak!), és ott próbálkoztak azt az angoltapaszt rátapaäztani az osztrák parlament pártviszonyai­nak sebeire, hogy majd közbenjárásukkal azok annyira behegedjenek, hogy azt a féltve őrzött szövetséget mégis létre hozhassák. Hiszen, ha ezen az úton kell létesíteni szövetséget; ha kor­mányférfi ainkat nemcsak azért tartjuk és — bo­csánat a kifejezésért — nemcsak azért fizetjük, hogy a mi bajainkat orvosolják, hanem egyúttal a szomszéd nép parlamenti viszonyait és bajait is ők kezeljék, hát hiszen ez, t. ház, olyan luxu­riózus eljárás volna (Úgy van! Úgy van! a szélső bálo'dalon), a melybe, lehet, hogy a jelen kor­mány tagjai belementek, de hogy Deák Ferencz belement volna és azt képzelte volna, hogy ilye­nekbe viszi a szövetség által az országot, abban én kételkedem. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) T. ház! A szabadelvű párt részéről nem vonom kétségbe, hogy daczára annak, hogy ők ezt a javaslatot ép úgy nem ismerték, mint mi, ők azért szó nélkül magukévá fogják tenni Magyarországnak ezt a gazdasági berendezését, miután t. jelenlegi pártvezérük, báró Bánffy Dezső úr, helyesnek találja. Megvallom, a legnagyobb kétségben vagyok a t. mellettünk ülő párt álláspontjával szemben, a mit nem azért hozok fel, mintha ellentéteket akarnék támasztani a különböző ellenzéki pártok között, és különösen azon párttal, a melynek hazafiságát, áldásos parlamenti működését és szép jövőjét az országban a magam részéről kétségbe nem vonom. De, t. képviselőház, hogyan lehetséges az, hogy a midőn ők oly ibletszerííea és oly jóslati tehetséggel megáldva, hónapokkal ezelőtt megmondották a kormánynak azt, hogy a kormánynak az intézkedéseket már akkor meg kellett volna tennie az ország önálló rendelke­zésének fentartására, és midőn ezen alkotmányos, megfontolt, teljesen korrekt intés az egy alapon álló párt részéről csak azért, mert az ellenzék­ben vannak, visszautasíítatott és megtagadtatott; akkor, a midőn legfényesebb beigazolást nyert, hogy a kormány az ő általuk ajánlott utat nem­csak nem tartotta helyesnek, de nem is tartotta meg; hogy most, a midőn beigazolást nyert, hogy az előkészületek meg nem tétettek, sőt ellenkezőleg csúfot űztek a t. pártvezér úr fel­tevéséből, a midőn büszkén azt mondották, hogy az előkészületek az asztalfiókban vannak és meg vannak téve: akkor, hogy ez a párt, daczára annak, hogy egy alapon van, a lehető legnagyobb mértékben felelősségre nem vonja azt a kormány­rendszert, és nekünk nem jön segítségünkre eb­ben a harcsban, a midőn mi ő ellenük a táma­dást felveszszük, s azt a politikai raffmériát, a melyet ebben a dologban tanúsítanak (Élénk he­lyesléi a szélső baloldalon,), meghiúsítani törek­szik, ezt, t. képviselőház, e párt részéről feltenni nem lehet. Ha ezen a téren tovább megyünk, t. ház, hisz akkor, ha a formára teszik a lénye­get, ne beszéljünk parlamentről, mert hogyha bárki idejön pénzzel és fegyverrel, vagy bármi átón-módon ebbe a parlamentbe, és a többség foroiális jogait érvényesíti, akkor, t. ház, a par­lamentarizmus lényegét, a nemzetnek a 48-iki törvényeken nyugvó képviseleti jogait és rend­szerét teljesen halomra dönti, mert nekik a forma a lényeg. És ezt megmondotta a túloldal egyik publiczistája, a ki szemére vetette Badeni­nek, hogy zsandárokkal hurezoltattá ki a kép­viselőket; szerinte nem ekkor, hanem a válasz­tások alkalmával kellett volna ezt tenni (H>sz­szantarló zajos helyeslés a szélső balold >lon.) és a turbulens elemeket be sem kellett volna eresz­teni (Folytonos zaj balfelől.), — értve ezalatt az ellenzéket — mert a parlamentarizmusban a forma a lényeg, a formákat kell csak megtar­tani, azután lehet vele tenni úgy, a hogy a kor­mányzati rendszer megköveteli. Ezt nem éu mon­dom, t. Láz, ezt a kormány eg}dk elsőrendű publiezistája (Nagy zaj. Felkiáltások balfelől: Ki az?) és kiváló politikai tagja, Mikszáth Kálmán irta az ő lapjában. (Zajos tetszés a szélső bal­oldalon.) T. képviselőház! Én a mellettünk ülő t. nemzeti párt résxéről nem vonom kétségbe, hogy ők őszinteséggel ragaszkodnak a, 67-es közjogi alaphoz. De engedjék meg, hogy feltételezzek két dolgot felőlük. Az egyik az, hogy ők ragasz­kodnak a 67-es alapnak minden részéhez, tehát ahhoz is, a mely az országnak alkotmányos garancziát ír elő, a mely ennek, a törvénynek alapjait és létfeltételeit képezi; másodszor pedig, hogy mindent elkövetnek, hogy ez a kormányzati rendszer, mely ilyen pritsezipiumokból indul ki, a mely legfontosabb jogainál ilyen princzipiumot hangoztat, az a kormányzati rendszer az ő egész appertinencziájával összeomoljon és összedőljön. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Azt nekünk vitatni, hogy vájjon Ausztriában az alkotmányos képviseleti rendszer hozzájárúlt-e a szövetség fenntartásához, azt nekünk vitatni az 1867 : XII. törvényezikk kötelességünkké teszi, az a törvényezikk. a mely mint érintettem, kiköti azt, hogy Magyarország csakis azon országoknak alkotmányos képviseletével léphet bármely közös viszonyra nézve érintkezésbe. És mikor mi azt látjuk, hogy Ausztriában a par­lamentáris viszonyok annyira megromlottak, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom