Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-191

191. omágo* ttlé* 1897. deczemher 7-én, kedrten. 251 egy nemzet törvényhozásának, hogy a közszellem az országban elhallgattassák, hogy a legégetőbb és a legkimagaslóbb nagy nemzeti érdekek hamis dedukcziókból vezettessenek le? Érdeke-e, hogy a nemzeti közvélemény ne tisztán és egyenesen fogja fel az állami ügyek vezetését, hanem hiegtai íttassék arra, hogy ez mindig kerülő úton, de mindig a formák megtartásával, a lényegnek kijátszásával történjék? Ez a demoralizál ásnak és az erkölcsi hanyatlásnak oly példáját képezi, a melynek behozását, oly magas helyről, mint a kormányszék, megengedni nem lehet. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nagy figyelemmel kell lenni, t. ház, ezen kérdés minden részletére; mert ha—a mi nem lehetetlen — Magyarországon ezen szövetségnek meghosszabbítása szövetséges társ nélkül egyáltalán nem jön létre, azon esetben a t. kormány, akár akarja, akár nem, kénytelen esetleg ahhoz járulni, hogy a vám- elkülönzés megtörténjék, annyival inkább, mert nincs kizárva, hogy ezt talán Ausztria részéről fogják kívánni, S itt felhivom a t. ház figyelmét arra az ellentétre, a mely magában a kormánynak előterjesztésében rejlik. 0 tudniillik azt mondja, hogy igenis van rá eshetőség, hogy a vám- elküiönzés bekövetkezik, azon esetre, ha Ausztria részéről a status quó fenn nem tartatik. Akkor ők rögtön rendeleti úton fognak intézkedni, hogy Magyarország részéről és viszonos elbánás eszközöltessék. Ok tehát azon esetben lehetőnek és keresztú'lvihetó'nek találják, hogy a kormány rendeleti úton a vám-eikülönzést keresztülvigye, a vámtarifát megállapítsa, és más, ehhez hasonló kérdéseket megoldjon, a melyek Magyarország jogainak és érdekeinek megvédelmezésére szükségesek. De most, midőn a törvénynek kell érvényt szerezni, a mikor az önálló intézkedést jogilag és törvényesen kellett volna megtenni, azt mondják; ez lehetetlenség. Lehetetlen oda állítani vámhivatalokat, oda adni azoknak kezébe vámtarifákat, a melyek nem léteznek; mindezt egykét hónap alatt megtenni nem lehet. Ezt csak azon esetben lehet megtenni, hogy ha Ausztria részéről történik a bontás, akkor készek az első perezben is ez intézkedéseknek eleget tenni. Azt hiszem, t. ház, hogy ez a legnagyobb ellenmondás, a melyet ez irányban előterjeszteni lehet. Mert vagy áll eszköz rendelkezésére és állott módjában a kormánynak oly irányban intézkedni, hogy deczember 81-én az összes nyugati és délkeleti vámhatárokon vámhivatalokat állítson fel. és egy autonóm vámtarifa akár melyik állami szerződésből kivéve, az országban megállapíttassék, — vagy megvolt ez a lehetőség, vagy akkor se lesz meg, ha Ausztria eljárása folytán kényelmesen fogják majd elvámolni a mi nyers terményeinket, ellenben iparczikkeik vám nélkül fognak ide beözönleni; mert ha erre záros határidő alatt nem képesek, hogy fogják majd megtenni, ha erre a viszonosság megtagadása által Ausztria bennünket kényszerít? Látszik tehát, mily kényelmesen kezeli a kormán}' ezt a kérdést. A kormány, ha nem is nyíltan, de hivei által azzal a mázzal akarja bevonni a javaslatot, hogy ebben tulajdonkép Magyarország gazdasági elkülönzése fekszik, a minek tulajdonképen a mi akcziónk vágná útját, mert nyersen, röviden, hirtelen követeljük a jogok érvényesítését. Méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy ha a kormány azzal jön, hogy az önálló vámterület és önálló nemzeti jegybank létesíttetik, a melyek tényleges megvalósítására azonban három vagy hat hó, vagy két esztendő kívántatik, de ez a redszer törvényünkben felállíttatik és vita tárgyát többé nem képezheti: akkor — ne ámítsák önök az országot és a félrevezettet közvéleményt — e ház minden tagja szíves készséggel bocsátja rendelkezésükre a szükséges időt. De nem bocsátja rendelkezésükre csak azért, hogy mennél több idejök legyen előkészíteni a talajt arra, hogy ha Ausztriával létre nem is jön a szövetség alkotmányos formában, akkor is állandóan szabályoztassék ez a közjogi viszony úgy, hogy ha többé Magyarország Ausztria alkotmányos fényezőivel ne lenne is szerződési viszonyban, Magyarország ezen gazdasági alárendeltsége stabilizálíassék. Erre kívánnak tőlünk időt, talán egy évet, talán kevesebbet, mert azt hiszik, hogy az az idő sokkal alkalmasabb lesz tervük keresz'tíüvítelére, mint ez a néhány hét, melyet a, sajnos, csekély számú, de elszánt ellenzék is felhasznált arra, hogy a javaslat törvénynyé válását megakadályozza ... Elnök (csenget): Kénytelen vagyok a képviselő urat arra figyelmeztetni, a mit az előtte felszólalt képviselő urak jobban tartottak szem előtt, hogy most csak a törvényjavaslat tárgyalásának módjáról lehet szó. (Zaj a szélső hátoldalon.) A f. képviselő úr nagyon is mélyen bocsátkozik bele a törvényjavaslat érdemébe. (Hosszantartó, nagy zaj és mozgás a szélső baloldalon. Felkiáltások: Ne »kramarzoskodjék« !) Csendet kérek! Én a házszabályokat alkalmazom. Ez kötelességem. (Helyeslés jobb felől.) Holló Fajos: Tisztelettel veszem tudomással az elnök úr figyelmeztetését; csupán csak azt vagyok bátor megjegyezni a magam álláspontjának igazolására, hogy én azt a tételt kell, hogy igazoljam, hogy a szőnyegen levő tárgy oly kiváló fontossággal bír, hogy a bizottságban való tárgyalás mellőzendő és az osztályokhoz utalás indokolt. Kizárólag abból a szempontból vettem fel a tárgyalást és azt hiszem, hogy I mikor egy ülés alatt nyolezan szólunk hozzá a kér33*