Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-191

191. országos ülés 1897. űeczeinber 1-én., kedden. 245 választassanak ebbe a bizottságba, a mely ezen messze kiható javaslatot tárgyalni hivatva lenne, én helyesnek tartanám, hogy ezt tekintetbe vegyük. Mert a kölcsönös méltányosság és előzékenység nemcsak ugyanazon párt kötelékében feltétlenül szükséges, hanem igen ajánlatos mindenütt, a hol az elvek és az elérendő czélok megengedik, és annál szükségesebb, mentői nagyobbak az ellentétek és mentői inkább akarjuk, hogy sikeres eredmények éressenek_ el. Ebben az értelemben járulok hozzá Barta Ödön képviselő úr indítványához, de szemben Kossuth Ferencz azon indítványával, hogy a törvényjavaslat előbb az osztályokhoz utasíttassák, mert azt hiszem, hogy a kik óhajtják, hogy ezen javaslat a maga idejében letárgyaltassék, azok, azt hiszem, nem tanácsolhatják azt a nagy idővesztéssel járó indítványt, hogy az osztályokban előzetesen tárgyaltassék a javaslat. Lázár Árpád jegyző: Győry Elek! Győry Elek: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, nem képezheti közöttünk nézeteltéréstárgyát az, hogy a javaslat, a melynél most arról van szó, hogy miként tárgyaltassék, egyike a legfontosabbaknak, a melyek valaha a parlament előtt feküdtek. Maga a fontossága nézetem szerint nemcsak ezen oldalnak, hanem a parlament minden részének megfontolásába kell, hogy ajánlja azt a dolgot, hogy akarjuk-e azt úgyszólván az elütés eddigi módja szerint, szervezetlen és rendetlen módon tárgyalni, vagy akarjuk-e azt, hogy annak minden egyes pontjával, részletével megismerkedjék kellőleg minden tagja ennek a képviselőháznak. Hozzászólhasson, úgy bizalmasan, úgyszólván barátságos körben, és nem úgy, mint a nyilvános tárgyalásoknál, a hol sokszor az emberi gyengeség következése, hogy a kimondott szót változtatni nem akarják. Hiszen, ha igazi értéke van az osztályüléseknek, a mely miatt azokat a házszabályok minden módosítása alkalmával fenntartották, azt hiszem, ez az, hogy ott az is, a kit talán nem áldott meg az Isíeu a szónoklat tehetségével, de a kinek vannak jó eszméi és gondolatai, kifejezhesse nézetét, véleményét és alkatrészévé tehesse azt a ház határozatának, hogy ott az is, a ki talán azon gyengeségben szenvedne, hogy nincs bátorsága megmondani, hogy ebben, vagy abban tévedhet, egyszerűen bizalmasabb körben tévedését is bevallhatja és a mi a legfőbb, a minek mellőzése szerencsétlenségévé vált ezen ház tárgyalásainak 30 év óta, hogy mióta az osztálytárgyalásokat mellőzték, itt ezen házban többé nem kapaczitácziö végett való tárgyalás folyt, nem arról volt szó, hogy ez az érv egyiket vagy másikat meggyőzze, pedig arra vagyunk hivatva, hogy nyitva tartsuk keblünket a jobb meggyőződésnek ; hanem hogy itt minden javaslatot keresztül kell vinni, ha törik-szakad, árkon-bokron keresztül. Ez nem valóságos parlamenti tárgyalás és ezen tárgyalást olyannak lehet jellemezni, a mely igen könnyen lehetővé teszi a többségeknek — nem tisztán ezen többségről szólok, de minden többségnek — az erőszakoskodást. Másrészről lehetővé teszi, hogy felháborítsa a végsőig az ellenzéket, és ha obstrukczió lesz valamikor a házban, — holott azt, a mi a nyáron történt, jó lélekkel nem lehet obstrukczió nak nevezni, — semmi másban nem lesz az ok, csak abban lehet, hogy ilyen módon belekényszeríttetuek azok, a kik különben az osztályokban véleményük elfogadását érhették volna el, az erőszak folytán az erőszaknak való ellenállásra és így olyan eszközöknek az igénybevételére, melyek sem nekünk, sem önöknek díszére nem válnak. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon ) Ha tehát mi egy ilyen fontos javaslattal szemben azt mondjuk, hogy ez a javaslat minden tekintetben nemcsak megérdemli, hanem megköveteli az osztályok tárgyalásit, ez egyszeri! jeladása annak, hogy a magyar ellenzék a legfontosabb kérdésekben is mindig azt a módját akarja a tárgyalásnak, hogy az alapos lehessen, és módját nyújtsa annak, hogy a szenvedélyes tárgyalások elháríttassaiak. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha önök ezt a módot nem akarják megadni, ha a tisztelt miniszterelnök úr szokott ridegségével minden indokolás nélkül egy ilyen fontos javaslatot egyszerűen elutasít magától, s ha ebből baj talál lenni, ha ebből kár háramlik az országra, tisztán csak az önök makacsságának lesz tulajdonítható. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mi akartuk és akarjuk ezt a törvényjavaslatot is komolyan tárgyalni s megvilágítani minden oldalról. Ennek egyik első módja az, hogy az osztályokhoz utasíttassék tárgyalás végett. Ha onnan jön a ház elé a javaslat, akkor egészen más módja lehet a tárgyalásnak, mint mikor ezt megakadályozzák. Épen azért, ha javaslatunk nem fogadtatik el, félek attól, hogy ez épen jeladás lehet arra, a mit önöknek is, nekünk is elkerülni kötelességünk volna, hogy egyszer azután, a mi eddig nem történt, előállana a valóságos obstrukczió, a melynek senki más nem lenne az oka, mint épen önök, (Igaz! Úgy van! szélsőbalon.) a kik ezt pártkérdésnek tekintik, a kik azt hiszik, hogy itt valami párttaktika forog szóban; pedig nincs benne egyéb., mint az az óhaj, hogy ilyen fontos javaslatot a házszabályoknak megfelelően, kellően, behatóan, minden részében méltányolva tárgyalhassunk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Azért tehát méltóztassanak ezeket mégis