Képviselőházi napló, 1896. X. kötet • 1897. szeptember 27–deczember 15.

Ülésnapok - 1896-191

191. országos ülés 1897. deczemfoer 7-én, kedden. 243 törvényczikk 52. §-ának módosításáról, illetőleg a városi főispánok megszüntetéséről szóló törvény­javaslatot, és ekkor indítványozták először, hogy az osztályok mellőzésével menjen a bizottsághoz a javaslat. Irányi Dániel és az ellenzék összes tagjai felszólaltak és az osztályok érvényben­maradása mellett kardoskodtak, de elejtette a többség. Ily előzmények után 1873. május 19 én, épen Királyi Pál volt akkor előterjeszt >je a házszabályok módosításáról szóló javaslatnak, Királyi Pál szakítva a franczia és belga szabad felfogással, a porosz bizottsági rendszernek lévén híve, a porosz bizottsági rendszert hozta be a házszabályokba. Azóta folytonosan évről-évre a házszabályok­ból az osztályokat töríílni nem merik, a melyek­nek történelmi tradicziójuk van, mert a szabad­ság egyik nagy garancziáját törülnék el vele, de mégis jobb volna az eltörlés, mint az, a mit évek óta tesznek, hogy egyszerűen kijátszszák a többség akaratával azon intézkedést, hogy a törvényjavaslatok az osztályokhoz jussanak (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) az alapos tárgyalások, az alapos elbírálásnak és a parla­mentben való rendes tárgyalásnak egy kiváló előfeltétele az, hogy az osztályokban nyert fel­világosítások, az osztályokban eloszlatott félre­értések után teljes tisztassággal fejlődik itt ki egy magas színvonalú vita, a melyet elősegít az a tradiczió, a mely a parlamenthez fűződik, és a mely tradicziót e házban senki, ele legkevésbbé ez ellenzéki padokon megsérteni nem fognak soha. (Helyeslés a szélső baloldalon) És hogy épen eddig e párt részéről úgyszólván — nem elnéze­tett — de felszólalás nem történt az iránt, hogy az osztályokat mellőzik, és hogy most követel­jük e jogot, ez azért van, mert 30 év óta ez országban ily nagyfontosságú s a mellett két­értelmű', felfelé titkolózó, lefelé magyarázó törvény­javaslatot nem nyújtottak be, mint most a miniszterelnök úr. (Élénk helyeslés a szélső bal­oldalon.) Mi ebben jogaink egyenes elkobzását látjuk, azt látjuk benne, hogy oly jogot, a melyet Deák Ferencz a 67-es alkotmányba beöntött szelleme nekünk megadott, el akarják kobozni önök ott a túloldalon, a kik Deák Ferencz egye­nes leszármazóinak vallják magukat. (Zaj.) T. ház! E harezban a melyet megvívni ké­szülünk, e harezban, a melynek egyedüli vég­czélja csak egy; hogy e javaslatból törvény ne legyen; e harezban kötelességünk a küzdelmet elejétől megkezdeni, egy tapodtat sem engedünk át harcz nélkül, egy tapodtat sem, küzdelem nélkül. A házszabályok 114. §-a alapján jogunk van követelni, hogy e javaslat az osztályokhoz utasíttassák; jogunk van az osztályokban elkez­deni a harezot, ott elkezdeni a kapaezitálást, ott elkezdeni azt, hogy felébreszszük a közvéleményt ügyünk szentsége és tisztasága mellett; ezért követeljük az osztályokhoz utasítást. (Élénk he­lyeslés a szélső baloldalon.) E harezban mellettünk lesz az ország köz­véleménye. A közvélemény az a része, a mely éber figyelemmel kiséri az ügyek folyását, mel­lettünk van már ma is, testestül lelkestül; de mi minden eszközt fel fogunk használni, a melyet a törvény és a tisztesség kezünkbe adnak, hogy a közvélemény azt a részét, a mely nta még alszik, felébreszszük és egész valójában, egész erejével hozzácsatoljuk a mi küzdelmeinkhez. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! A küzdelemben nemcsak Magyar­ország közvéleményének legnagyobb része és mindenesetre a független része van mellettünk, hanem mi reméljük, hogy a küzdelem viszhangra fog találni felfelé is. T. ház! és itt engedje meg a t. ház, hogy kegyes figyelmét erre felhivjam: 30 év óta viseli, koronás uralkodónk Magyar­ország koronáját fején. E 30 év uralma alatt kivívta a magyar nemzet szeretetét, ragaszkodá­sát, hűségét és lojalitását. Pedig e 30 évet megelőzőleg ezrek és ezrek özvegyeinek jajai töltötték be a levegőt és a börtönök mélyében magyar közéletünk kitűnőségei ott szenvedtek és ott tespedtek és számosan közülök csak úgy szabadultak meg, hogy a szabadulás órája akkor ütött nekik, a mikor golyó elé vagy akasztófa alá állították, daczára hogy uralkodónk 30 éves uralkodásának ez az előzménye, 30 év óta, a mióta alkotmányunkat tiszteli s becsüli, a nem­zet lelkének egész melegével, szivének egész szeretetével ragaszkodik az alkotmányos ural­kodóhoz. Soha itt ez idő alatt ellene tüntetés s ellene szó nem emeltetett. A magyar király 50 év óta viseli immár Ausztriának császári koro­náját is, mely 50 évet megelőzte a jótékonyság, a családi tradiczió áldozatkészsége és kimagya­rázhatlan, nagy szeretete és mégis, ime mit lá­tunk? Azt, hogy mig mi. kiknek szenvedésébe, kiknek véráldozatába került az előzmény, mi mégis göresösen ragaszkodunk alkotmányunkhoz, teljes kitartással csatlakozunk annak méltó kép­viselőjéhez : az uralkodóhoz, addig Ausztriában, a mely egyebet nem élvezett, mint jótékony­ságot és áldozatkészséget, — mig mi csak szen­vedtünk immár négy századéven át, — a nép nek százezrei a "Waeht am Rhein-t éneklik és e mellett éneklik mindazokat a dalokat, a melye­ket a 70-es években a Hohe Wiener Gerichts­hof hazaárulásnak és felségárulásnak nyilvánított. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mikor pedig azt tapasztaljuk, hogy az uralkodó visszatérve a Kaiserstadtba, kénytelen Burgjának kapuit be­záratni, hogy a nép ne rohanja meg ós ne za­varja nyugalmát, és hogy a német nép aspirá­31*

Next

/
Oldalképek
Tartalom